Csínján bánik Gyurcsány a felelősséggel

Néhány órával a monorierdői vonatbaleset után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elfogadta a közlekedési miniszter és a MÁV egyik vezetőjének lemondását. Gyurcsány azt mondta, az "általános emberi felelősség" miatt mentette fel őket hivatalukból. A kormányfő értékítélete korábban nem állt ilyen szilárd lábakon: a 2005-ös érettségibotrányt megúszta a miniszter, a 2006-os zavargásoknál befürdő és a rendőrség belső vizsgálata szerint is hibázó rendőri vezetők közül többet kitüntettek, az öt halálos áldozattal járó 2006-os viharpániknak pedig csak névtelen felelősei lettek.

A cikk megjelenése után Daróczi Dávid kormányszóvivő levélben ragált a cikkünkben megjelent állításokra:

Kedves Zsuzsa!

Ha megengedi, megosztanék Önnel néhány részletet a történtekről, ami árnyalja talán az Önben kialakult képet.

A cikk címe és a főoldalra kitett ajánló fő állításai ugyanis azt sugallják, mintha Gyurcsány Ferenc korábban nem tartotta volna magát egy olyan erkölcsi rendhez, ami általában elfogadott a magyar, vagy akár az európai gyakorlatban. Ennek azonban éppen az ellenkezője igaz: a mostani eset a különleges a rendszerváltás utáni Magyarországon, sőt Európában sem ez a jellemző gyakorlat; az általános valójában az, mint amihez eddig is tartotta magát Gyurcsány Ferenc.

Ugyanígy nem lenne igaz egyébként az sem, ha valaki azt állítaná, hogy ettől fogva csak az tekinthető erkölcsös politikusnak Magyarországon, aki Szabó Pál példáját követi.

E két állításom mellett szeretnék felsorakoztatni néhány érvet.

Ami az utóbbit illeti (vagyis hogy lehet-e ez az általános példa innen kezdve), egy, de szilárd érvem van: a cikk alapján úgy tűnik, talán félreértett, de nem Gyurcsány Ferenc, hanem Szabó Pál volt az, aki úgy ítélte meg, hogy nem tudná elviselni a rá nehezedő politikai nyomást. Éppen ezért Szabó Pál maga érvelt hosszan amellett, hogy a miniszterelnök fogadja el a felajánlott lemondását.

Szabó Pál egyébként hivatalában marad egészen az új közlekedési miniszter beiktatásáig, ami jelzi, hogy nem a közvetlen vezetői képességeinek megítélése változott meg az ügy kapcsán.

Ami az első állításomat illeti, a legfontosabb érv, hogy a döntés nem csak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki "praxisában" egyedülálló Magyarországon: a rendszerváltás óta ez volt az egyetlen ilyen eset. Ezen az alapon tehát valamennyi korábbi miniszterelnökről is ugyanazt állíthatná, mint amit a cikk címében, hiszen balesetek korábban is történtek, sajnos.

Ami azonban ennél fontosabb, hogy az általános felelősség (tehát nem a konkrét, közvetlen és személyes felelősség) kategóriájába tartozó ügyekben a gyakorlat az volt korábban is, mint ami Petrétei József vagy Szilvásy György esetében történt: a miniszter politikai gesztusként felajánlja a lemondását, a kormányfő azonban nem fogadja el. (Hangsúlyozottan nem arról van tehát szó, amikor egy miniszter maga, személyesen hibázik, és ennek következtében emberek sérülnek-, vagy akár halnak meg.)

A döntés egyébként az európai gyakorlatban sem általános, hanem a ritka kivételek közé tartozik: ha megnézi a nagy balesetekről szóló híreket, és azt is, hogy távozott-e utána az adott ország minisztere, akkor azt fogja látni, hogy ez nincs így, és nem csak a közlekedési baleseteknél. Ilyen példákat inkább a távol-keleti politikai életben, főleg a japánban talál.

Végül, bár ez már nem tartozik ehhez a konkrét történethez, a rendőrségi vezetők és Petrétei József lemondását nem a Zsanett ügy miatt fogadta el a miniszterelnök. Tudom, hogy a sajtóban sokan így értelmezték a történteket, de ezt annak ellenére tették, hogy az erről szóló sajtótájékoztatón többször is erőteljesen hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc, hogy nem a konkrét ügy volt az ok. Sőt, hozzátette azt is, hogy a rendőrségen akkor már rendelkezésre álló információk szerint a konkrét ügy megítélése korántsem annyira egyértelmű, mint ahogyan azt az akkori híradások sejttették.

További jó munkát kívánok,
üdvözlettel,
Daróczi Dávid