Saját szigetről álmodnak és zsíroskenyeret kennek a magyar lovagok

Magyarországon több mint 150 lovagrendet tartanak nyilván. A különböző ideológia köré szerveződő csoportok valóságos elitklubként gyűjtik a tagokat. Lovagi címmel büszkélkedik sok cégvezér, diplomata, és parlamenti képviselő is. Van, aki szigeten építene saját birodalmat, van, aki az igaz hívők életét áhítja, és van, aki megelégszik egy jól szervezett avatási ceremóniával is. Miközben saját hatalmi játszmáikkal is el vannak foglalva.

Popper György kettős állampolgár, egy takaros villában él a budai hegyvidéken, szobáiban tarka zászlók, színes egyenruhák és nemzetközi kitüntetések sorakoznak a falakon. Mégsem kelt különösebb feltűnést a sarki John Bull Pubban, legfeljebb egy "Szevasz, Gyuri"-ra futja a kocsmárostól. Pedig olyan munkája van, amit Magyarországon rajta kívül csak egy ember csinál: miniszterelnök.

Popper úr a "Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége" elnevezésű, önmagát szuverénnek tekintő lovagrendi állam polgára és kormányfője, saját bevallása szerint a középkori máltai lovagok örököse. Sajnos nem ő az egyetlen: Magyarországon legalább három szervezet mondja magáról, hogy a máltai lovagok utódja, ami késhegyre menő vitákat szül.

Az Autonóm Perjelségek Szövetségét a világon négy ország, Kongó, Angola, Guinea, valamint Sao Tomé és Príncipe ismeri el terület nélküli, szuverén államként. Jóval erősebb pozícióban van a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége, amely a "Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend" magyar tagja, s amelyet a római pápa mellett 2008-ban már a világ 100 országa - köztük Magyarország is - szuverén államnak tekint. Mögöttük kullog az orosz és román királyi védelmezővel rendelkező "Jeruzsálemi Szent János Független Lovagrend Ispotályos Lovagjai, Máltai Lovagok", az "orosz ág".

Egy harcot vívnak: meggyőzni a világot arról, hogy ők az igaziak. Közben büszkén hordják díszes lovagi köpenyeiket, viselik középkorias lovagi tisztségeiket, "Sir"-ök és "Dámák", grófok és bárók, kancellárok és zászlótartók kerülnek ki soraikból. Lovagságuk állítólag nem merül ki a címek, rangok és ceremóniák fényűzésében, mindannyian emelt fővel hirdetik azt, ami szerintük lovaggá teszi őket: a belső nagyságot, és a lovagrend által végzett hagyományőrző, emberbaráti és karitatív munkát.

"Ma már nem a muszlim ellen védjük a világot, erre ott van az Egyesült Államok hadserege" - mondta az [origo]-nak jókedvűen Bartha Árpád, a máltai lovagok orosz ágának magyar nagyperjele, aki még mindig büszke rá, hogy nemesi címerében levágott török fej emlékeztet a dicső múltra. Van ugyan olyan rend, amelynek lovagjai ápolják a középkori harcmodort, és lovon, páncélban, karddal rontanak ellenfelükre még napjainkban is, de ők sem vívnak véres csatákat, csak harci játékokon villogtatják kardjukat.

Az elhivatott, de kevésbé sportos rendeknek marad a lovagok másik feladata, az elesettek, betegek és szegények - éhes, árva gyerekek, magányos, idős emberek, mozgássérültek - gyámolítása, bár korántsem áldozzák mindennapjaikat a kiválasztottsággal járó hivatásnak. A betegek látogatását sokszor inkább rábízzák a gyerekeikre, a fiatalokra: "Ez egy önkéntes dolog, nem lehet kötelezővé tenni senkinek" - vonta meg a vállát Bartha Árpád.

Mivel Magyarországon a törvény nem engedi, hogy civil önkéntesek dolgozzanak az egészségügyben, a betegek ápolására felesküdött lovagok nehezen tudják teljesíteni céljukat. Bartháék például állami támogatás és komolyabb bevételek híján a betegek látogatását, illetve az idősekkel való beszélgetést könyvelik el humanitárius tevékenységként, karácsonykor pedig a tagdíjból befolyt pénz maradékán ajándékot vesznek a hajléktalanoknak és a nagycsaládosoknak. Amerikai társaik nemrég 19 millió dollárt gyűjtöttek gyógyszerre, itthon tavaly összesen körülbelül 1,7 millió forint fordult meg a máltaiak kezén.

A humanitárius lovagrendek azért valóban végeznek karitatív munkát, a pápai ághoz, a világszerte elismert Szuverén Máltai Lovagrendhez tartozik például a Máltai Szeretetszolgálat, Popper György szövetsége pedig a Femeraid nevű segélyszervezettel akciózik Afrikában.

"Van, aki örül, hogy lovag, úgy érzi, hogy kitüntették, és barátainak is eldicsekszik ezzel; de van, aki túllép ezen, és pénzzel vagy a munkájával próbál segíteni" - mondta a rendtagok hozzáállásáról Popper. Az orosz ágnak van olyan lovagja, akivel három éve nem is találkoztak feljebbvalói, csak a tagdíját kapják meg tőle.

Mivel a lovagok közé alapvetően csak nemesi származású tagokat vesznek föl, a szervezet megmaradt egyfajta úri elit klubnak, amely a külsőségeknek is megadja a módját. "Általában kastélyokban vagy szép templomokban tartunk avatásokat, huszárokkal, ágyúlövésekkel, magyaros vendégszeretettel" - mondta Bartha. "Jó a kaja, szép a bál, úgyhogy hozzánk évente 70-80 külföldi lovag is jön vendégeskedni" - büszkélkedett a perjel.