Az aktívak később halnak meg

Zalaszentgrót a fekete lyuk Magyarország egészségügyi térképén, itt halnak meg a legtöbben az országos átlaghoz képest - derül ki az Egészségiztosítási Felügyelet által rendelt felmérésből. A kutatás szerint az egészségügyi ellátás minősége és a környezet sem feltétlenül döntő a megbetegedések szempontjából. Az anyagi körülmények, a táplálkozás és az iskolázottság a fontos. A cigányság társadalmi helyzetéről árulkodik, hogy mindenhol rontják a statisztikát.

Egészség-egyenlőtlenségek Magyarországon címmel adták ki azt az Egészségbiztosítási Felügyelet által rendelt felmérést, amely a térségi egészségügyi egyenlőtlenségeket és annak okait vizsgálja. A kutatást az Egészségmonitor Kutató és Tanácsadó Kft. készítette, döntően 2003-as adatok alapján. A felmérés szerint az egészségügyi kockázatok tekintetében nem mindegy, az ország mely részén lakik valaki annak ellenére, hogy a kockázat mértéke döntően nem a környezet vagy a lakóhely közeli egészségügyi ellátás minőségétől függ.

A veszprémiek tovább élnek

A halandósági mutatók tekintetében legjobb és legrosszabb térségek között több mint kétszeres eltérés van. Az országos átlaghoz képest másfélszer többen haltak meg a vizsgált időszakban a nyugat-dunántúli Zalaszentgróton, míg a veszprémi kistérségben az országos átlag 70 százalékát regisztrálták.

Keringési betegségekben a legkevesebben a veszprémi kistérségben haltak meg, a legtöbben az őrségi Őriszentpéteren, ahol az országos átlaghoz képest másfélszer többen haltak meg ilyen jellegű betegségekben. Daganatos betegségekben a legkevesebben Sátoraljaújhelyen haltak meg, a legtöbben a Heves megyei Pétervására térségében, ezen a téren 162 százalékos különbség van a két térség adatai között. Budapesten elsősorban a daganatos betegségek okozta halálozás aránya magas.

Megyei szinten Nógrád megyében a legmagasabb a halandósági kockázat, itt az országos átlag 110 százalékát mérték, a legkisebb Fejér megyében, ahol az országos átlag 89 százalékát mérték a vizsgált időszakban - áll az elemzésben.

A keringési megbetegedések okozta halálozások terén Fejér megyében a legjobb a helyzet, ahol az országos átlag 84 százalékát regisztrálták, a legrosszabbak a mutatók Békés megyében, ahol az országos átlag 120 százalékát mutatták a statisztikák. A daganatos halálozások terén sokkal kisebbek a különbségek. A legkevesebb halálozás Pest megyében volt, az országos átlag 94 százaléka, míg a legtöbb Budapesten, az országos átlag 108 százaléka.

Esélyesebbek az iskolázott, aktívan dolgozó emberek

Az elemzés szerint a halálozási kockázat nem függ nagyban a környezeti tényezőktől. A halálozás a leghátrányosabb kistérségekben a legmagasabb, miközben itt a környezeti tényezők kedvezőbbek a vizsgálatok szerint, mint a nem hátrányos kistérségekben. A kockázatot viszont jelentősen növeli, hogy a hátrányosabb helyzetű térségekben több alacsonyabban iskolázott ember él, akik körében gyakoribb a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás - állapítja meg a kutatás.

Minél fejlettebb egy térség, annál kevesebb a daganatos és a keringési betegségek által okozott halálozás, és minél kisebb a roma lakosság aránya egy térségben, annál jobbak a halálozási mutatók.

A kutatás néhány egyértelmű következtetést is levon. A halálozási kockázat a leginkább a kor előrehaladtával nő: keringési betegségekben 442-szer gyakrabban hal meg egy idős, 65 év feletti ember, mint egy fiatal, 18-34 éves. A daganatos halálozás esetében a többletkockázat 116-szoros, míg az összes halálokot tekintve 75-szörös.

Az egyéni tényezők közül leginkább az iskolázottság és a gazdasági aktivitás befolyásolja a halálozási kockázatot. Minél iskolázottabb valaki és minél tovább képes dolgozni, annál nagyobb a statisztikai esélye, hogy tovább éljen. A férfiak halálozási kockázata ugyanakkor magasabb a nőkéhez képest.

A felmérés szerint Heves megyében minden harmadik, Zalában minden ötödik ember valamilyen betegségben szenved. A legtöbb nő Heves megyében beteg, míg a legtöbb férfi Békés megyében.

Az anyagi helyzet fontosabb a környezet minőségénél

A kutatók az adatok alapján arra jutottak, hogy a környezet közvetlen hatása másodlagos az egészségügyi kockázat szempontjából, és az esélyegyenlőtlenség kialakulásában nem játszik komoly szerepet az sem, hogy milyen a lakóhely közeli egészségügyi ellátás minősége. A lakosság egészségét döntően a lakáskörülmények, a táplálkozás, az oktatás, az anyagi helyzet és a foglalkoztatás befolyásolják, ezért a felügyelet szerint az egészségügynek más szektorokkal is együtt kell működnie a lakosság egészségi állapotának javításához.

Ezt megerősítik más, hasonló nemzetközi tanulmányok is. Vagyis döntően a mindennapi életkörülmények javításával, a pénz és erőforrások egyenlőbb elosztásával lehet csökkenteni a térségi különbségeket.

További kutatások kellenek

A kutatásra azért volt szükség, mert sok minden utalt az egészség terén meglévő esélyegyenlőtlenségekre. Ezen a téren a kutatás nem hozott újat, az újdonság inkább a módszertan volt, mert most először készült ilyen vizsgálat - mondta az [origo]-nak a kutatás egyik résztvevője, Kaposvári Csilla, az Egészségmonitor Kutató és Tanácsadó Kft. egyik ügyvezetője. Ez a jelentés csak a kezdet, további kutatásokra van szükség, elsősorban annak felderítésére, hogy mely környezeti tényezők vannak nagyobb hatással az emberek egészségi állapotára.

A kutatáshoz 2003-as adatokat használtak döntően, mert ekkor készült utoljára országos lakossági egészségfelmérés. Bár a népegészségügyi kormányprogram szerint 2008-ban is kellett volna átfogó felmérést végezni, ez elmaradt. Így a kutató azt nem tudta megmondani, hogy az elmúlt 5 évben romlott-e vagy javult a helyzet, a nagy különbségek szerinte megmaradtak.

"Konkrét lépéseket, javaslatokat nem tudtunk tenni, csak annyi biztos, hogy ezzel a kérdéssel tovább kell foglalkozni. Ehhez szükség van országos lakossági egészségfelmérésekre és azok kielemzésére. Az biztos, hogy az egyéni tényezők közül, amik leginkább befolyásolják az egészségi állapotot, a kor és a nem, ezeken azonban nem lehet változtatni. Befolyásolni lehet viszont a foglalkoztatottság, a gazdasági aktivitás és az iskolázottság mutatóit" - mondta Kaposvári. A jelenlegi adatok alapján úgy tűnik, az 1993-as nagy halálozási krízis óta folyamatosan javultak a halálozási mutatók, azonban máig nem érjük el az ebből a szempontból legjobb 1970-es évek szintjét.