Cseles klímatervvel villog az EU

Első ránézésre bátor és impozáns az EU december közepén elfogadott klímaterve, ami légszennyezésének 20 százalékos mérséklését tervezi 2020-ig. Több lényeges ponton azonban kisebb-nagyobb trükökkel próbálja megkönnyíteni saját dolgát az unió, a 20 százalék például lehet, hogy igazából csak 6. Magyarország nem jött ki jól az egyezkedésből. Bár mi kapcsoltunk először és kértünk a volt szocialista országoknak kedvezőbb elszámolást, az EU ebbe nem ment bele.

Több mint fél éves huzavona után fogadták el december 12-én az unió vezetői az EU új klímacsomagját. A kelet-európai tagállamok - köztük Magyarország - ellenkezése dacára elfogadott szabályozás lényege, hogy az unió 2020-ra 20 százalékkal kevesebb káros anyagot bocsásson a levegőbe, mint 1990-ben.

Az EU vállalása elsőre merésznek tűnik. Egyrészt az unió akkor is vállalja a klímaváltozást előidéző gázok kibocsátásának 20 százalékos visszafogását, ha a világ többi állama nem tud jövő év végéig megállapodni arról, hogy milyen nemzetközi szerződés váltsa fel a 2012-ben lejáró kiotói egyezményt.

A 20 százalék a kiotói célokhoz képest is sok, abban ugyanis a nyugati országok többsége egyszámjegyű szennyezés csökkentést vállalt be. Az EU és Ausztrália például 8-8, Japán és Kanada 6-6, Oroszország viszont például 17 százalékot vállaltak. De merésznek tűnik az EU lépése azért is, mert nem csak az iparral és a nagyüzemi szennyezőkkel foglalkozik, hanem ígéretet tesz a lakossági szennyezés - például a pazarló energiagazdálkodás és a közlekedés által okozott légszennyezés - visszafogására is. Legalábbis első ránézésre. Ennél ugyanis az EU tervei sokkal rafináltabbak.

Mihez képest?

A tervezet több pontja körül is ádáz harc bontakozott ki. A kelet-európai EU-tagok például azt szerették volna, ha az EU az 1990-es szenyezettségi adatokhoz képest fogalmazza meg vállalásait, ehelyett azonban 2005 került a dokumentumba, mint viszonytási alap. A keleti tagállamok azért küzdöttek az 1990-es dátum mellett, mert a volt szocialista országokban ekkor omlott össze a nagyipar, így pár év alatt jelentősen csökkent az ezekben az országokban kibocsátott károsanyag-mennyiség. Ha a tervezet 1990-hez képest állapította volna meg az EU-tagok teendőit, akkor a keleti tagállamoknak jóval kevesebb feladatuk lett volna, mint a nyugatiaknak. Ezzel a számítási módszerrel viszont több régi tagállam - Spanyolország, Olaszország - rosszul járt volna, kibocsátásuk ugyanis 1990 után jelentősen megugrott.

A kelet-európai országok számára előnytelen számítás ellen először Magyarország emelte fel a szavát. Az Európai Bizottsághoz májusban benyújtott alternatív magyar javaslat - amely mögött felsorakozott Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia - lényege az volt, hogy az EU vegye figyelembe, hogy Kelet-Európában milyen szennyező forrásokat számoltak fel 1990-2005 között. Az elképzelést végül a régi tagok ellenkezése miatt lesöpörték az asztalról, később azonban Lengyelország is előállt egy hasonló elképzeléssel.

Másoknak kapartunk

A decemberi uniós csúcson nem engedtek ugyan a régi tagállamok a kelet-európaiak nyomásának¸ de abba belementek, hogy kompenzációt fizetnek nekik, amiért számukra előnytelen módon számítják ki a 2020-ig teljesítendő vállalásokat. A légszennyező gyárak által befizetett büntetések 2 százalékát osztják szét azok között az államok között, akik 1990 és 2005 között több mint 20 százalékkal fogták vissza a kibocsátásukat. Az összeget az alapján osztják szét, hogy melyik ország mennyivel teljesítette túl ezt a 20 százalékos szintet 1990-2005 között.

Ezzel a számítási módszerrel azonban a méltányosságért először fellépő Magyarországnál nemcsak a lengyelek, a románok, de még a litvánok is jobban jártak. Amíg ugyanis a lengyelek a pénz 27, a románok 29, a litvánok 7 százalékát kapják meg, nekünk mindössze 5 százalék jut. "Mások számára kapartuk ki a gesztenyét" - mondta az elfogadott kompromisszumról az [origo]-nak Dallos György, a WWF környezetvédő civil szervezet munkatársa.

A kompenzáció ráadásul messze elmarad attól az összegtől, amit azzal nyertünk volna, ha az új klímacélokat 1990-hez képest határozza meg az EU - jelentette ki az [origo]-nak Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) főosztályvezetője, aki részt vett a Brüsszelben folytatott tárgyalásokon. Bár a kompenzáció keretében kiosztott összeget - amit majd 2012-től kapunk - a szén-dioxid várható ára miatt nehéz előre megbecsülni, de a KVVM szerint évente várhatóan 13 millió euró - 3,4 milliárd forint - üti majd a markunkat. Gyurcsány Ferenc kormányfő a Népszabadságnak a klímaegyezmény aláírása után azt mondta, ennél ötször több pénz maradt volna a zsebünkben, ha 1990-hez képest számol az EU.

Faragó szerint furcsa, hogy az EU nem díjazza az 1990 és 2005 között elért kibocsátás-csökkentést, ugyanis sokszor dicsekszik ezzel, ha EU-n kívüli országok előtt kell bizonyítania tettre készségét. Az EU 1990-2005 között összesen 8 százalékkal fogta vissza károsanyag-kibocsátását, ennek azonban több mint háromnegyedés (6,5 százalékot) a kelet-európai tagállamok hoztak össze, ami még akkor is nagy szó, ha a szocialista nagyipar összeomlásáért nem kellett sokat tenniük, úgyhogy a kibocsátás-csökkentés részben önmagától következett be. Ha ezt is most kéne visszafognia az EU-nak, azt komoly kiadásokat jelentene - fogalmazott Faragó.

Nem is 20, csak 12; vagy csak 6

A tagállamok konfliktust élezi az is, hogy a klímacsomag - amelyre december 17-én rábólintott az Európai Parlament is - valójában nem is 20, hanem csak 12 százalékos csökkentést ír elő. Az unió kapásból levonja a 20 százalékból azt a 8 százalékot, amit 1990-2005 között teljesített. Úgyhogy - bár a szerződés 20 százalékos kibocsátás-csökkentésről szó - valójában csak 12 százalékot kell teljesíteniük a tagállamoknak.

De még ez sem igaz teljesen. Az EU által vállalt szennyezés-csökkentés felét ugyanis az unió területén kívül is lehet teljesíteni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 6 százaléknyi szennyezést különböző kreatív módokon is elszámolhatnak az EU-tagok: ha például egy tagállam igazolni tudja, hogy Afrikában épített egy biomosszával működetett erőművet, aminek a segítségével az unión kívüli ország kevésbé szennyez, akkor azt jóvá írják az EU számára is.

Kivételek

Tovább gyengíti az EU klímacsomagját, hogy nem minden iparágra fogalmaz meg egyformán szigorú előírásokat. A javaslat célja eredetileg az volt, hogy 2012-től minden, a kvótakereskedelemben érintett iparágnak fizetnie kéne minden egyes kieregetett tonna CO2 után. Jelenleg ugyanis bizonyos szintig büntetlenül füstölhetnek a gyárak. A keleti tagállamok - főként a lengyelek - nyomására azonban a 2004 után csatlakozott tagállamok villamos energiát termelő gyárai felmentést kaptak ez alól. A villamos energiát előállító vállalatoknak 2013-tól csak 30 százaléknyi szennyezés után kell fizetniük, majd évenként lépcsőzetesen 15 százalékkal egyre többért. A kivételezés oka, hogy az áram fogyasztói ára a keleti tagállamokban ne ugorjon meg hiretelen, hanem a cégek csak fokozatosan terheljék a szennyezéssel járó kiadásaikat a lakosságra.

Kesztyűs kézzel bánik az EU az olyan rekordszennyező iparágakkal is, mint a cement-, acél-, üveggyártás. Ezek az iparágak szinte felmentést kapnak a CO2-kvóta alól, az általuk kibocsátott szennyezés elenyésző mértékét kell csak pénzben megváltaniuk. Ezt azzal indokolták, hogy a túlzott szigor miatt a gyárak nagy része elköltözne az EU határain kívülre, ahol már nem érvényesek az uniós szabályok, itt pedig jóval több szén-dioxidot juttatatna a légkörbe, elősegítve a globális felmelegedést.

Előnyök

A csomag egyik nagy előnye viszont, hogy az EU már nem csak az üzemek szennyezését akarja visszafogni. A gyárak szennyezésével jelenleg az úgynevezett ETS (Emission Trading Scheme - Kibocsátás Kereskedelmi Rendszer) rendszerben kereskednek a tagállamok, de az új klímacsomag célokat fogalmaz meg az ETS-en kívüli szektorok, például a lakossági, a közlekedés vagy a mezőgazdaság által okozott szennyezés csökkentésére is. Ez azért fontos, mert a gyárak füstölése az egész EU területén kieregetett szén-dioxidnak csak a 40 százalékát teszi ki.

A klímacsomag a nem ETS szektorban az alapján fogalmaz meg nemzeti célokat, hogy milyen fejlettségi szinten áll egy tagállam. Magyarország fejlettségben elmarad a nyugati tagoktól, ezért mi például 10 százalékkal növelhetjük 2020-ig a nem ETS-hez tartozó kibocsátásunkat. A WWF munkatársa szerint azonban még ahhoz is komoly erőfeszítésekre lesz szükség, hogy ezt tartani tudjuk. Ennek oka, hogy a GDP-növekedéssel együtt évről-évre növekszik Magyarországon az autók száma, az autópályaépítések, illetve a gazdasági fejlődéssel járó energiafelhasználás is tovább növeli a károsanyag-kibocsátást.