"Viktorral nagyon jó barátok voltunk, és ma is nagyon kedvelem. Van közös múltunk, és most is jól kijövünk" - jellemezte Orbán Viktor Fidesz-elnökhöz fűződő viszonyát május végén az ATV műsorában Fodor Gábor, akit két hete az SZDSZ elnökévé választottak. A két régi barát politikai útjai 1993-ban ugyan különváltak, de szombaton újra politikusként, sőt, pártelnökként találkoznak egymással.
Orbán szeretné rábírni egykori párt- és szobatársát, buktassák meg együttes erővel a kisebbségi szocialista kormányt. "Ennél sokkal jobb véleménnyel vagyok az SZDSZ új elnökéről. Nem hiszem, hogy a cégér vagy a homlokzat átfestésével beérné" - udvarolt a múlt héten Fodornak, amikor arról faggatták, nem számít-e arra, hogy az SZDSZ elnöke újraköti a koalíciót az MSZP-vel. Az SZDSZ-Fidesz koalíció ugyan Orbán szerint "vadházasság lenne", de azért "tárgyi kérdésekben" lehet szó együttműködésről.
Megválasztása után Fodor is azt mondta, az ország érdekében mindenkivel tárgyalni akar, így a Fidesszel is, sőt, konkrétan meg is nevezte, mik lennének a feltételi egy előre hozott választásnak (a Fidesznek garantálnia kellene, hogy kétharmados többség birtokában sem módosítja az alkotmányt, illetve a választójogi és az állampolgársági törvényt). A megegyezés azonban - ha egyáltalán lehetséges - nem lesz egyszerű, hiszen útjaik majdnem 15 évvel ezelőtt váltak külön, amikor a mai SZDSZ-elnök és követői otthagyták a lassan a jobboldal felé mozduló Fideszt.
A rendszer valódi arca
A közös múlt 1981-1982-ben kezdődött, amikor Orbán és Fodor együtt voltak katonák Zalaegerszegen. Erre mindketten úgy emlékeznek vissza mint világnézetük szempontjából kiemelten fontos időszakra: itt tapasztalhatták meg a Kádár-rendszer valódi lényegét. "Volt időm gondolkodni s arra jöttem rá, hogy a helyzet, amiben én most vagyok, az nem más, mint a rám váró kinti életnek egy szigorított változata" - mondta Orbán évekkel később. A rendszer maga is igyekezett a kemény arcát mutatni, például azzal, hogy az egyetem elvégzése után még egyszer berántották a néphadsereghez a két ellenzékit.
Fidesz-gyűlés 1989-ben
A fiatal Orbán és Fodor együtt jártak a jogi egyetemre, ahol sokáig egy szobában laktak, és együtt szerkesztettek lapot is. Visszaemlékezéseik szerint a Bibó István Szakkollégiumban váltak tudatos ellenzékivé, és itt fogalmazódott meg bennük - 1987 táján -, hogy valamilyen szervezeti kereteket is létre kell hozni. Ez lett a Fiatal Demokraták Szövetsége, amelyet 1988. március 30-án alapítottak, mindössze 37-en.
Orbán a rendszerváltás hajnalán úgy értékelte, Fodor egyike azoknak, akikkel leginkább egyetért: "A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek" - mondta 1989-ben a HVG-nek. Fodor azonban másként látta: "Kövér Lászlótól kezdettől fogva idegenkedtem, és feltehetően ő is tőlem. Erősen baloldali, piacellenes, emellett népi plebejus gondolkodásmódja volt, én meg minden porcikámban liberális vagyok." - nyilatkozta 2004-ben.
A Fidesz nagykorúsága
A Fidesznek kezdetben még nem volt elnöke, csak három szóvivője, akik három különböző karaktert mutattak: a borostás Orbán volt a radikális, "szőke herceg" Fodor a liberális, a hosszú hajú, fülbevalós Deutsch Tamás pedig az alternatív. A helyzet 1993 májusában változott meg, amikor a debreceni kongresszuson Orbánt elnökké választották. Fodor szerint ez a lépés azt jelezte, hogy Orbán központosított hatalmat készült kiépíteni a kezdetben bázisdemokrata szervezetben, és szándékosan jobbra húzza a pártot.
A liberális, a radikális és az alternatív - 1990-ben
Nézeteltéréseik legfőbb oka az volt, hogy másként képzelték el a Fidesz helyét a politikai palettán: Orbán úgy ítélte meg, az erősödő MSZP nagyobb veszélyt jelent, mint a radikális jobboldal, amit viszont az SZDSZ nevezett meg főellenségként. Orbán ezért a kormánypártok felé igyekezett közeledni, míg Fodor elképzelhetőnek tartotta a liberális pártok és a szocialisták szövetségét. Ennek feltételeiről 1993-ban azt mondta, az MSZP-nek "fel kellene hagynia a szociális demogógiával és meg kell válnia súlyosan kompromitálódott személyiségeitől".
Miután Fodor a választmányi elnöki posztért vívott harcban alulmaradt Szájer Józseffel szemben 1993 végén - nyomában Molnár Péterrel, Ungár Klárával és még 200 párttaggal - kilépett a Fideszből, lemondott parlamenti mandátumáról. Orbán 1993-ban azt mondta, kifejezetten bosszantja, hogy pártjának lázadói háromnaponként jelentik be lemondásukat. Úgy fogalmazott: emberileg megérti Fodorékat, de politikusként nem tudja elfogadni lépéseiket, mert azok időzítése nagyon rossz volt számára. Hasonlóan vélekedett Kövér is, aki szerint a kilépés "rövid távon káros lépés volt, de hosszú távon egészséges", mert a Fidesz Fodor kilépésével lett nagykorú.
Összenő, ami összetartozik
Fodor nem sokkal később csatlakozott a SZDSZ-hez, amelynek jelöltjeként oktatási és kulturális miniszter lett a Horn Gyula által vezetett koalíciós kormányban. A Fidesz támogatottsága az 1994-es választás előtt komolyan visszaesett, csak hét százalékot, húsz képviselői helyet szerzett. Orbán a választások éjszakáján úgy értékelte, komoly hibát nem követtek el, legfeljebb azt, hogy nem kezdték el elég korán, már 1992-ben támadni az MSZP-t. Orbán szerint a liberális-szocialista tábor egyes vezető értelmiségiek elgondolásai szerint alakult ki, a "gonosz birodalmának" tekintett jobboldallal szemben, és ő ebben a játszmában nem akart részt venni.
Orbán ugyan személyesen nem támadta Fodort, de a rendszerváltás elárulásaként értékelte az SZDSZ koalícióját az MSZP-vel. 1994 szeptemberében a parlamentben kijelentette, a két kormánypárt egy és ugyanaz: "ma már nyugodtan mondhatom az ország politikai jellemzésére és hívhatom segítségül Willy Brandtnak a német újraegyesítéskor mondott szavait: Most összenő az, ami összetartozik." Az összenőtt MSZP és SZDSZ együtt is maradt 14 évig, amíg a szabad demokraták idén április 30-án ki nem léptek a koalícióból.