Ügynökügyben büntették meg a magyar államot

A strasbourgi emberi jogi bíróság Kenedi János történésznek adott igazat a magyar állammal szemben állampárti titkosszolgálati iratok ügyében. A történész azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert az állam 1998-ban megtagadta számára a hozzáférést titkos iratokhoz, és az azóta eltelt több mint tíz évben sem férhetett hozzá az összes kért dokumentumhoz.

Kenedi Jánosnak adott igazat kedden a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága abban a jogvitában, amelyet az állampárti titkosszolgálati iratokhoz való hozzáférés megtagadása miatt kezdeményezett a történész a magyar állam ellen. A strasbourgi bíróság megállapította, hogy az ügyben sérült a tisztességes eljáráshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának joga. Nem vagyoni jellegű kárként 6000 eurót - körülbelül 1,7 millió forintot, a felmerült költségek megtérítése címén 7000 eurót - közel kétmillió forintot - ítéltek meg Kenedinek.

Kenedi János vezette azt a szakértői bizottságot, amelyet 2007 nyarán kért fel Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az állambiztonsági iratok átadásának vizsgálatára. A testület tavaly szeptember 11-én adta át több mint négyszáz oldalas jelentését Szilvásy Györgynek, a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszternek. A bizottság tanulmányából kiderült, hogy 320 folyókilométer irat még mindig titkos, 1551 dokumentum pedig szupertitkos. A jelentés bírálta a hatályos törvény számos rendelkezését, sürgette a törvény pontatlanságából, a törvényhozói mulasztásokból adódó hibák megszüntetését. A bizottság több kényes rész nyilvánossá tételét javasolta, a jelentés szerint kevesebb kibúvót kellene hagyni a beszervezettek számára, és szélesebb körre kiterjedő nyilvánosságra lenne szükség.

A strasbourgi bíróság egy korábbi ügyben hozott most döntést. Kenedi még 1998 szeptemberében szeretett volna írni egy tanulmányt az állampárti titkosszolgálatokról, és ezért betekintést kért olyan iratokba, amelyek a belügyminisztérium birtokában voltak. 1998 novemberében a belügyi tárca megtagadta a kérés teljesítését, amit Kenedi megtámadott a bíróságon. A következő év januárjában a bíróság kimondta, hogy lehetővé kell tenni a betekintést a kért iratokba.

A belügyminisztérium 1999 novemberében felajánlotta a betekintés lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy Kenedi titoktartási nyilatkozatot ír alá. Ő ezt elfogadhatatlannak minősítette, és kérte a számára kedvező bírósági ítélet érvényesítését. A bíróság ezt 2000 decemberében el is rendelte. A belügyi tárca azonban ezután is akadályozta, hogy Kenedi közzétehesse az iratokból nyerhető információt. A minisztérium kétszer is bírságot fizetett, mert nem hajtotta végre a bíróság ítéletét. Végül aztán 2003 decemberében a szóban forgó iratokat - egy kivételével - átszállították az Országos Levéltárba, és ezzel ezek az iratok nyilvánossá váltak. A fennmaradó egy dokumentumhoz Kenedi azóta sem kapott korlátozásmentes hozzáférést.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy emiatt az egy dokumentum miatt az ügy már tíz és fél éve húzódik elintézetlenül, amit túlzottnak minősített. Arra is felhívta a figyelmet a strasbourgi bíróság, hogy a magyar hatóság folyamatosan ellenállt a bírósági ítélet végrehajtásának. Ez a magyar joggal is ellentétben álló, önkényes hatósági magatartás volt - mondta ki a bíróság, amely szerint azért sérült Kenedi szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga, mert nem fért hozzá akadálytalanul ahhoz a forráshoz, amit a tanulmány elkészítéséhez szükségesnek ítélt.