"A szexuális inzultus meg nem történtnek mondható" - gyanús az ügyészségnek a halasi pszichiátria

Négy különböző vizsgálat eredményét írta fölül az ügyészség a múlt héten, amikor bántalmazások megalapozott gyanúja miatt őrizetbe vették a kiskunhalasi pszichiátriai osztály két dolgozóját. Bár az ügyészség lépése az első, amely arra utal, hogy valóban történhettek visszaélések a betegek kárára a pszichiátriai otthonban, már a korábbi vizsgálatokban is felbukkannak furcsaságok. A kikérdezett betegek többsége tagadta, hogy bántalmazták volna, páran azonban nem akartak vagy nem tudtak erről beszélni. Az intézet belső vizsgálata pedig legalább annyit foglalkozott az állítólagos visszaéléseket bejelentő ápolókkal, mint magukkal a visszaélésekkel.

Mióta tavaly november 27-én a kiskunhalasi pszichiátriai otthon egyik dolgozója először tett bejelentést az igazgatónőnek arról, hogy egyes ápolók bántalmazták az ellátottakat és szexuális visszaéléseket követtek el ellenük, négy különböző vizsgálat jutott arra a következtetésre, hogy ilyen valószínűleg nem történt. Vizsgálta az ügyet az intézmény, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat mint fenntartó, a Mentálhigiéniás Egyesület mint illetékes módszertani intézet, valamint a Dél-Alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala, részben hivatalból, részben a szociális minisztérium felkérésére. Mindegyik vizsgálat arra jutott, hogy az állítólagos bántalmazásokra nincs bizonyíték.

A múlt hétfőn mégis őrizetbe vették az otthon két dolgozóját, majd csütörtökön egyiküket előzetes letartóztatásba, másikukat házi őrizetbe helyezték. Az ügyészség szerint megalapozott a gyanú, hogy az egyik férfi testi sértés minősített esetét követte el különös kegyetlenséggel egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére, a másik pedig szemérem elleni erőszakot követett el egy gondozás alatt álló ellen.

A rendőrség még januárban kezdett nyomozni az ügyben szoros ügyészi felügyelettel, feljelentés alapján. A kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két női dolgozója állította, hogy visszaélések történtek. Téglás Péter ügyész az [origo]-nak azt mondta: tanúvallomások, gyógykezeléssel kapcsolatos okiratok, a sértettek orvosi vizsgálata és egyéb jellegű eddigi adatok alapján tekintik a gyanút megalapozottnak. Arra a kérdésre, hogy a nyomozó hatóság milyen, a korábbi vizsgálatokétól különböző módszereket, eszközöket vetett be, amelyek magyarázhatják a vizsgálati jelentéseknek gyökeresen ellentmondó ügyészi álláspontot, Téglás azt felelte: ezt még nem mondhatja el.

"Mély konfliktus feszül"

A bejelentést tevő két női dolgozó szerint a visszaélések a több mint kétszáz embert befogadó intézmény 7-es osztályán történtek, ahol a legsúlyosabb állapotú körülbelül harminc beteget látják el. A bejelentések szerint a visszaélések 2009 áprilisában kezdődtek, és folyamatosak voltak. Az igazgatónő a bejelentés után, miközben már folyt a belső vizsgálat, decemberben kamerákat szereltetett fel a folyosókra és a közösségi helyiségekbe.

Az [origo] betekintést kért a pszichiátriai otthon fenntartójától, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzattól a korábban lefolytatott négy vizsgálat dokumentumaiba. A vizsgálatok anyaga szerint a 7-es osztályon 14 ápoló dolgozik, valamennyiüket kétszer hallgatták meg a vizsgálatok során: egyszer a belső, egyszer pedig a fenntartói vizsgálat alatt. Mindannyian mindkétszer tagadták, hogy bántalmazás vagy szexuális visszaélések folytak volna az osztályon. "Ellenben a meghallgatások során arra derült fény, hogy a bejelentők és az ápolási osztályon dolgozók között mély konfliktus feszül" - olvasható abban az igazgatónőnek címzett levélben, melyet a belső vizsgálat lefolytatásával megbízott vezető írt február 1-jén.

A belső vizsgálati jelentés hosszan foglalkozik a bejelentők személyével. Rögzíti, hogy az egyik nővel néhány nappal a bejelentése előtt közölték, hogy nem hosszabbítják meg december végén lejáró szerződését, a másik ellen pedig, aki 16 éve dolgozott már az intézményben, 2009 februárjában fegyelmi eljárás folyt, és problémák voltak munkájával. A belső jelentés szerint a két bejelentő általánosságban beszélt a visszaélésekről, helyenként maguknak és egymásnak is ellentmondva, és köztük szoros barátság van a magánéletben, ezért "elfogultság is fennállhat".

Túlfűtött szexuális fantázia

A 7-es osztály dolgozói a meghallgatásokon arról is beszéltek, hogy szerintük az egyik bejelentő nőnek túlfűtött szexuális fantáziája van, gyakran viselkedett kihívóan férfi kollégáival. A fenntartói vizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint több kihallgatáson a kérdések nagy része már nem is az esetleges visszaéléseket firtatta. A főnővérnek például csak azt az egy kérdést tették fel, hogy mi a véleménye a két panaszos munkájáról, viselkedéséről. Az egyik olyan férfi ápolótól, aki a bejelentők szerint maga is követett el visszaéléseket, a fenntartói kihallgatáskor tíz dolgot kérdeztek, ebből hat a bejelentők személyére vonatkozott.

A fenntartó kérdéseinek megfogalmazásából sokszor az tűnik ki, hogy a kérdező az ápolók ártatlanságáról van meggyőződve. "Volt-e valami olyan, ami félreérthető volt, és ebbe az irányba vitt el, hogy úgy tűnt, mintha ezek a dolgok megtörténtek volna?" - kérdezték az egyik olyan férfi ápolótól, akinek a bejelentés szerint köze volt a visszaélésekhez.

"Meg nem történtnek mondható"

Az ápolókhoz hasonlóan a 7-es osztály lakóit is meghallgatták mind a belső, mind a fenntartói vizsgálat során. A belső vizsgálatkor az intézet pszichiátere és két orvos asszisztens volt jelen a meghallgatásokon, a fenntartói vizsgálatkor az önkormányzat megbízottja, a pszichiáter és az ellátottak gondnokai is ott voltak. A kikérdezett ellátottak túlnyomó többsége tagadta, hogy bántalmazást tapasztalt volna. "Nem igaz, engem se és mást se bántottak" - mondta például a jegyzőkönyv szerint egy férfi.

Az intézet pszichiátere a belső vizsgálati jelentés szerint végül azt állapította meg: "elmondásuk és a körülmények összevetése alapján a szexuális inzultus vagy bántalmazás ténye nem nyert igazolást, sőt, meg nem történtnek mondható". Pedig volt olyan lakó, aki nem tudta értelmezni a hozzá intézett kérdést, és volt olyan is, aki "nem tudommal" válaszolt arra, bántották-e ápolói. Akadt, aki egyáltalán nem akart a témáról beszélni. "Erről nem mondok semmit" - jelentette ki a jegyzőkönyv szerint.

Néhány beteg beszélt verésről

Néhány esetben pedig bántalmazásra panaszkodtak a megkérdezettek a fenntartói vizsgálatkor."Igazgatóné és doktor úr is megvert" - válaszolta az egyik nő arra a kérdésre, hogy történt-e bántalmazás. Később viszont, amikor az orvos rákérdezett, hogy ő mikor bántotta, a nő már azt felelte, hogy "maga nem bántott". A paranoid skizofréniában szenvedő nő a meghallgatáson arra is panaszkodott, hogy szerinte a többi beteg meg akarja ölni.

Egy ellátott férfi arról beszélt a jegyzőkönyv szerint, hogy az ápolók szerinte bántalmazták a lakókat. "Amikor nem volt kamera, akkor igen. A régi ápolók közül mindenki" - mondta. "Egyszer a fogamat is kiütötték egy fadarabbal" - tette hozzá. Gondnoka ekkor megjegyezte, hogy neki korábban sosem beszélt erről.

Egy harmadik ellátott konkrét neveket említve mondta, hogy szerinte háromnegyed évvel azelőtt egy ápoló megvert egy beteget, mert "csúnya dolgokat" mondott róla. Ugyanez a nő azt állította: mesélte neki egy betegtársa, hogy az egyik ápoló felajánlott neki egy szál cigarettát, ha közösül egy másik beteggel. Az esetről beszámoló nő hozzátette, hogy ezt ő maga nem látta, nem hallotta.

Részlet a belső vizsgálatról készült összefoglalóból

"Ha ilyen történne, azt a lakók elmondanák"

A belső vizsgálat során ellenőrizte a betegek bőrfelszínét az intézmény pszichiáter szakorvosa, akinek ezen kívül orvosi pszichiátriai rehabilitációs szakvizsgája és igazságügyi elmeorvosi szakértői gyakorlata is van. Mindössze két betegnél talált sérülést, és a jelentés szerint mindkét érintett betegségéből adódóan kiszámíthatatlan, gyakoriak náluk az auto- és heteroagresszív megnyilvánulások, a külsérelmi nyomokat valamelyik társuk okozta.

A pszichiáter főorvos megjegyezte azt is: elképzelhetetlennek tartja, hogy verésről, szexuális vagy egyéb megalázásról az ellátottak ne számoltak volna be, hiszen kisebb súlyú sérelmek esetén jelzéssel éltek. Ugyanezt mondta a fenntartói meghallgatáskor az egyik ellátott gondnoka is. Szerinte "ezek a betegek nem képesek arra, hogy az információt visszatartsák. Ha ilyen történne, azt a lakók elmondanák". A betegek ellátottjogi képviselője, aki minden hónap első hétfőjén tart fogadóórát, szintén azt mondta a vizsgálatokkor: soha nem tapasztalt bántalmazásra utaló jelet, panaszjelzést sem kapott. Az igazgatónő szerint az ellátottak hozzátartozói sem jeleztek ilyesmit.

A kamerás időszakban mindent rendben találtak

A belső vizsgálat része volt a meghallgatások mellett az egészségügyi dokumentáció áttekintése, a 7-es osztály általános ellenőrzése január 4-én és a napirend szerint gondozási munka megtekintése január 6-án, vagyis abban az időszakban, amikor már kamerák figyelték az osztályt. "A nővérszobában testi fenyítésre alkalmas kényszerítő eszközt nem találtunk", továbbá "ellenőrzésünk során olyan megnyilvánulást, amely az ellátottak emberi méltósághoz való jogát sértette volna, nem észleltünk" - áll a jelentésben.

A belső vizsgálatot méltatta a régiós módszertani intézmény, a Mentálhigiéniás Egyesület február 3-án kiadott feljegyzése. "A belső vizsgálat objektív, reális tényeket keres, kellő gondosságú, megfelelően dokumentált" - olvasható a feljegyzésben. A Mentálhigiéniás Egyesület munkatársai február 2-án személyes látogatást tettek az otthonban, beszéltek az igazgatónővel, a szakmai vezetővel és a vezető ápolóval, valamint dokumentumokat vizsgáltak, és fotókat készítettek. Ezek alapján jutott a Mentálhigiéniás Egyesület is arra az eredményre, hogy nem találtak bizonyítékot visszaélésekre.

"Szeretettel üdvözölték a dolgozókat"

A fenntartói vizsgálat is rendben találta az ellenőrzött dokumentumokat a jelentés szerint: nem fedeztek fel sem ellentmondást, sem utalást a bejelentett visszaélésekre a 2009-ben osztályos átadási naplóban, a lakógyűlések jegyzőkönyveiben, a nővérértekezletek jegyzőkönyveiben. Az iratáttekintés és a helyszíni szemle módszerével dolgozott vizsgálódása során a minisztérium által felkért gyámhivatal is, amely szintén nem tárt fel terhelő bizonyítékot. A február 3-án kiadott gyámhivatali összegzésben az szerepel, hogy a helyszínen "megfélemlítésnek, túlzott tartózkodásnak, visszahúzódásnak nyoma sem volt", az ellátottak pedig "nemcsak felismerték, de szeretettel üdvözölték a dolgozókat".

"Jelen ügyben a közigazgatás eszközeivel további bizonyítás nem folytatható, illetve attól az eddigiektől eltérő eredmény nem várható, csupán egy büntetőjogi eljárás lehet képes további bizonyításra" - összegezte a lefolytatott vizsgálatok eredményét a gyámhivatal.

"Ez most már rendőrségi ügy"

"Ez most már rendőrségi ügy, és mi együttműködünk. Ha megtörtént, akkor mélyen elítéljük, és azt várjuk, hogy az igazságszolgáltatás példás büntetést szabjon ki" - mondta az [origo]-nak a megyei közgyűlés alelnöke, Rausch Sándor, aki maga is tagja volt a fenntartói vizsgálóbizottságnak. Az otthon igazgatója, Simon Ilona hasonlóan nyilatkozott az [origo]-nak: "elvárjuk az igazságszolgáltatástól azt, hogy kiderítse az igazságot, és amennyiben valaki elkövetett bűncselekményt, akkor az nyerje el a tette súlyának megfelelő büntetést". Simon Ilona további kérdéseinkre nem kívánt válaszolni.

A két bejelentőnek a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) szükség esetére jogi segítséget ajánlott fel. A PÉF elnöke, Radó Iván úgy tudja, hogy a feljelentés óta eltelt időben a két nő érdemi tanúi információt is beszerzett. Radó az [origo]-nak azt mondta: nem emlékszik olyan, a kiskunhalasihoz hasonló ügyre, amelyben ilyen komoly büntetőjogi felelősségre vonás lett volna. A PÉF elnöke szerint a szakszerű nyomozati cselekmények hozhatnak majd eredményt: a hozzáértők által alkalmazott krimináltaktikai módszerek, a figyelmeztetés a hamis tanúzás következményeire. "Nem érdemes cinkosnak lenni ilyen ügyekben" - mondta.

Szerettük volna megkérdezni a védelem álláspontjáról a meggyanúsított ápolókat képviselő ügyvédet, Kastyák Jánost is. Ő azt közölte az [origo]-val, hogy megkeresésünkre csak szerdán tud választ adni, etikai okból. Először ugyanis be szeretné nyújtani az előzetes letartóztatás elleni fellebbezést a megyei bíróságra, és nem tartaná szerencsésnek, ha a bíróság először nem a bűnügy irataiban olvasna a védelem álláspontjáról.