Előkerült a moszkvai ingatlanügy félmilliárdos füstölgő pisztolya

Bár az előző kormány folyamatosan tagadta, most már hivatalos dokumentum bizonyítja, hogy a szükséges engedélyek kiadása előtt évekkel megkezdődött a moszkvai kereskedelmi képviselet épületének eladása. Az [origo] által megtekintett belső vizsgálati iratok szerint az épület vevője már három évvel az előtt kifizette a vételár egy részét, hogy megnyerte az épület eladására kiírt pályázatot.

"Kedves Márta! A mellékelt szerződéstervezetet kaptam egy olyan befektetői csoporttól, amely Viktor Vekszelberghez köthető. Erről meggyőződtem. Más egyéb biztosítékot is kaptam. Erről majd szóba referálok" - írta 2005 novemberében egy kézzel írott levélben Székely Árpád moszkvai nagykövet Fekszi Mártának, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkárának. A levél a magyar állam tulajdonában lévő moszkvai kereskedelmi képviselet eladásáról szólt, a csatolt szerződéstervezetben pedig a luxemburgi bejegyzésű Diamond Air nevű cég szerepelt vevőként.

A Lurdy-ház nagyságú moszkvai épület eladásáról szóló adásvételi szerződést végül csak három évvel később, 2008-ban írták alá a vevővel. A Diamond Air ekkor utalta át a 21,3 millió dolláros - akkori árfolyamon 3,5 milliárd forintos - vételárat. A korábbi kormány azt állította, hogy a vevő csak 2008-ben fizetett. Annak ellenére kitartottak emellett, hogy a 2008. márciusi adásvételi szerződésben az olvasható, hogy a vevő a vételáron felüli összeget - 2,3 millió dolláros előleget - már korábban átutalt a magyar államnak. Az akkori kormány azt állította: nincs tudomásuk az előleg megérkezéséről.

2005-ben befolyt az előleg

Az [origo] által megismert, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél (MNV) lefolytatott belső vizsgálatból viszont az derül ki, hogy az előleg befolyt az államkincstárba. Az MNV Ellenőrzési Igazgatósága januárban kezdte el vizsgálni a moszkvai ingatlan eladásának körülményeit. A májusra lezárult vizsgálat megállapította, hogy a Diamond Air 2005. december 5-én 2,3 millió dollárt - akkori árfolyamon 509 millió 444 ezer forintot - utalt át a Magyar Államkincstár (MÁK) számára. Erről a MÁK idén áprilisban és májusban két levélben tájékozatta az MNV Ellenőrzési Igazgatóságát. A vizsgálat lefolytatói az adásvételi szerződésben szereplő korábbi teljesítésről érdeklődtek az MÁK-nál, a kincstár pedig a válaszában nemcsak arról számolt be, hogy a pénz befolyt, hanem arról is, hogy azt elszámolták a költségvetés számára. A vizsgálat végzői szerint ez "felveti egy előzetes megállapodás valószínűségét", erről azonban hatáskör hiányában nem tudtak többet kideríteni.

Az előlegről Faller Jenő, a Külügyminisztérium korábbi államtitkára, amikor az országgyűlés külügyi bizottsága tavaly decemberben meghallgatta, azt mondta: az eladás során történt pénzmozgásokra csak az MNV látott rá. Az [origo] többször rákérdezett az előlegre az MNV-nél is, tavaly júniusban azt válaszolták: 2008 március előtt nem érkezett utalás a Diamond Airtől. Az MNV ezt az állítását idén júniusban is fenntartotta, hozzátették: az előlegről nem kaptak tájékoztatást a MÁK-tól sem. Több alkalommal megkérdeztük a MÁK-ot is, a válasz minden esetben az volt, nem áll módjukban tájékoztatást adni, miközben az állami ingatlan eladásából befolyó összeg nyilvánvalóan közpénz, amelynek elszámolásáról az állami intézmények kötelesek tájékoztatást adni a jogszabályok szerint.

Öt évig nem tudták beazonosítani

Az adásvételi szerződést aláíró Székely Árpád egykori moszkvai nagykövet korábban elismerte az [origo]-nak, hogy az előleg 2005-ben megérkezett. Székely szerint az utalást nem előzte meg semmilyen megállapodás. Ezt azzal magyarázta, hogy a Diamond Air azért utalt, mert biztos volt benne, hogy ő lesz a vevő. A KVI egyik vezető beosztású dolgozója korábban az [origo]-nak azt mondta, hogy 2005-ben érkezett a KVI-hez egy beazonosítatlan tételű összeg, ahol a megjegyzés rovatban nem volt semmi, az összeg pedig körülbelül akkora volt, mint a moszkvai 2,3 millió dolláros előleg. A 2005-ös költségvetés végrehajtásáról szóló Állami Számvevőszéki (ÁSZ) jelentés szintén nem tudta beazonosítani azt a összeget, ami ingatlanértékesítés címén folyt be a KVI-hez.

Az előző kormánynak az előleg megérkezése azért lehet kínos, mert az erről szóló megállapodás valószínűleg törvénytelenül született. Az épület eladásához ugyanis szükség volt a vagyonkezelő, illetve az állami vagyonért felelős pénzügyminiszter engedélyére. Ezt az engedélyt pedig 2005-ben biztos nem adták ki. Ezt bizonyítja, hogy az MNV jogelődjének, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak (KVI) a vezetője, Zelles Sándor 2006-ban több levélben - januárban és májusban - is nehezményezte, hogy a Külügyminisztérium nem hajlandó megküldeni azokat a dokumentumokat, amelyek az eladás jóváhagyása miatt szükségesek. Ráadásul az eladás előtt szükség lett volna pályáztatásra is, amely az [origo] birtokába került KVI-s és a külügyi iratok szerint ugyancsak nem történt meg 2005-ben.

A Központi Nyomozó Főügyészség tavaly november óta vizsgálja a moszkvai ingatlan eladásának körülményeit. Az ügyészség gyanúja szerint 2008 márciusában jogszabálysértő módon - pályáztatás nélkül - adták el az ingatlant. Az ügyészség szerint vagyoni hátrány érte az államot: ha a jogszabályokat betartják, jóval magasabb áron lehetett volna túladni az ingatlanon. Az eladás idején Tátrai Miklós volt az MNV vezérigazgatója, akit szeptember elején őrizetbe vettek a hatóságok egy másik üggyel - a sukorói kaszinóberuházást megelőző ingatlancserékkel - összefüggésben.