"Somogyi [Ferenc, 2007-2009 között washingtoni magyar nagykövet] érkezését sokan üdvözlik majd Budapesten, akiket már nagyon fárasztott Simonyi András [nagykövet 2002-2007 között] hajlandósága arra, hogy a végsőkig feszítse a húrt a bürokráciával szemben" - olvasható a budapesti amerikai nagykövetség egy 2007. augusztusi keletkezésű, a WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratában. A Simonyi kinevezett utódja, Somogyi Ferenc és April H. Foley akkori amerikai nagykövet közötti találkozóról szóló táviratban erős kritikákat ismertetnek, amelyek Simonyi Andrást érték a magyar Külügyminisztérium, illetve a kormány részéről.
"Kevés türelem maradt"
A távirat szerint a Külügy tisztában volt vele, hogy Simonyi sok sikert ért el nagyköveti tevékenysége során, például stratégiai fontosságához képest jóval magasabb szintre emelte az ország elismertségét (a szövegben egy idézőjelbe tett "Q" betű szerepel, amely feltehetően a quality, minőség szót takarja), de a távirat szerint tartottak attól, hogy emiatt annyira megemelkedtek az amerikai kormány elvárásai, hogy annak gyakran nem lesz képes megfelelni a magyar kormány.
Az irat szerint "kevés türelem maradt" a Külügyminisztériumban a miatt is, hogy Simonyi ígéreteihez kell igazítaniuk a politikájukat. "Összegezve, a magyar kormányban sokan úgy vélik, túl sok figyelem irányul rájuk az USA részéről, túl sok kéretlen tanácsot kapnak a nagykövetségüktől, és kevés megértést mindkettőtől" - olvasható az iratban.
Az irat szerint ugyancsak mérsékelte a vele szemben tanúsított jó szándékot, hogy Simonyi arra törekedett, hogy a saját nevét szerepeltesse magas szintű személyi döntésekről szóló vitákban. Ezenkívül kritikák érték az általa vezetett nagykövetséget azért is, hogy a távozása előtti időszakban "Simonyi nyilvános szereplésein kívül minden mást elmulasztott jelenteni", illetve rossz fényt vetett Magyarországra, hogy változtatott az Oroszországgal kapcsolatos politikáján. "Somogyival legalább biztosak lehetünk benne, hogy a nagykövetség követi az igazság jelentésére vonatkozó alapelvet. Nagykövetségünk a tények világában fog élni" - idézett a távirat egy, külügyekkel foglalkozó, meg nem nevezett szakembert.
Hízelgő kritika
"Hogy nézeteltérésem volt a bürokratákkal, ez kifejezetten hízelgő" - mondta az [origo]-nak Simonyi András a táviratban foglaltakról. A magát kifejezetten nem bürokratikus alkatnak tartó diplomata szerint valóban voltak nézeteltérései a Külügyminisztériummal a követendő külpolitikai stratégiát illetően. Azt mondta, ilyen esetben egy nagykövet vagy elfogadja a dolgot, vagy "össze kell csomagolnia, és le kell mondania".
Ezt ő csöndben és kulturáltan meg is tette, miután "mélységesen nem értettem egyet a magyar kormány akkor követett atlanti politikájával" - mondta, majd hozzátette, stratégiai nézeteltérésről volt szó, nem személyesekről. Az őt személyesen érintő kritikákra utalva közölte, bevett szokás, hogy a tartalmi ügyeket személyes dolgokba öltöztetik.
A kritikák hátteréről azt mondta, szerinte a Külügy akkor nem értette meg, milyen fontos a hosszú távú külpolitikai stratégia szempontjából az amerikai kapcsolat, és hogy miden más külpolitikai irányt - például az orosz kapcsolatot - is erősen kell nyomni, de csak akkor, ha "a transzatlanti oszlop megrendíthetetlen és erős". Ez szerinte a Medgyessy-kabinet idején így volt, de Magyarország nem tudta kihasználni ezt.
"Magyar érdekeket szolgáltam"
"Magyar érdekeket szolgáltam" - mondta Simonyi, aki szerint 2002-től erős atlanti és transzatlanti vonalat kértek tőle. 2004-ben aztán volt egy külpolitikai koncepcióváltás, de "nem volt meg a bátorság, hogy ezt jelezzék" neki és a többi érintettnek. Azt is mondta, hogy 2004 és 2007 között tartalmi beszélgetés nem folyt a külpolitikáról a nagykövetség és a kormány között.
Szerinte ugyanazoknak a bürokratáknak volt gondja vele, akik korábban "remegve kérdezték, mikor fogadják már a magyar miniszterelnököt Washingtonban". Simonyi szerint a találkozóig folyt a proaktív politika, csakhogy utána is lettek volna kötelezettségeink.
Simonyi nagykövetsége idején számos látványos akciót kezdeményezett: például együtt zenélt a Ramones magyar tagjával, Tommy Ramone-nal, és egyik emlékezetes lépése volt, amikor az egyik legnépszerűbb amerikai talkshow-ban, a Colbert Reportban beszélt arról, milyen feltételekkel nevezhetnék el a műsorvezetőről az akkor éppen készülő Megyeri-hidat. A híd nevéről tartott internetes szavazáson sokáig Stephen Colbert neve vezetett.