"Van a hajléktalan, és van a csöves" - milyen az élet egy hajléktalanszállón?

Szondázás és sorbanállás után lehet csak bejutni, télen "bogárinvázió" van, a hajléktalanok mégis szeretik a józsefvárosi "Könyves" hajléktalanszállót. A több száz ember befogadására képes menedék egyelőre csak fél gőzzel működik, a visszajáró lakók szerint pedig jelentős különbség van köztük és az utcán élő "csövesek" között.

Takaró nélküli bőrmatracok, kulcs nélküli szekrények, gáztűzhely helyett pedig két mikrohullámú sütő várja a hajléktalanokat a Könyves Kálmán körút 84. szám alatt található éjjeli menedékhelyen, vagy ahogy az ottaniak mondják, a Könyvesen. Az egykori középiskola ma a fővárosi önkormányzat által finanszírozott Budapesti Módszertani Szociális Központ egyik hajléktalanszállója, az egyik legnagyobb a Józsefvárosban. Nyáron 100, a téli krízishelyzetben pedig 208 ember befogadására alkalmas, de az ott dolgozók szerint ennél többen is szoktak lenni.

A VIII. kerületben október elején szálltak rá a hatóságok a hajléktalanokra, miután a kerület vezetése kampányt hirdetett az utcán élők ellen a közrend helyreállítására hivatkozva. Október 6-án a helyi képviselőtestület szigorította a közrend betartására vonatkozó szabályokat, Józsefvárosban azóta szabálysértés az utcán élni, a képviselő-testület ugyanis elfogadta a Kocsis Máté polgármester által javasolt rendeletmódosításokat. Kocsis Máté a vitában azt mondta: a hajléktalanellátás a főváros feladata, nem a kerületé, és a városrész már így is aránytalanul nagy terhet vállal. A rendeletmódosítás szerint a VIII. kerületben tilos a közterületeken koldulni, illetve a közterületet "életvitelszerű lakhatásra használni, és az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságokat közterületen tárolni".

"Azt mondtam a rendőrnek, hogy menjen be ő a Dankóba [a hajléktalanszállóra], ott megtudja, mi a pihenés" - mondta az [origo] tudósítójának egy többször is bekísért hajléktalan az önkormányzati rendelet hatályba lépése után. "A mi tapasztalatunk, több mint félezer hajléktalannal való kapcsolatba kerülés után, hogy a jelentős részük azt mondja: fél a szállókon. Akkor minek vannak szállók?" - mondta az [origo]-nak múlt héten adott interjúban Kocsis Máté polgármester, aki egyben a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának hajléktalanügyi referense is. Az [origo] utánanézett, hogyan működik, és milyen az élet egy józsefvárosi hajléktalanszállón.

"Ezektől a jó minőségű italoktól megőrülnek"

"Jani bá, maga nem józan" - mondta a Könyves kapujában álldogáló idős hajléktalannak Szabó Károly, az intézmény vezetője. Délután négy órakor többen is álltak a kapu mellett, volt, aki énekelt, volt, aki csak a kerítésnek támaszkodva várt. "Pihennie kell egy kicsit" - mondta az [origo]-nak Szabó Károly az idős hajléktalanról. Szerinte nem szokott baj lenni "a Janival", de tegnap reggel a szállóban meghalt az egyik barátja, azért ivott. "Nem kizáró ok az, ha részeg" - mondta Szabó, szerinte ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy mennyire veszélyes az állapota saját magára és a többiekre. "Vannak olyanok, akik ezektől a jó minőségű italoktól megőrülnek, őket nem szabad emberek közé engedni, amíg fel nem tisztulnak" - tette hozzá.

Az épület földszintjén több hajléktalan a táskáját pakolgatta, majd lassan elhagyták az épületet. Öt órakor ugyanis bezár a nappali melegedő, az éjjeli menedékhelyre pedig csak este hattól kezdik beengedni az embereket. A kettő között takarítanak, addig senki nem lehet bent. Egy piros felsős hajléktalan éppen a paplanját tuszkolta bele a táskájába, de azt mondta, "jövök vissza".

Nyáron 100, télen 208 embert tud befogadni a "Könyves" hajléktalanszálló (a képre kattintva galéria nyílik)

Szabó szerint 250 hajléktalan használja a melegedőt naponta, többen pedig az éjszakát is az intézményben töltik. A melegedőben a mosatás és az ételmelegítés az alapszolgáltatás, de álláskereső iroda is van, ott az újságból kimásolt hirdetésekből válogathatnak a hajléktalanok, egy űrlap kitöltése után pedig felhívhatják telefonon a munkáltatókat. A szociális munkások Szabó szerint segítenek is nekik az álláskeresésben, például "elmondják, hogy bemutatkozunk, és nem kezdjük azzal, hogy mennyit fizetsz".

"Ez egy első befogadó szálló, azaz éjjeli menedékhely, vagy a szleng szerint fapados" - mondta Szabó. Ez azt jelenti, hogy csak egy éjszakára fogadják be a hajléktalanokat, és csak "egy bőrmatrac van, meg egy szekrény". Takarót például mindenkinek magának kell hoznia, sőt az ágyhoz járó szekrényekhez is a hajléktalannak kell lakatot hoznia. Az intézményrendszer következő állomása Szabó szerint az átmeneti szálló, oda innen küldhetik át azokat az embereket, akiknek például már van állása, ott ugyanis fizetni kell a lakhatásáért 7-10 ezer forintot, cserébe viszont 24 órán keresztül ott tartózkodhatnak.

"Nagyon kevesen járnak be a közterületről" - mondta Szabó. Szerinte az utcán élők nagy része nem azért marad kint, mert a szállón lopnak, hanem azért, mert "megvan saját életük az utcán". Félnek például attól, hogy külön kerülnek az ismerőseiktől. Az intézményvezető szerint most azzal próbálkoznak, hogy külön szobába rakják az utcáról érkezőket és a rendszeresen visszajárókat. "220 emberre 4 szociális munkás jut, kettő közülük például a beengedéssel foglalkozik, szóval kevés idő jut a valódi szociális munkára, például a beszélgetésre" - mondta Szabó.

"Csótány, poloska és amit el tudsz képzelni"

Este fél hatkor már sor kígyózott az épület előtt, két szociális munkás állt a zárt kapu mellett egy szondával, amelyet a hajléktalanoknak a rácson keresztül kell megfújniuk. "Van itt minden, mint a búcsúban" - mondta egyikük. A kapun kívül várakozó hajléktalanok közül többen egyetértettek az ellenőrzéssel. "Ha az ember túl sokat fogyaszt, akkor bent rongálhat, és veszekedhet is" - mondta egy középkorú férfi. Szerinte "az utcán jobban kell félni, mint a szállón", egyébként pedig a Könyves a legjobb hely azok közül, amelyeket ismer.

"Hajjaj" - mondta egy nagyobb csoport hajléktalan arra a kérdésre, hogy lopták-e már meg őket hajléktalanszállón. Egyikük például azt mesélte, hogy csak 15 percre aludt el a melegedőben, de eltűnt a táskája és "csak egy szatyor maradt". A hajléktalanok szerint az egyik legnagyobb gond az, hogy mit kezdjenek a csomagjaikkal.

"Abban a táskában van a takaróm, egy nadrágom, egy pár cipőm, a papucsom meg a tisztaságim" - mondta Vörös Sándor, aki megjegyezte, "fasza lesz", ha másnap ezekkel együtt kell majd dolgozni mennie. "Majd megkérdezik, hogy melyik csöves tanyáról jöttem" - tette hozzá. Szerinte nem tudják róla a munkahelyén, hogy hajléktalan, és ha megtudnák, akkor el is küldenék. A hajléktalanok leginkább azt kifogásolták, hogy nem engedik nekik nappalra a szállóban hagyni a táskáikat. Szerintük az jó, hogy este van lelakatolható szekrényük, de "nappal, mint a csiga a házát" viszik magukkal a holmijukat.

A hajléktalanok szerint problémás, hogy mit kezdjenek a csomagjaikkal (a képre kattintva galéria nyílik)

"Vannak csomagmegőrzők Budapesten, ahová be lehet adni a táskákat" - mondta Szabó Károly, és később más hajléktalanok is beszámoltak arról, hogy szoktak csomagmegőrzőket használni, de volt, aki hosszú várólistákról panaszkodott. Szabó szerint az otthagyott csomagokkal elsősorban higiéniai okok miatt nem tudnak mit kezdeni. "Csótány, poloska és amit el tudsz képzelni, itt a tél végére bogárinvázió van" - mondta és hozzátette, hogy nincs lehetőségük fertőtleníteni a táskákat, amikor bejönnek az emberek.

Az intézményvezető szerint kipróbáltak úgy egy telet, hogy a hajléktalanok bent hagyhatták a táskáikat, a feltétel pedig az volt, hogy "ne csak itt üljenek a melegedőben", hanem próbáljanak meg állást keresni. "Tavaly télen minimum ötven embert át tudtunk költöztetni magasabb ellátásba, amikor ezt megcsináltuk, akkor csak kettőt" - magyarázta Szabó. "Kiteleltek itt májusig, aztán ennyi volt" - mondta.

"Ásunk egy gödröt, mint a vakondok"

"Na végre" - kapták fel a fejüket a kapu előtt várakozó hajléktalanok, amikor megszólalt a hatórás harangszó a közeli templomban. Megkezdődött ugyanis a felírtak beengedése a kapun. A pár órával azelőtt az intézményvezetővel vitatkozó idős hajléktalant, Nagy Jánost még mindig nem engedik be. "Tudom, hogy be vagyok baszva, azt mondták pihenjek kicsit" - mondta és hozzátette, hogy nehéz most neki a barátja miatt, azért ivott.

Több bejutni vágyó férfi azt mondta, gyakran megesett velük, hogy nem engedték be őket, főleg az alkohol miatt, de egyesek azt is megemlítették, hogy volt, amikor nem fértek már be. "Ha nyár volt, akkor kimentünk hálózsákkal a ligetbe, télen pedig ki merre, lehetett aluljárózni" - mondta egyikük. "De most, hogy betiltották, nem tudom, merre megyünk, majd ásunk egy gödröt, mint a vakondok" - tette hozzá.

Többen azt mondták, hogy főleg az alkohol miatt gyakran előfordult, hogy nem engedték be őket(a képre kattintva galéria nyílik)

Szabó Károly szerint olyanok is akadnak, akiket ki kellett tiltaniuk. A beengedés végén Nagy Jánoson kívül csak egy hajléktalan maradt a kapun kívül, Szabó szerint azért, mert a minap odaköpött a folyosóra, és káromkodva küldte el az ezt kifogásoló szociális munkást. "Ezzel traktálnak? Én nem is köpködtem" - mondta a piros sapkás hajléktalan, de nem engedték be.

"Jelenleg palota ez a hely"

A hajléktalanszálló szobái az emeleten helyezkednek el. A közös helyiségben egy tévé, a szobákban bőrmatracos ágyak és öltözőkben használatos szekrények állnak. A szobák szerda este foghíjasak voltak, többen azt mondták, hogy amíg nem kezdődik meg a tél, addig például az emeletes ágyak felső részét nem is adják ki. Volt, aki arra panaszkodott a folyosón, hogy nem megy a fűtés a szobájában, mások a fürdőben borotválkoztak, vagy éppen a közös helyiségben vacsoráztak.

A kis konyhában mindössze két csap és két mikró található. Az egyik ott dolgozó szerint régebben gáztűzhelyek voltak, azonban mikrókra cserélték őket, miután kiderült, hogy némely hajléktalan nagy mennyiségű kávé lefőzésére használta őket, amelyet aztán a társaiknak árultak. "Most nem lehet se sütni se főzni, úgyhogy elmegyünk a Szobi utcába (nappali melegedő), és ott főzünk" - mondta egy férfi, aki éppen egy adag halászlevet melegített a mikróban. A konyhában álldogáló hajléktalanok szerint "jelenleg palota ez a hely, de majd a krízisnél változni fog". Így hívják a november elsején kezdődő téli időszakot, amikor például megemelik a hajléktalanszállók befogadóképességét.

A lakók szerint "jelenleg palota ez a hely", de ez novemberben változni fog (a képre kattintva galéria nyílik)

A hajléktalanok szerint krízishelyzet idején olyan emberek jönnek a szállóba, "akik tönkretesznek mindent", főleg fiatalok, vagy akiket az utcáról hoznak be. Szerintük sokan csak azért jönnek be a szállóba, hogy lopjanak. "Tőlem mindennap loptak el dolgokat, telefont, cipőt, mindent" - mondta egyikük. Szerinte a szekrény sem segít, mert nem elég nagy. "Beteszek egy kabátot, egy nadrágot, egy cipőt, és kész" - mondta.

"Annyit tudunk tenni, hogy kint megvárjuk az illetőt, aztán megverjük" - mondta egy tetoválást viselő férfi. Szerinte szokott ilyen történni, bár "nem célravezető". Később az egyik hálóhelységben két másik férfi is azt állította, hogy "ha van egy ilyen tolvaj bácsi, odakint megfogjuk, és jól megverjük". Szerinte azok szoktak leginkább lopni, akik nem visszajáró lakók. Némely lakó úgy szokott védekezni a lopások ellen, hogy megkéri az ismerőseit, figyeljen a táskájára.

"Jó megjegyzéseket" kapnak a csövesek

"Van a hajléktalan, és van a csöves" - magyarázta Stemmler Péter az egyik szobában arra kérdésre, hogy mit szól a józsefvárosi önkormányzat új rendeletéhez. Szerinte a probléma az, hogy az emberek összemossák a kettőt. "Mi felöltözünk, rólunk senki sem mondja meg, hogy hajléktalanok vagyunk" - mondta, és hozzátette, hogy még a rendőrök is rá szoktak csodálkozni, hogy ő hajléktalan.

Stemmler szerint azok, "akik ott vannak a nyugati közelében, na azok tényleg csövesek", és bár olyanról nem hallott, hogy az ilyen embereket kiutálják a szállókról, de "jó megjegyzéseket" azért szoktak tenni rájuk, főleg azért, mert szerinte büdösek. Stemmler és a szobában tartózkodó társai mind határozott nemmel feleltek arra a kérdésre, hogy egyenlőnek tartják-e magukat azokkal a hajléktalanokkal, akik az utcán élnek.

Este nyolc óra körül már többen aludtak, de volt olyan is, aki akkor érkezett. Pócs Elemért az utcai szociális munkások hozták be a hideg miatt. Szabó szerint a Kodály köröndnél él, és február óta nem is járt a szállón. Az idős hajléktalant azonban nem az emeleten helyezik el a többiek mellett, hanem egy külön szobában a földszinten, Szabó szerint éppen azért, mert a közterületen élőket külön helyezik el.

"Jó itt lakni" - mondta Pócs az [origo] tudósítójának, és hozzátette, hogy télen be fog járni a szállóra. Arra a kérdésre, hogy nyáron miért alszik mégis az utcán, Pócs azt mondta, hogy ott "nincs korlátozva az ember". Azt is hozzátette, hogy a szonda is zavarja, szerinte "legalább egy csésze bor" kell, hogy "tartsa benne a lelket". Este fél kilenckor már senki sem állt a szálló előtt. Amikor Nagy János után érdeklődtünk, Szabó annyit mondott, hogy "a Janit" beengedték, már alszik is.