Fegyelmezetten hallgatta a keszthelyi Asbóth Sándor Térségi Középiskola és Szakiskola nagyjából száz tanulója Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár erkölcsről és az idősekkel való kapcsolattartás fontosságáról szóló hétfői rendhagyó osztályfőnöki óráját. A fekete ceruzaszoknyában és piros zakóban érkező oktatási államtitkár a tornaterembe lépve egyenként fogott kezet a bordásfalnál sorakozó tanárokkal. "Testnevelők?" - kérdezte két, tetőtől talpig melegítőruhába öltözött okatatótól.
Az osztálytermekből hozott székeken ülő diákok egyike az [origo]-nak azt mondta, örül, hogy iskolájukba látogat az államtitkár, mert ez nagy dolog. Az új felsőoktatási törvényről különösebb véleménye nem volt a megkérdezett tanulóknak, az egyik fodrásznak készülő lány azt mondta: nem is akar továbbtanulni, mert elég rosszak a jegyei, és úgysem menne neki. Az intézményben kétféle oktatási rendszer működik: az egyikben szakmát és érettségit, a többiben viszont csak képesítést szereznek a diákok.
Kattintson a képekre, és nézze meg a galériánkat!
Hoffmann belépése után néma csönd szállta meg a tornatermet. A politikai pálya előtt pedagógusként dolgozó államtitkár azzal kezdte, hogy nem akar leülni, mert tanárévei alatt sem szeretett a katedra mögül beszélni. A diákoktól azt kérte, kapcsolódjanak be ők is a beszélgetésbe, hiszen "egy jó órán nem egyedül a tanár beszél".
Óra előtt a diákok közül senki nem tudott arra a kérdésre válaszolni, hogy mégis miről szól majd a rendhagyó osztályfőnöki óra, ezért az államtitkárra maradt a rejtély feltárása. Hoffmann hamar rátért a tárgyra: az idős emberek és a fiatalok kapcsolatáról beszélt, az Európai Unióban ugyanis az idei év az aktív időskorúak éve, és Hoffmann - saját bevallása szerint - egyike azoknak az idősödő politikusoknak, akik a program keretében iskolákba járnak el előadásokat tartani. Hoffmann az "idősödő" jelzőt azzal bizonygatta, hogy elárulta: unokái nagyjából egyidősek a teremben ülő kamaszokkal.
Az indiánkönyvekből sokat lehet tanulni
"Mik az életünk mozgatórugói?" - tette fel első tanári kérdését az államtitkár. Némi noszogatás után a diákok félénken közbe-közbe szóltak, és elhangzott a család, a támogatás és a létezés szó. Hoffmann utána arra volt kíváncsi, hogy miért esszük meg a reggelit, az ebédet, majd a vacsorát - miután erre sem kiabáltak be a közönség soraiból, az államtitkár elárulta, hogy azért, mert éhesek vagyunk. Ezután szóba került az erkölcs, a belső parancs és a lelkiismeret fontossága. Az erkölcsi parancsok megérteséhez a politikus saját példával rukkolt elő: a közelmúltban szem- és fültanúja volt, ahogy az egyik élelmiszerbolt pénztárában az eladó véletlenül egy ezressel többet adott vissza a vevőnek. "Asszonyom, ez nekem nem jár" - idézte a vevő szavait az államtitkár. A vevők közül pedig bizony nagyon sokan elcsodálkoztak a jeleneten - mesélte Hoffmann.
Krétával a kezében erkölcsi parancsok listázására kérte meg a diákokat, sorban fekerültek a táblára a következők: "Ne lopj", "Atyádat és anyádat tiszteld". "Indiánkönyvet ki olvasott?" - kérdezte lelkesen a diákokat, majd miután egyetlen kéz sem emelkedett a magasba, csodálkozással kevert csalódottság jelent meg hangjában. Szerinte az indiánkönyvekből nagyon sok mindent lehet tanulni, többek között azt, ami az idős korosztályt jellemzi: a tapasztalatot és bölcsességet.
Több könyves példával is próbálkozott a politikus, azonban egyiknek sem volt átütő sikere: Antoine de Saint-Éxupéry Kis herceg című könyvéről a jelen levő diákok közül mindössze tízen hallottak, de nem volt szerencsésebb Hemingway Az öreg halász és tenger művével sem. A diákok közül egyetlen fiú válaszolt, amikor Hoffmann megkérdezte, mi az író leghíresebb műve: "Halász" - kiabálta be. Hoffmann pedig ennek annyira megörült, hogy egyből felszólította az első sorban ülő iskolaigazgatót: adjon már ennek a gyereknek egy osztályfőnöki dicséretet. "Ha nem teszi meg, küldje fel nekem az ellenőrzőjét, és én majd beírom a rendkívüli dicséretet" - mondta.
Végül alkoholisták lesznek, vagy felkötik magukat
Hoffmann ezután Koncz Zsuzsa Nagymami című számából szavalt el részleteket. "Most nem énekelek nektek, csak szavalok. De lehet, hogy a következő osztályfőnöki órára már annyira jóban leszünk, hogy azt is megteszem" - fenyegette viccesen a diákokat az államtitkár. A rendhagyó osztályfőnöki órán azt is megtudtuk, hogy az idősek szeretetre, törődésre és beszélgetésre vágynak. Hoffmann ugyan tudja, hogy néha negatív gondolatok támadnak a fiatalokban a szóban forgó korosztályokkal szemben, mert "süketül az öreg, nehezen hall", ezeket azonban le kell győzni. "Nekem is egyre rosszabb a hallásom, persze most az akusztika is rossz a teremben" - mondta az államatitkár, aki újabb példával próbálta színesíteni a beszélgetést: "Én egy faluban lakom, a szomszédaim elmagányosodott emberek, akiknek a legnagyobb fájdalma, hogy nincs, aki rájuk nyitná az ajtót."
Ez nagyon rossz, hiszen a probléma miatt többen végül alkoholisták lesznek, vagy felkötik magát - mondta Hoffmann, aki ezzel a kis átvezetővel rá is tért a lényegre: 2016-tól a kormány kötelezővé teszi az érettségi előtti kötelező önkéntes munkát, aminek egyik fajtája lenne az idős emberek látogatása és segítése. "Erkölcsi parancsként akár már most is elkezdhetitek: menjetek idős emberekhez, söpörjetek össze náluk, ha esetleg vakok, olvassatok fel kedvenc könyveikből, intézzétek el a bevásárlást heti egyszer. Higgyétek el, ti is nyertek ezzel az egésszel" - biztatta a szakiskolásokat.
"Mivel tudod felmérni egy ember szépségét?" - tette fel a következő fogós kérdést Hoffmann, mire az egyik diák felállva azt mondta: a szemével. "Jaj, de okosat mondtál" - örült az államtitkár a válasznak, és hozzátette: nem a ráncokat és a fogatlanságot kell nézni, hanem az idős emberek szemét és tekintetét.
Hazug az érettségi rendszer
Az előadás közben egy tanárnő lépett a terembe, egyik kezében virágcsokor, másikban egy - az iskola asztalosnak készülő diákjai által készített - emlékpakett. "Szépen beszélsz, jókat mondasz, mikrofonba is beszélhetnél, és akkor akár lehetsz politikus is" - mondta közben Hoffmann az egyik felszólaló diáknak. Szavait hangos nevetés kísérte. Az államtitkár ezen a ponton azt is elárulta, neki is évek kellettek hozzá, hogy legyőzze belső reszketését, mikor felszólalt a parlamenti üléseken.
Az igazgató ezután felolvasta a diákok által feltett, korábban már összeírt kérdéseket: Tényleg rövidebb lesz a nyári szünet? Miért szigorítják az érettségik feltételét? Mitől jó egy iskola? Hoffmann szerint egy iskola attól jó, ha jók a tanárok és oda-vissza működik az együttműködés a tanulókkal, az érettségit pedig azért kell szigorítani, mert a mostani rendszer hazug, becsapja a diákokat.
"Én sem vagyok szent, követtem el hibákat" - utalt az államtitkár arra, hogy néha nehéz türelmesnek és megértőnek lenni a diákokkal. "Volt, hogy egy-egy óra után dühösen csaptam le a naplót a tanáriban, és azt gondoltam: a csuda vigye el ezeket a büdös kölköket." Hoffmann elődása végén azt kérte, őrizzék meg a diákok jó emlékezetében, átvette az igazgatótól a csokrot, közben harmadszor is rápillantott a karórájára, majd elnézést kért, de a délután egy órakor kezdődő plenáris ülésre hivatkozva elsietett.
"Azt hittük, unalmasabb lesz, jó, hogy nem a politikáról beszélt" - mondta az [origo]-nak az előadás végén néhány diák. A rendkívül osztályfőnöki miatt két órájuk elmaradt, kérdésünkre, hogy ez nem játszik-e benne szerepet, hogy ennyire tetszettek nekik a hallottak, azt felelték: nem, mert ráadásul olyan óra maradt el, amit szeretnek is. Aztán odaszólt egy tanár a cipekedő diákoknak: "ha leraktátok a széketeket, gyertek órára, fiúk. Pisilni még el lehet menni."