A szocializmus kísérti a novaji szőlősgazdákat

Tizenhét éve olyan szőlőket művelnek a novajiak, amelyek nincsenek a tulajdonukban, így nem kaphatnak támogatást, és nem telepíthetnek új tőkéket. A tulajdoni lapokon még mindig az Egyetértés MgTSz neve szerepel, és lassan két évtizede pereskednek azon, kinek mennyi jár a szőlőból. Az utolsó per már 2005 óta fel van függesztve, mivel több felperes meghalt, egyes papírok pedig egyszerűen eltűntek.

"Ez lesz a vége, ha nem foglalkoznak a szőlővel" - mutatott egy sor elvadult, metszőollóért kiáltó szőlőtőkére Cseh Sándor, a Heves megyei Novaj hegybírója. Bár az eredetileg kétszáz hektáros szőlőültetvény az egri borvidék része, lépten-nyomon találni foghíjas, kivágott területeket vagy gazzal benőtt, elhanyagolt sorokat. Ennek oka, hogy a terület nagy részének nincs törvényes gazdája, a tulajdoni lapokon 17 évvel a földosztás után is az egykori Egyetértés MgTSz neve szerepel.

Bár a téesz földjeit már az 1990-es években kiosztották, a téesz pedig nemrég hivatalosan is megszűnt, Ostoros és Novaj községek területén - a Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint - ma is több mint 700 hektár termőföld van a tulajdonában. Ennek oka az 1995-ös földosztásra vezethető vissza, a vita tárgya pedig a helyben már hírhedtté vált 0124-es helyrajzi számú tábla, ahol a hegybíró az elvadult sorokat mutatta az [origo] riporterének.

Cseh Sándor és Soós László a vitatott parcellában - még több képért kattintson!

Az Egyetértés MgTSz földjeit 1995-ben osztotta fel a tagok között az erre a célra felállított földkiadó bizottság. A gondot az jelentette, hogy a földek visszaadásáról szóló 1993-as törvény alapján nem mindenkinek az a darab föld járt vissza, amelyet egykor ő maga vagy a szülei bevittek, hanem a földek aranykoronában kifejezett elméleti értéke alapján kellett osztozni. "Itt a szőlőt tekintették értéknek, ezért mindenki azt akart kapni" - mondta az [origo]-nak Bartók Miklósné, a novaji hegyközség elnöke, miből származott a máig megoldatlan konfliktus.

Tizenhét éve tartó eljárás

Az 1995-ös felosztást - amelynek alapján máig használják a földeket - öt ember megtámadta, Bartókné szerint azért, mert az első szüretnél rájöttek, hogy jó üzlet a szőlőtermelés, és nagyobb szőlőterületet akartak maguknak, mint ami az eredeti felosztásban jutott. A megyei földművelésügyi hivatal igazat adott ennek az öt embernek, és megsemmisítette a földkiadó bizottság döntését, ezt a határozatot viszont 33 másik tulajdonostárs támadta meg, amivel kezdetét vette a hatósági és bírósági eljárások máig húzódó sora.

Bár 1999-ben majdnem egyezség született, de végül csak a szántóföldek tulajdonjogát sikerült bejegyezni, a szőlő nagyobb része továbbra is vita tárgya maradt. Az ügy több szálon futott, vizsgálta a Legfőbb Ügyészség, tárgyalta a Fejér Megyei Bíróság (ide elfogultság miatt helyezték a Heves megyei ügyet), megjárta a Fővárosi és Pest Megyei Földművelésügyi Hivatalt, majd 2005-ben ismét perré alakult, ezúttal a Nógrád Megyei Bíróságon (jelenlegi nevén Balassagyarmati Törvényszéken).

Bartókné a hegyközség irodájából vívja a harcot a földekért

Az utolsó, 2005-ös hatósági döntés, már nemcsak az öt, illetve harminchárom tulajdonostársat érintette, hanem mindenkit, aki részt kapott a 0124-es táblából. Így aztán mindenkinek perbe kellett lépni, az eljárás ma Soós László és 163 társa, illetve a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (amelyet azóta Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak hívnak) közt folyik. 2005-től 2009-ig azonban gyakorlatilag semmi nem történt, és akkor is csak azt állapította meg a bíró, hogy a per félbeszakadt.

"Sajnálatos módon nem találják"

A felperesek jelentős része ugyanis idős ember, és időközben többen meghaltak. Ezért a bíró 2009-ben végzést hozott arról, hogy az eljárás 2005. július 22-én félbeszakadt, és nem is folytatódhat addig, míg az örökösök be nem lépnek az elhunytak helyére. A novaji hegyközségi irodán az [origo]-nak megmutatott utolsó papír egy 2010 májusában kelt végzés, amely szerint két elhunyt örökösei nem jelentkeztek be az eljárásba, egy harmadik örököseinek jelentkezését pedig elutasították, mert nem igazolták megfelelően, hogy valóban ők a jogutódok.

A Vidékfejlesztési Minisztérium által az ügyről érdeklődő Gőgös Zoltán és Horváth András Tibor szocialista képviselőknek írt válaszból kiderül az is, egy felperes örökösei hiába jelentkeztek be, nyilatkozatukat ugyanis "a törvényszéken sajnálatos módon nem találják". Az [origo]-nak az egyik felperes, Pappné Szabó Ibolya is arról számolt be, hogy az elhunyt bátyja nevében a gyerekei is beléptek a perbe, ennek ellenére háromszor is felszólítást kaptak, hogy nyújtsák be a papírokat.

A miniszteri válaszban is az áll: elvesztek a papírok

Pedig 2009-ben megegyezés jött létre a felek közt, ezt a bíró szóban jóvá is hagyta, a per szüneteltetése miatt azonban nem foglalta írásba. Ezt a megegyezést azonban ma már nehéz lenne érvényesíteni, hiszen azóta is haltak meg tulajdonosok, illetve mintegy 40 hektár szőlőt kivágtak. Így tett az elsőrendű felperes, Soós László is. Az idős férfi az [origo]-nak azt mondta: korábban szeretett volna a szőlővel foglalkozni, de elmúlt 70 éves, ezért inkább szántót szeretne, amelyet bérbe adhat, az azért kapott terménnyel pedig állatokat nevelhet.

Mindenki csak a sajátját akarja

"Mi nem akarunk mást, csak visszakapni azt, ami a miénk volt" - mondta Soós László. Ez a mondat többször is elhangzott csütörtökön Novajon, és erre hivatkozott a Soósék által a 17 éve húzódó eljárások egyik elindítójának tartott, az ötök közé tartozó Sebők László is. "Édesanyám tavaly halt meg, sajnos már nem élhette meg azt, hogy visszakapjuk, ami a miénk volt" - mondta elérzékenyülve. Szerinte 1995-ben a földkiadó bizottság nem törvényesen járt el, ő viszont ezt nem hagyta, és ma sem hagyja annyiban.

A 13 hektáron szőlőt termelő Sebők László azt mondta: ő éppen Németországban volt, mikor az édesanyja bejelentkezett az egykor a téeszbe kényszerített földért, de nem ott kapta meg, ahol eredetileg akarta. Mikor hazatért, Sebők megtámadta a határozatot, majd ő is hosszú pereskedésbe bonyolódott, többek közt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán is kereste az igazát, de ott elutasították, mert még nem merített ki minden hazai jogorvoslati fórumot.

Mindenkinek a szőlő kell - növekvő fürtök a vitatott táblában

Sebők László jelenleg is kártérítésért perli az államot, illetve a kárpótlásból visszamaradt földek kiosztását is bíróságon szeretné elérni. Ebben legalább egyetért a többi szőlésszel, hiszen Cseh Sándor is szóvá tette az [origo]-nak, hogy hiába zárult le rég a kárpótlás, az abban fel nem használt, mintegy 900 aranykorona értékű szántót és legelőt még mindig nem osztották fel az egykori téesztagok közt.

Jókedvvel, hobbiból

"Nehéz teher volt ez nekem valamikor, de ma már jókedvvel és hobbiból csinálom" - mondta az [origo]-nak Sebők László. Szerinte ő a törvényesség pártján áll, de a faluban mégis őt és négy társát kiáltották ki közellenségnek. Sebők ennek a közutálatnak tudja be például azt, hogy a fia nem kapott építési engedélyt a házára.

"Mi már 1995 óta műveljük a szőlőt, de nem vagyunk tulajdonosok" - mondta az [origo]-nak az egyik érintett, Nagy Istvánné, akinek 2,5 hektár jutott a vitatott parcellából, de ezen kívül is van még hét hektár máshonnan vásárolt szőlője. A vitatott területen lévő szőlő mára elöregedett, újra kellene telepíteni, de egyrészt nem merik, hiszen ki tudja, kié lesz a föld jövőre, másrészt nem kapnak hozzá telepítési támogatást. Ez a bizonytalanság a legfontosabb oka a szőlő pusztulásának.

Cseh Sándor szerint valamikor évente átlagosan 55 ezer mázsa szőlő termett Novajon, mára ez 30 ezerre csökkent. Pedig lenne felvásárló, hiszen itt működik az egri borvidék legnagyobb borászata, a Ostoros-Novaj Bor Zrt. Gergely Sarolta borászati igazgató az [origo]-nak azt mondta: ők is megérzik a földvita következményeit. Ha ugyanis több szőlőt vásárolhatnának helyben, kevesebbet kellene messzebbről hozatni, illetve csökkenne annak kockázata is, hogy nem az elvárásaiknak megfelelő nyersanyagot kapnak.