Nyaralni jobb Magyarországon, mint élni

Gyerekkoruk óta tanulnak magyarul, de egészen addig nem értették, hogy miért, amíg el nem jutottak Budapestre. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség olyan fiatalokat hozott el Magyarországra, akiknek a szülei vagy nagyszülei egykor innen menekültek az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Kanadába. A diákok közül van, aki úgy érzi, új hazát talált Budapesten, de itt élni egyikük sem szeretne.

A Balassi Intézet folyosóját énekhang tölti be egy nyári délutánon. "Ha felmegyek a budai nagy hegyre, letekintek, letekintek a völgybe..." - hallatszik az első emeletről Vajtay András hangja. Az, hogy a 20 éves András magyarul beszél, sőt még népdalokat is ismer, nem magától értetődő: New Jerseyben született és nőtt fel, egész életét amerikai környezetben töltötte. De most tényleg eljutott a budai nagy hegyre: a Balassi Intézet, amely többek között a szomszéd országokban vagy nyugati szórványban élő magyarok nyelvi felkészítésével foglalkozik, éppen a Gellért-hegy oldalában található.

Mentőmellénnyel büntettek az angol szavakért

Vajtay András külföldön élő magyar cserkészekkel érkezett Budapestre. Számos európai, amerikai és ausztráliai városban, ahol 1945 vagy 1956 után nagy magyar közösség alakult ki, megtalálhatók a Külföldi Magyar Cserkészszövetség csapatai is. Sok kivándorló gyerekeinek ezek a csapatok jelentik a magyarságélményt, így olyan családok is elküldik hozzájuk a gyerekeiket, akik nem biztos, hogy Magyarországon a cserkészekhez küldenék őket a szabadidejükben.

A külföldi magyar cserkészek minden évben körutat szerveznek, hogy a kint felnőtt fiatalok megismerjék a régi hazát. Kanadából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából körülbelül 20 fiatal érkezik Magyarországra, hogy bejárják Budapestet, végigkenuzzanak a Dunán, és biciklivel végigtekerjenek Ráckevétől Szegedig. Vajtay András a vezetőkhöz tartozik, akik a 15-17 éves fiatalokat kísérik, és a programokat szervezik. Fontosnak tartja, hogy a külföldön felnőtt magyarok megismerjék azt az országot, ahonnan a szüleik vagy a nagyszüleik valók - és hogy közben a fiatalok ne angolul, hanem magyarul kommunikáljanak egymással. "Pár éve mindenkinek, aki angolul beszélt, a kenuzásnál egész nap hordania kellett a life jacketet (mentőmellényt)" - magyarázza András.

Az egész csoport a Gellért-hegyen

Ahogy sok külföldön felnőtt magyar fiatal, néha neki is keresnie kell a ritkább magyar kifejezéseket. A fiatalok hunglishnak vagy mangolnak hívják azt a magyarból és angolból kevert nyelvet, amelyen a többség beszél: "Gyerekként mindig azt kérdeztem: What történt? Vagy azt: Mi happened?" - meséli Hier Katica. A 15 éves lány az amerikai New Jerseyben született és nőtt fel. "Sokat voltunk a magyar nagyszüleimnél" - meséli Katica, akinek az édesapja amerikai, "bár egy kicsit megtanult magyarul".

A szombat a magyarság jegyében telt

A fiatalok szülei vagy nagyszülei általában drámai körülmények között hagyták el Magyarországot, Erdélyt vagy a Délvidéket. A 15 éves Kovács Niki szülei például a 80-as években menekültek el Romániából. Édesapja a katonaságtól akart megszökni, de elkapták, megverték és börtönbe vetették. Csak később tudott New Yorkba emigrálni a feleségével - Niki már ott született.

Kovács Gergő apai nagyszülei '56-ban a szovjetek ellen harcoltak, a forradalom leverése után ők is Amerikába menekültek - Clevelandbe. Az ottani magyar közösséget Orbán Viktor is gyakran meglátogatta. Gergő szülei már a magyar cserkészetnél ismerkedtek meg. "Én csak az óvoda végére tanultam meg angolul" - meséli Gergő.

"Nekem is először furcsa volt, hogy a családon kívül más nyelven beszélnek az emberek" - meséli Pósa Irén. A 17 éves lány szülei a Délvidékről menekültek Ausztráliába 1991-ben, amikor Jugoszláviában kitört a polgárháború. Sydneyig meg sem álltak, Irén ott született.

A magyartudásukat a fiatalok a családon és a cserkészeten kívül a hétvégi magyar iskoláknak is köszönhetik. "Az egész szombat a magyarság jegyében telt" - meséli Katica. Gergő is meghatározó élménynek tartja a közösségi életet: "A clevelandi magyar barátaimban máig jobban bízom, mint az amerikaiakban."

Ezért a fiatalok biztosak abban, hogy a saját gyerekeiket is meg fogják tanítani magyarul. "Anyukám úgyis azt mondta, hogy csak magyarhoz mehetek férjhez", meséli a New Jerseyben élő Katica nevetve. Annak ellenére, hogy ő maga amerikai férjet választott? "Igen, ez egy kicsit hypokritikus (álszent)", mondja a 15 éves lány.

Jobb itt nyaralni, mint lakni

Bármilyen nagy élmény Magyarországra látogatni a fiataloknak, azt csak nehezen tudják elképzelni, hogy tartósan visszatérjenek abba az országba, amelyet a szüleik vagy a nagyszüleik különböző okok miatt elhagytak. Pedig például a Balassi Intézet támogatja az ilyen törekvéseket, és részösztöndíjat is biztosít külföldön felnőtt, magyar származású fiataloknak. "Az unokatestvérem ezzel a programmal két évet töltött Budapesten, de utána az amerikai egyetem ezeket az éveket nem ismerte el. You know, nem akarom az időmet pazarolni" - magyarázza Gergő. Azt inkább el tudja képzelni, hogy később esetleg dolgozni jöjjön Magyarországra.

Pósa Irén, Kovács Niki, Kovács Gergő és Hier Katica Budapesten

Irént a gazdasági helyzet riasztja a visszatéréstől. Egy magyarországi ismerőséről mesél, aki már 15 évesen is azon gondolkozik, hol talál majd munkát. "Ausztráliában ilyen korban a fiatalok nem is tudják, mit akarnak majd később csinálni" - meséli. Szerinte jobb Magyarországon nyaralni, mint itt lakni.

A fizikai és a lelki haza

Ennek ellenére a fiatalok érzelmileg erősen kötődnek Magyarországhoz. "Gyerekként soha sem értettem, hogy mi az értelme a magyarul tanulásnak. És akkor egyszer eljössz ide, és látod, hogy van egy második hazád" - mesél az első látogatása élményéről Hier Katica. Gergő szerint "a haza nem egy fizikai dolog, hanem amit érzel a szívedben. Amerika a fizikai hazám, de Magyarország a lelki hazám".

A New Yorkban élő Niki szerint viszont neki Amerika a viszonyítási pont. "Például ha látom a Szabadság-szobrot a Gellért-hegyen, akkor arra gondolok, hogy ez a New York-i Szabadságszoborra hasonlít, és nem fordítva" - magyarázza. "Magyarországon sohasem illenék be igazán azok közé, akik mindig itt éltek."

És mit látnak a külföldön felnőtt fiatalok a legnagyobb különbségnek saját maguk és Budapesten élő, egykorú fiatalok között? Niki egy magyar ismerőséről beszél, aki már 15 évesen is diákmunkát vállal, és délutánonként ezenkívül külön nyelvórára is jár. "Ilyen New Yorkban nincsen" - meséli. "Én délután csak edzeni szoktam járni." Katicának az tűnt fel, hogy többet cigiznek az egykorú fiatalok - Amerikában ezt néhány éve már társadalmi megvetés övezi. Az viszont tetszik a fiataloknak, hogy Magyarországon szerintük nem kell annyira szigorúan betartani a szabályokat. "Ausztráliában például nem szabad sisak nélkül biciklizni" - mondja Irén, akit meglepett, hogy Budapesten ez senkit sem zavar. "Már gyerekkoromban is úgy volt, hogy a magyar nagymamám kevésbé volt szigorú" - meséli Irén.

Ami viszont tetszik neki, az a magyar fiatalok öltözködése. "Amerikában mindeki nagyon hasonlóan öltözködik. Európában sokkal egyedibbek a stílusok, ezért az amerikaiak mind az európaiakra akarnak hasonlítani" - véli Katica. Budapestről nemcsak a történelmi látványosságok, hanem a neonszínű nyári cuccok emlékét is magával viszi - az utóbbiak a jövő nyáron talán New Jersey utcáin is feltűnnek.

(Az Egyesült Államok egyik legmagyarabb városában, Pittsburghben, a kivándorló magyarok egykori központjában egy hónapja szűnt meg az utolsó magyar klub, és bár egy helyi magyar lelkész szerint ez nem jelent nagy csapást a közösségükre, mások szerint a vég immár elkerülhetetlen. A szétszéledő fiatalokra, egymással veszekedő idősekre és megszűnő közösségekre panaszkodó helyiekkel készült riportunkat ezen a linken olvashatja.)