Kicentizett életekért fizetne a kormány

Felforgatja egy család életét, ha az egyik szülő mindennap 200 kilométert utazik a munkába? Mire elég egy nap annak, aki négy órát ingázik a munkahelye és otthona között? A kormány jelentős támogatást adna azoknak, akik hajlandóak utazni legalább 100 kilométert csak azért, hogy legyen munkájuk. A rutinosak szerint ezt megszokni nem lehet, aki csak teheti, az költözzön.

"Életformaként erre nem lehet berendezkedni, nem lehet megszokni" - mondta az [origo]-nak Boros Péter, a pozsonyi Pátria Rádió szerkesztő-műsorvezetője, aki 200 kilométert utazik a munkahelyére. A kormány jelentős támogatással kecsegteti a hozzá hasonló embereket, akik - bár sok időt és energiát felemészt - hajlandóak napi több tucat kilométert megtenni, hogy legyen hol dolgozniuk.

Nagyon sok üres álláshely marad betöltetlenül a magyar munkaerő rugalmatlansága és a csekély munkaerő-piaci mobilitási hajlandóság miatt - indokolta az [origo]-nak a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a lakhatási támogatás bevezetésének szükségességet azoknál az álláskeresőknél, akik a lakhelyüktől legalább száz kilométerre elutaznak. A térségeken átívelő munkavállalást a kormány szerint az akadályozza, hogy a munkavállalók nem szívesen változtatják meg a lakóhelyüket, vagy nem tudják vállalni a költözés jelentős költségeit.

Boros esetében a távolság áthidalására a legkézenfekvőbb megoldásnak azt tűnt, hogy egy hetet kint, egyet pedig itthon tölt. Erre a kompromisszumra mindenekelőtt azért volt szükség, mert a gyerekeit Budapesthez köti az iskola és az óvoda. Úgy érzi, hogy a legnagyobb áldozatot nem ő, hanem a felesége hozza, aki kéthetente segítség nélkül, egyedül marad a gyerekekkel, viszont mérlegelniük kellett viszont azt is, hogy anyagilag nem éri meg az egész családot kiköltöztetni. Hogy a munkát elvállalta, az megélhetés kérdése volt, de ha lett volna lehetősége otthon munkát találni, nem vállalta volna el a lakhelyétől távoli állást.

Korábban Győrből Budapestre is ingázott, és arra jutott, hogy ha biztos a munkahely, költözni kell, mert teljesen felesleges az utazgatás, A mostani helyzetre is átmeneti állapotként tekint.

Koppra kiszámított napok

"A vásárlás még így-úgy belefér, de komolyabb programot nem lehet szervezni" - mondja Virág Mihály, aki napi négy órát ingázik egy Székesfehérvár közelében fekvő kisebb település és Budapest között, de van, amikor ennél is több ideig tart az út a vonatközlekedés bizonytalanságai miatt, mivel autó-MÁV-BKV kombinációban utazik. Otthon hétköznap szinte semmire sincs ideje, csak a másnapra való felkészülésre.

A reggeli felkelést is a nyári/téli menetrendhez igazítja, ami nyáron számára kedvezőbb, ilyenkor elég hat órakor felkelnie, de így "koppra ki van számítva a beérés", tudja, hogy melyik kocsiba ül a vonaton, melyik ajtóhoz áll a metrón, hogy minden percet megspóroljon. A 29 éves férfi azt mondta, felmerült már bennük, hogy a munkahelyhez közelebb, Budapestre költözzenek, de pedagógus felesége munkája miatt ezt nem tudták megoldani, ráadásul a fővárosnak azok a részei, ahol megengedhetnék maguknak, hogy lakást vásároljanak, nem tetszenek nekik annyira, hogy odaköltözzenek. A kisvárosias életet szeretik.

Dolgozott külföldön, és nem a távolság okozza a problémát, hanem az, hogy milyen az a hely, ahova költözni kellene. Mivel családalapításon gondolkodnak, ezt is mérlegelni kell. "Nem feltétlenül Budapest az a hely ahol szívesen vállalsz gyereket, nyugodt szívvel engeded ki az utcára." Ha kihasználhatná, azért élne a most felvetett lehetőséggel, "ahogy valószínűleg mindenki".

A Szegeden élő Virág Mária is abból az egyszerű okból vállalt munkát Dunavarsányban, hogy a lakóhelyén nem tudott elhelyezkedni. Ő háromnaponta jár haza, de az utazást így is nagyon fárasztónak találja. A három nap alatt, amit az otthonától távolt tölt, munkásszálláson alszik, ezért a munkáltatói támogatásnak köszönhetően havi 1600 forintot kell fizetnie. A költözésbe azonban ő sem menne bele, mert, mint mondta, nem az a célja, hogy az otthonától távol éljen, csak pénzt akar keresni.

Mennyi és kinek járna?

A tervek szerint a támogatás annak az álláskeresőnek nyújtható, akit a munkaügyi központ legalább három hónapja álláskeresőként tart nyilván, és olyan munkaviszonyt létesít, hogy az állandó lakóhelye és a munkavégzés helye legalább 100 kilométerre van egymástól, illetve a munkavégzése helyén nem rendelkezik saját tulajdonú ingatlannal. A támogatás további feltétele, hogy a munkavállaló a támogatás időtartama alatt a rá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt ne érje el, a lakhatási támogatás segítségével létrejövő munkaviszonya (minimum heti 20 órában) keretében rendszeres jövedelemmel rendelkezzen, és a munkába lépést megelőzően, legalább öt munkanappal kérje a támogatás megállapítását. A támogatottnak a foglalkoztatás létrejöttét előzetesen érvényes munkaszerződéssel kell igazolnia. Ebben szerepelnie kell a munkavégzés helyének is.

A támogatásban részesülő havi nettó jövedelme nem haladhatja meg a minimálbér 200 százalékát. A támogatás mértéke pedig legfeljebb a mindenkori minimálbér, amelynek 60 százaléka a bérleti díj támogatására, 40 százaléka a közüzemi díjak támogatására nyújtható. A támogatást 18 hónapon át folyósítják. Az első hat hónapban a bérleti és a közüzemi díjat együtt, a második hat hónapban kizárólag a bérleti díjat, a harmadik hat hónapban pedig kizárólag a közüzemi díjat. Ha viszont megszűnik a munkaviszony a támogatás ideje alatt, akkor ennek a folyósítását is megszüntetik.

Az elérhető adatokat és a bejelentett üres álláshelyek számát, a magyar munkavállalók alacsony mobilitását, valamint az előző évek támogatási igényeit figyelembe véve 1500-2000 fő támogatási igényére számít az NGM. A kormány javaslatát augusztus 28-ig lehet véleményezni.