Üss vissza, fiam, ne te légy az osztály lúzere!

Nehezen tudja megvédeni magát egy diák, ha a társai a külseje vagy az otthonról hozott uzsonnája miatt szekálják, esetleg meg is verik az iskolában. Főként azért, mert kevés szó esik az agresszió kezeléséről az iskolában, és egy iskolapszichológus szerint a gyerekek otthon sokszor rossz mintát látnak vagy rossz tanácsot kapnak. Van olyan szülő, aki karatézni íratja be a gyerekét, egy másik apa csellel félemlítette meg a fiát bántalmazó gyereket. Az oktatási ombudsman szerint akkora a tanácstalanság, hogy nemzeti stratégia is kell az iskola agresszióval szemben.

Misi decemberben felhorzsolt kézzel és könyökkel, több helyen kiszakadt nadrágban ment haza. A 11 éves fiú a szüleinek lógó orral csak annyit dünnyögött, hogy "elestem az udvaron", de az aggódó anyát ez nem nyugtatta meg. Misi este sírva vallotta be, hogy az egyik osztálytársa, Ricsi délután megverte az udvaron, mert felháborodott azon, hogy Misinél párizsis szendvics volt, holott azt utálja. Kiderült, hogy Ricsi hetek óta elveszi és felfalja Misi uzsonnáját, és ha nem ízlik neki, szidalmazza, lökdösi, rosszabb esetben a tanítás után meg is veri a fiút. Az osztálytársai pedig ilyenkor általában nevetnek a megszégyenített Misin.

Az esetet Misi anyja mesélte el, aki annyira felkapta a vizet, hogy először azt mondta Misinek: "ilyenkor üss vissza, fiam, ne te légy az osztály lúzere". Miután megnyugodott, felhívta az osztályfőnököt, aki megígérte, hogy szemmel tartja Misit és Ricsit is. Az anya végül mégis lebeszélte a fiát a verekedésről, és azt tanácsolta, szövetkezzen az osztálytársaival, hátha akkor Ricsi a továbbiakban nem meri bántani. Azóta mindenesetre eggyel több szendvicset csomagol fiának, és véletlenül sem tesz bele párizsit.

Ez a történet több megkérdezett szülő, tanár, pszichológus és az oktatási ombudsman szerint sem kivételes. Egy 2009-es, az oktatási ombudsman által végzett vizsgálat szerint a középiskolások majdnem kétharmada mondta azt, hogy érte már valamilyen agresszió az iskolában: a leggyakrabban ez megállt a szóbeli sértegetés szintjén (56 százalék mondta azt, hogy káromkodtak, kiabáltak vele), de a diákok negyede mondta azt, hogy fizikailag is bántották (társuk megverte, megrúgta vagy lökdöste őket).

A karatézó gyerektől majd összeszarják magukat

Beszéltünk több olyan szülővel, aki rövidebb-hosszabb idő után jött rá, hogy a gyereket bántják és olykor meg is verik az iskolában. Egy apa azt mondta, hogy amikor megtudta, hogy a kisiskolás fiát rendszeresen megüti egy osztálytársa, először arra gondolt, hogy majd ő "ad egy kiadós nyaklevest a kisfiúnak". A feleségével - több barát és a tanítónő véleményét kikérve - azonban úgy döntöttek, hogy beíratják a kisfiút karatézni. "Nem mondom, hogy verekedjen, de így majd meg tudja védeni magát, és ha a többi srác azt hallja, hogy karatézik, összeszarják magukat, és nem kekeckednek vele" - mondta az apa.

Egy másik apa cselhez folyamodott. Amikor megtudta, hogy nyolcéves kisfiát, Robit hetek óta elveri egy nagyszájú iskolatársa, Ferike, úgy döntött megvárja Ferikét az utcasarkon. Az apa azt kérte Ferikétől, tudja meg, ki veri Robit az iskolában, mert ha rájön, "kitekeri a nyakát". Ferike természetesen nem mondta meg az apának, hogy ő a bántalmazó, viszont annyira megrémült az apa fellépésétől, hogy ezután ő volt a legkedvesebb Robival.

Fontos, hogy a szülő hogyan kezeli a konfliktust

"Az iskolai agresszióról és ennek kezeléséről általában kevés szó esik az iskolában, és ez csak fokozza a problémát" - mondta az [origo]-nak Tari Katalin, aki több mint egy évtizedig volt iskolapszichológus. Szerinte ezért is bizonytalanok a diákok, de a szülők és a tanárok is, hogyan oldják meg ezeket az eseteket. Mint arról korábban írtunk, több tanító és az iskolapszichológus szerint is a szeptembertől induló erkölcstanóra kiváló alkalmat adna arra, hogy az iskolai agresszióról és ennek kezeléséről beszéljenek az iskolában, fontos azonban, hogy a szülő rossz tanácsokkal ne nullázza le az iskolában hallott dolgokat.

Például a társaival verekedő gyereknek mindegy, mit mondanak az iskolában, ha az apa otthon azt tanácsolja neki: üssön vissza, ha bántja valaki. "Az agresszióra nem lehet agresszió a válasz, ez a tanács a szülő tehetetlenségét sugallja, azt, hogy ő sem tudja a megoldást" - mondta Tari Katalin. Szerinte a gyereket az befolyásolja leginkább, amilyen mintát a családban lát: "ha az anya és az apa jól kezeli a konfliktusokat, jól reagál a kötekedésre, az agresszióra, akkor a gyerek is ezt a jó példát tanulja meg" - mondta az iskolapszichológus. Ha viszont azt látja, hogy az apa kiabál, káromkodik és agresszívan viselkedik, például reggel az autóban a többi sofőrrel szemben, akkor a gyerek ezt a rossz példát követi. Fontos még Tari Katalin szerint, hogy ha a szülő megtudja, hogy bántják a gyereket, próbáljon a tanárral együttműködni, de semmiképp ne a pedagógust vádolja a kialakult helyzetért.

A tanárok nem is mindig mernek szembeszállni a diákkal

A legtöbbször ugyanis az iskolában a tanárok nem is tudnak arról, hogy a gyereket bántják a társai. Egy zuglói általános iskolai tanítónő azt mondta, hogy "fogalmam sincs, miről beszélgetnek este a Facebookon, és ebből milyen konfliktus alakul ki másnap reggelre". A tanítónő szerint volt egy olyan diákja, akit hónapokig a Facebookon gyaláztak az osztálytársai, az iskolában azonban ennek csak annyi jele volt, hogy sokszor sírva fakadt.

"Nálunk a tanárok többsége akkor is tehetetlen volt, ha láttuk, hogy verekednek a gyerekek" - mondta egy tanár, aki korábban egy budapesti szakiskolában tanított. A szakiskolában a legapróbb dolgok miatt bántották egymást a gyerekek, és sokszor a teremben vagy a folyosón a verekedésig fajultak a viták. "Szerencsére az igazgatóhelyettesnek akkora tekintélye volt, hogy mindig öt perc alatt elsimította a konfliktusokat, a diákok is hozzá mentek panaszkodni, ha bántották őket" - mondta a tanár hozzátéve, hogy mindenhol egy határozott igazgatóhelyettes kellene, de sok iskolában nincs ilyen tekintélyes pedagógus.

Ebben az iskolában a tanárok nem is szívesen szálltak szembe egyedül főleg az idősebb diákokkal, mert előfordult, hogy egy kamaszodó fiú rátámadt a tanárra. A legdurvább eset az volt, amikor az egyik fiú egy vitánál kést rántott a társai ellen a folyosón. A tanárok azt javasolták a diákoknak, hogy a biztonság kedvéért legközelebb fussanak, ha nekik támad a társuk. A fiú nem sebesített meg senkit, de fegyelmi eljárás indult ellene. Az anyja nem is próbálta mentegetni a fia tettét, de a rossz családi háttér miatt (elvált, munkanélküli anya) enyhébb büntetést kért. A fiút végül nem csapták ki az iskolából, hanem magántanuló lett.

Az ombudsman 150 millióból vizsgálja az agressziót

"Az iskolai agresszió kezelésében nagy a tanácstalanság" - mondta az [origo]-nak Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Az ombudsman azt mondta, hogy a tanárok és szülők sokszor nem is jogi tanácsért, hanem "kétségbeesésükben" fordulnak hozzá egy iskolai verés vagy verekedés után. A héten például az ombudsmant egy anya kereste meg, akinek a gyereke éjszaka felsírt álmában, majd elárulta, hogy társai hónapok óta zsarolják, terrorizálják és megverik. Az anya nem mert közvetlenül az iskolához forulni, nehogy hátrány érje a gyerekét, így az ombudsman jelezte az igazgatónak a problémát.

Aáry-Tamás Lajos szerint az iskolai agresszió kezelésében csak átmeneti megoldást jelenthet az intézmény bekamerázása, mert ebben az esetben csak az agresszió színtere változik meg (például tanítás után az utcán bántják a diákot). Ezért az oktatási biztos hivatala külön programot indít tavasszal az iskolai agresszió vizsgálatára. A 150 millió forintos, az Európai Unió által támogatott programban elsősorban a felsőtagozatos diákok agresszív eseteit vizsgálják, és tanárokat és szülőket is megkeresnek. "Az iskolai agresszió megelőzéséről, kezeléséről és megoldási lehetőségeiről készítünk kutatással alátámasztott anyagot, amelyet a tanárok és a szülők is használhatnak majd" - mondta az ombudsman, aki szerint ezután kezdődhet meg a fiatalkori erőszak megállítását célzó nemzeti stratégia megalkotása.

Gyermekbántalmazásról szóló történeteket a Gyerekkönnyek nevű blogunkon olvashat.