1. Édesapám, Szőcs István kolozsvári kritikus és kultúrhistorikus a pártállam idején együttműködött a román titkosszolgálattal.
2. Ez az Esterházy Péter tollára kívánkozó történet azt eredményezte, hogy némely média-felületen már többet foglalkoztak vele, mint az erdélyi szellem hasonló helyzetbe kényszerült sok-sok kiválóságával összesen - mely tényről nem gondolhatom, hogy személyemtől elválasztható volna.
3. Ennek a sajnálatos együttműködésnek magam is célszemélye, ha úgy tetszik, áldozata voltam, mint ezt saját megfigyelési dossziém átlapozásakor megállapíthattam.
4. Apám rólam szóló jelentéseit ugyan inkább a paródia műfajába sorolnám - de nem tudhatom, másoknak, más esetekben mennyit ártott ténylegesen, akár volt benne ártó szándék, akár - mint feltevésem és meggyőződésem - nem volt.
5. Akár volt, akár nem volt, ez a történet is jól illusztrálja, miféle erkölcsök és viszonyok uralkodtak az apát és fiút, férjet és feleséget, testvért és testvért egymás ellen fordító román pártállamban, s hogy miért volt elkerülhetetlen szembefordulnunk a diktatúrával.
6. Éppen ezért fontosnak tartom leszögezni a következőket.
7. Fogalmam sincs, mennyi bűnt követett el életében apám (meg nagyapám, dédapám, ükapám és szépapám) - de bármennyit is, íróként is és politikusként is föltett szándékom jóvátenni (ha teljesen nem lehet, akkor részben) az általuk elkövetett botlásokat, hibákat, vétkeket és bűnöket.
8. Ha mindannyian így teszünk, virágzó országot fogunk tudni építeni együtt.
Szőcs Géza, 2013. január 2-án