Bakondi György kőkeményen lojális

Ha valamit a fejébe vesz, azt végigviszi bármi áron. Kétszer futott neki az egész katasztrófavédelem teljes átszervezésének, közben egyszer a nulláról újraépítette az életét. Pintér Sándor hívására váltott szakterületet, beosztottai vagy rettegnek tőle, vagy nagyon tisztelik, középút nincs. Portré Bakondi Györgyről, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjéről.

Igencsak meglepődött Bakondi György 1999 nyarán, egy szombaton, amikor azt látta a televízióban, hogy őt nevezték ki az árvízi újjáépítési bizottság élére. Előző nap a határőrség főigazgatójaként éppen államvizsgáztatott, amikor csörgött a telefonja. A vonal másik végén Pintér Sándor belügyminiszter volt, ő kérte fel a feladatra. Bakondi akkor gondolkodási időt kért, de végül számára is váratlanul gyorsan döntöttek helyette.

A két rendvédelmis régóta ismerte egymást, a Magyar Távirati Iroda archívuma szerint közös sajtótájékoztatót tartottak már 1991-ben is a délszláv háború miatti biztonsági intézkedésekről - Pintér akkor országos rendőrfőkapitány volt, Bakondi pedig a határőrségnél volt középvezető -, 1996-ban pedig együtt voltak Bécsben a Közép-európai Rendőr-akadémia tanfolyammegnyitóján. A legnagyobb közös munkájuk azonban nem volt publikus: II. János Pál pápa 1991. augusztusi magyarországi látogatásakor szoros együttműködésben kellett a Pintér vezette budapesti rendőrségnek és a határőrségnek biztosítania az egyházfőt és programjait. A mély szakmai ismeretségük ekkor kezdődött.

A 2000-ben megalakult, majd 2012-ben az új törvénnyel átszervezett katasztrófavédelem ritkán kapott annyi bírálatot, mint az elmúlt napokban, a március 15-ei hóvihar kezelése miatt. Az [origo] annak járt utána, hogy a szervezetet 2000 és 2002 között, majd 2010 óta irányító, többek szerint az átalakítások értelmi szerzőjének is tekinthető Bakondi Györgyről hogyan vélekednek volt és jelenlegi munkatársai, tárgyalópartnerei, a társszervezetek magas rangú dolgozói.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Bakondi György és Pintér Sándor 2010-ben Kolontáron. Régi ismeretség

A pápalátogatás után nyolc évvel, a Pintértől befutott telefonhívást követően a világéletében a határőrségnél dolgozó, a ranglétrán az aktuális kormány politikai beállítottságától függetlenül rendületlenül felfelé menetelő Bakondi gyorsan az ügyek sűrűjébe került. Harminchárommilliárdos kár után kellett újraszerveznie az árvíz sújtotta területeken az életet, és bár maradt a határőrség állományában, egyre inkább eltávolodott egykori hivatásától. Aztán a 2000. január 1-jei hatállyal megalakuló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjének kérték fel.

Szinte napra pontosan tíz évvel később az élet megismételte önmagát: az akkor ügyvédként dolgozó Bakondit az irodájában hívták fel egy délelőtt, hogy menjen be arra a kormányülésre, amelyen a borsodi áradást tárgyalják. Ezzel újra a tűz közelébe került, másnap már kormánybiztosként állt a sajtó elé, 2010-től pedig az átszerveződő katasztrófavédelmet irányíthatta, és ismét nekiállhatott, hogy ellenségeket és tisztelőket gyűjtsön.

Bakondi mindkettőben nagyon erős. Mintha két különböző emberről, egy zseniális szervezőről, korrekt, de kemény főnökről, illetve egy szakértőkre sem hallgató, pökhendi, a beosztottjait megalázó vezetőről hallottunk véleményeket volt munkatársaitól és ismerőseitől.

Egy, a 2002-es kormányváltás után magas politikai pozícióba került bírálója szerint az MSZP választási győzelme után elsősorban azért kellett távoznia a katasztrófavédelem éléről, mert a szervezetet olyan végletesen megosztotta a vezetési stílusa, hogy az teljesen kettészakadt bakondistákra és ellentáborra, és ezek nem álltak szóba egymással, a mindennapi működést akadályozó feszültség telepedett a katasztrófavédelemre. Egy hosszú ideig magas rangú katasztrófavédelmisként dolgozó ember azt mondta, a beosztottak mindennapi életébe nem látott bele, de Bakondi az a típusú főnök volt, akitől vagy félnek, vagy tisztelik. "A határőrségtől érkezett, ezt a stílust ismeri. Nem túl humánus, ha egyszer döntött, azt végigviszi bármi áron" - fogalmazott.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Tűzoltók tüntetnek az átalakítások és a juttatások megkurtítása ellen 2011-ben. Végül nem ők győztek

A szocialisták által vezetett akkori belügyminiszteri kabinet egyik tagja szerint Lamperth Mónika akkori miniszterrel mindig "hajbókolva, bokacsattogtatva" beszélt, ezért ő "felfelé nyal, lefelé tapos" típusú embernek tartotta. Bakondi szerint viszont akkoriban ő nem tábornokként, hanem köztisztviselőként dolgozott, így "bokacsattogtatásra sem lehetőség, sem szükség nem volt, valakivel összekever, aki ezt állítja".

Bakondi legnagyobb kritikusai az őt ősellenségként kezelő tűzoltók. Feszült viszonyuk 2001-re nyúlik vissza. A tűzoltók a veszélyességi pótlékról szóló jogszabály módosítása miatt demonstráltak, szakszervezetük szerint hiába kérték Bakondit, hogy közvetítse a kéréseiket a belügyminiszter felé. A nagy törés azonban 2012-ben történt, amikor a katasztrófavédelem átszervezésével átalakították a szervezetet, és az önálló önkormányzati-állami tűzoltóság betagozódott a katasztrófavédelembe.

A tűzoltók szakmai kifogásokat is soroló, de személyeskedő, névtelen nyílt levélben tiltakoztak a tűzoltói alapvizsgával sem rendelkező, "csendőrpertuzó" Bakondi György irányítása ellen, de a tűzoltóautók átmatricázását, valamint a Tűzoltóság Központi Zenekarának és a Tűzoltó Múzeumnak az átnevezését is kifogásolták. A Lánglovagok.hu, tűzoltóknak szóló, nem hivatalos portálon is hevesen támadták Bakondit. Több egykori tűzoltó szerint Bakondi arra kérte a szakszervezetet, hogy határolódjon el az ott leírtaktól, majd miután a katasztrófavédelem vezetéséből arról kezdtek érdeklődni a tűzoltóknál, hogy melyik fórumozói álnév kit takar, sokan törölték is magukat és hozzászólásaikat a portálról.

Egy tűzoltó pedig szerinte jellemző történetként mesélte, hogy amikor igazgató úrnak nevezte őt egy tárgyaláson, akkor Bakondi látványosan nem ismert magára egészen addig, amíg a főigazgató megszólítást meg nem kapta.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Az 1999-es árvízzel indult el a katasztrófavédelmi karrier. A rendvédelmi hozzáállás megmaradt

De nem mindenki szerint ilyen megosztó Bakondi. Egy katasztrófahelyzetben érintett település Bakondival együtt dolgozó, független - azaz nem pártszínekben megválasztott - polgármestere szerint szigorú, következetes és határozott vezető. "Amit mondott, az emberei végigcsinálták. Profi egyenruhásként gondolkodott, utasított, intézkedett, a magánember egyszer sem jött elő belőle" - mondta, hozzátéve: Bakondi korrekten viselkedett a lakossági fórumon is, a felmerülő kérdésekre válaszolt, szó sem volt arról, hogy a viselkedésével bárkit maga ellen fordított, vagy rosszízű megnyilvánulásai lettek volna.

Egy mentőszolgálati vezetőként dolgozó szakember szerint Bakondi fő erőssége a csapatépítés, a munkatársak kiválasztása. "Sokat vár tőlük, de nagy hatáskört is ad nekik. Jól körüljárja a feladatokat, és nyomás alatt is jó döntéseket hoz" - mondta, hozzátéve, hogy soha nem látta lekezelőnek. Volt olyan lakossági fórum, amelyen nemhogy feszültséget okozott volna a stílusa, de a "lakosság nyelvén" is jól beszélt.

Forrás: MTI/Bruzák Noémi

A szívóssága és szervezőkészsége az ismerői szerint jó lobbistává is teszik Bakondit, akinek óriási szerepe van abban, hogy a katasztrófavédelem egyre nagyobb hatáskörökkel egy egyre centralizáltabb szervezetté vált. "Ezeket az összevonásokat nem a politika találta ki, hanem a szakterület, vagyis Bakondi, aki valahogy mindig átviszi az ötleteit a politikusokon" - vélekedett egy magas beosztású katasztrófavédelmis.

Szaporodó ügyek után felmentés

Bakondi György neve 2002-ben két ügyben is negatív színben tűnt fel. A komolyabbik a martinsalakos házak esete volt, ez ügyben a Kehi is vizsgálódott. Ennek lényege, hogy 2001 nyarán, a nem sokkal azelőtt bejegyzett Gyors Újrakezdésért (GYUK) Kht. közbeszerzés nélkül nyerte el a martinsalakos házak helyreállításának jogát, és kötött szerződést a belügyi tárcához tartozó Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőséggel (OKF). Bakondi György a vizsgálatban határozottan cáfolta, hogy a GYUK Kht. megbízására az OKF tett volna javaslatot. Végül Lamperth Mónika belügyminiszter 2002 decemberében arra hivatkozva mentette fel Bakondit, hogy "a testület költséggazdálkodása számottevő hiányt eredményezett, a martinsalakból épült házak újjáépítése kapcsán lezajlott KEHI-vizsgálat pedig a közbeszerzési eljárást mellőző kormánydöntés előkészítésében állapította meg a főigazgató felelősségét".

A másik ügy 2002. októberi: a Magyar Hírlap közölt cikket arról, hogy Bakondi Györgyöt kéthetes olaszországi nyaralása alatt attasék, alezredes és dandártábornok is segítették, például azzal, hogy felvezették az autóját az autópályára, vagy elvitték a szállodába. Bakondi György erre azt mondta, ennyit minden vezetőért megtesznek, és a személye ellen folyó támadások része, hogy az utazásával foglalkozó osztályvezető "túlbuzgalmában leírt útitervét" valaki eljuttatta a sajtóhoz. A főigazgató hozzátette: a családjával utazott, amihez két baráti szívességet kapott, egyet pedig maga kért, de az, hogy segítenek, természetes és bevett dolog a külszolgálatot teljesítő ismerősök esetében.

Bakondi Györgynek az ötletekre 2002-ben is szüksége volt, de nem a katasztrófavédelemnél, hanem egy egészen más környezetben, miután felmentették a vezetői posztjáról.

A hozzá közel állók szerint rendkívül megviselte, hogy ötvenévesen légüres térben találta magát. Szokatlan volt számára, hogy az addigi életét a hierarchia mindenhatóságában, rendvédelmi területen élte, és hirtelen az üzleti szférában kellett érvényesülnie. Ügyvédként kezdett dolgozni, polgári jogi, gazdasági, társasági jogi ügyeket vállalt, büntetőügyeket nem. "Ha tegnap rendvédelmis voltam, ma nem kezdek bűnözőket védeni" - indokolta a döntését.

Ebből jön aztán iparjogvédelmi, szabadalmi jogi specializáció, közbeszerzési tanácsadás. Sikeresnek érezte magát, állítása szerint megszerette az ügyvédi pályát, ekkor volt ideje például, hogy megvalósítsa régi tervét: a legendás 66-os úton szelte át az Egyesült Államokat egy Harley Davidson motoron. Ugyanakkor mégsem tudta teljesen elengedni a múltját. Ismerői szerint folyamatosan eljárt a katasztrófavédelmiseknek szervezett bálokra, tartotta a kapcsolatot az őt váltó Tatár Attila főigazgatóval, aki aztán később épp neki adta át újra a vezetői széket.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Egy volt rendvédelmis kollégája hívta Bakondi Györgyöt az UD Zrt.-hez. Régi kapcsolatok

2004-től pedig egy régi rendvédelmis ismerőse kérte őt fel egy akkor még ismeretlen, később nagy vihart kavaró cég felügyelőbizottsági tagjának. Horváth Józsefről, a Bakondival egy időben, a 2002-es váltás után elküldött egykori nemzetbiztonsági tisztről és a Dávid Ibolya állítólagos megfigyelésével 2008-ban hírbe hozott UD Zrt.-ről van szó. 2007-től egy volt postai felsővezető, Kossa György cégeinél is fb-tagságot vállalt. A vállalkozó a kormányváltás után a vörösiszap-katasztrófában érintett Mal Zrt. állami felügyelőbizottságának koordinátora volt, ma iparbiztonsági főfelügyelő az OKF-nél.

Noha Bakondi György a Fidesz-kormány idején kapott vezető tisztségeket, többek szerint érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha 2002-ben nem menti fel a szocialista kormány. Egy abban az időben a Belügyminisztériumban dolgozó forrásunk szerint, ha akkor a szárnyai alá veszi őt az MSZP, "Bakondi ma biztosan szocialista lenne", a felmentése után viszont "halálosan megsértődött, és beindította a régi fideszes kapcsolatait".

Bakondi viszont azt mondta, hogy őt már eleve egyértelműen politikai okokból küldték el. Szerinte erre utal, hogy a szintén rendvédelmisként dolgozó családtagjait is felmentették akkoriban. A szerinte helyes hozzáállást pedig a tűzoltókkal kialakult feszült viszonyáról beszélve úgy írta körül az [origo]-nak, hogy "egy egyenruhás mindig legyen lojális az adott kormányzathoz, ezt vezetőként is elvárom".