Agyonnyomja a szégyen a megerőszakolt lányokat

Egyáltalán nem ritka, hogy részeg lányokat megerőszakolnak bulikban, mint ahogy az sem, hogy egy férfi felvételeket küld arról, ahogy lefekszik egy lánnyal. A mostani brutális esethez hasonló eddig Magyarországon nem történt, vagy legalábbis nem derült ki. Egy buliban két fiú megerőszakolt egy részeg lányt, ketten pedig felvették az aktust, és továbbküldték a lány ismerőseinek. 

Egy elfajult XVII. kerületi házibuliban ketten is megerőszakoltak egy részeg, magatehetetlen 15 éves lányt, két másik fiú pedig levideózta az egészet. Másnap a felvételt elküldték a lány ismerőseinek.

A két erőszakoskodó fiú ellen szexuális erőszak megalapozott gyanúja miatt, a felvételeket készítő fiúk ellen pedig gyermekpornográfia megalapozott gyanújával indított eljárást a rendőrség.

Nem ritka önmagában, hogy bulikon, szórakozóhelyeken bódult állapotban lévő, részeg vagy bedrogozott lányokat megerőszakolnak, még ha nem is születik ezekből mind feljelentés - mondta Virág György pszichológus, a nemi erőszak áldozataival foglalkozó ESZTER Alapítvány vezetője. Virág szerint az is előfordul, hogy egy nőről készült szexuális felvételt ismerősöknek továbbküldenek, általában egy szakítás után bosszúból hoz egy férfi nyilvánosságra ilyen fotókat vagy videókat. Virág György szerint azonban ritka, hogy egy erőszakról készült felvétellel büszkélkedjenek ismerősök előtt.

A pszichológus, aki a konkrét ügy részleteit nem ismeri, azt mondta, ilyenkor két trauma is éri az áldozatot: egyrészt maga a szexuális erőszak, amelyet általában a nő szégyell, és titkolni akar, másrészt az erőszakról készült videó nyilvánosságra kerülése. Vagyis a helyzetet súlyosbítja, hogy a lány barátai, ismerősei nemhogy értesültek a történtekről, hanem láthatták is az erőszakról készült felvételt.

Nem szabad faggatni és bűntudatot kelteni

A nemi erőszak áldozatául esett lány és családja számára mindenképpen fontos, hogy a közvetlen és tágabb környezet egyaránt megfelelő diszkrécióval kezelje a történteket - mondta az Origónak Turi Eszter pszichológus, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház munkatársa. Szerinte a családon belül, szülőktől kapott érzelmi támogatás sokat segíthet a fiatal lánynak, ugyanakkor hátráltathatja a történtek feldolgozását, ha ilyenkor az esemény részleteiről faggatják, vagy bűntudatot keltenek benne a felelősségvállalás hiányával kapcsolatban.

Turi Eszter szerint a barátok részéről ugyancsak fontos biztosítani az áldozatot arról, hogy baráti támogatásra bármikor számíthat, az erőszakos segítségnyújtás azonban nem megfelelő stratégia ilyen esetben. Ezenkívül pedig elengedhetetlen, hogy megfelelő szakemberhez forduljanak, célszerű a hasonló esetekben jártas pszichológus, pszichoterapeuta felkeresése, aki akár hosszabb távon is segíthet az erőszakot követő érzelmi hullámzások és az egyéb nehézségek (például fokozott szégyenérzet kialakulása, tisztátalanságérzés) feldolgozásában, és a későbbiekben a szexualitáshoz való viszony megtámogatásában.

A NANE és a Patent Egyesület által gyűjtött statisztikák szerint a nők ötöde esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további ötödét próbálták már megerőszakolni az élete során. Az összes nemi erőszak 70 százalékát ismerős, családi barát vagy rokon követi el. Tíz nemi erőszakból legfeljebb egyszer tesz feljelentést az áldozat vagy valaki, akinek elmesélte, ha gyerekek az áldozatok, ez az arány kevesebb mint egy százalék. A két nőjogi szervezet az igazságügyi statisztikák és a kutatások adatainak összevetése alapján arra a becslésre jutott, hogy a nemi erőszakot elkövetők közel 99 százaléka Magyarországon büntetlen marad.

Előfordult, hogy öngyilkosság lett a vége

Néhány hasonló, megdöbbentő ügy éppen az elmúlt hónapokban sokkolta a közvéleményt Amerikában. Az egyik leghíresebb és a New York Times feltáró cikke után egész Amerikát sokkoló eset az ohiói Steubenville-ben történt tavaly augusztusban.

Egy tizenhat éves lányt egy házibuliban erőszakolt meg két iskolatársa. A lány részeg volt, a gimnázium focicsapatában játszó fiúk pedig hat órán át kényszerítették aktusra, orális szexre, és számos meztelen fotót is készítettek róla. Több száz fotó készült aznap éjjel róla. A buli résztvevői teleszórták velük a Twittert, a Facebookot és a YouTube videomegosztót. Utóbb, amikor a két erőszakoló bíróság elé került, sokan az áldozatot vádolták azért, mert tönkretette a szépreményű fiatalemberek jövőjét, és rontotta az iskolai futballcsapat jó hírét. Idén márciusban a tetteseket a fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

A kép illusztráció Forrás: AFP/PhotoAlto/Laurent Hamels

Két, egymáshoz nagyon hasonló eset is tragikus véget ért, az egyik egy kanadai, a másik egy egyesült államokbeli tinédzser öngyilkosságával végződött. A kanadai Rehtaeh Parsons 17 éves korában felakasztotta magát. Kómába esett, a szülei egy hónappal később, idén áprilisban döntöttek úgy, hogy lekapcsolják az őt életben tartó készülékekről. Az egész 2011 végén kezdődött, amikor Parsons 15 éves volt, és négy tinédzser fiú megerőszakolta egy családi házban. A lány úgy döntött, hogy nem mondja el senkinek, mi történt vele, de kiderült, hogy valaki lefotózta őt az erőszak közben, a kép pedig pillanatok alatt elterjedt az iskolájában. A következő hónapokban az iskolatársai és a legközelebbi barátai rendszeresen leribancozták, a közösségi oldalakon, SMS-ben sértegették és szexuális ajánlatokkal bombázták. A lány összeomlott, kórházba került, és a rendőrség is nyomozni kezdett az iskolai zaklatók után, de végül bizonyíték hiányában nem emeltek vádat senki ellen. A lány ez után akasztotta fel magát.

A 15 éves kaliforniai Audrie Pott tavaly szeptemberben akasztotta fel magát, nyolc nappal az után, hogy három tinédzser fiú megerőszakolta, és az egészről felvételt készítettek, és elkezdték terjeszteni.

Már szakkifejezések is vannak erre

Angol nyelven két kifejezéssel írják le a hasonló esetek hátterét: az egyik a slut-shaming, a másik pedig a rape culture (itt van például egy erről szóló friss publicisztika a Huffington Poston). Utóbbi szó szerint a nemi erőszak kultúráját jelenti, az előbbi pedig a "ribancok megszégyenítésének" mélyen gyökerező szokását. Ez körülbelül arra a sokakban meglévő reflexre utal, hogy a nemi erőszak vagy zaklatás áldozataiban keresi a hibát, miközben az elkövetők felelősségét kisebbíti.

Slut-shamingnek számít a nőiességüket és szexualitásukat nyíltan és esetleg harsányan vállaló, a párkapcsolataikban kezdeményező szerepet vállaló, egyszóval a szerény, visszafogott és tiszteletre méltó nő skatulyájából kilógó nők megbélyegzése. A rape culture ezzel szoros összefüggésben áll. Például amikor a külvilág a lányok kihívó viselkedésének, túl rövid szoknyájának, túl mély dekoltázsának tulajdonítja, vagy bármely más tette egyenes következményének tartja, hogy áldozatul esett valamilyen szexuális inzultusnak. Ezt pedig érezteti is az áldozatokkal, a lehető legváltozatosabb módon: kiközösítéssel, beszólásokkal, zaklató üzenetekkel, csúfolódással, elítélő pillantásokkal, mindennapos leribancozással. Az áldozatokban kialakuló szégyenérzet eleve arra ösztönzi őket, hogy ha lehet, tartsák titokban, ami velük történt, ezzel pedig a társadalom hozzáállása végső soron az elkövetők büntetlenségét segíti elő.

Ezzel a felfogással megy szembe például a Kanadából indult, de mára világszintűvé szélesedett slutwalk. A mozgalom 2011-ben Torontóban született meg, amikor egy torontói rendőr, Michael Sanguinetti nyilvánosan kijelentette, hogy ahhoz, hogy ne zaklassák őket, a nők jobban tennék, ha nem úgy öltözködnének, mint a ribancok. Mióta ez kiverte a biztosítékot Kanadában, direkt "ribancosan" öltözött fiatal nők százai és ezrei vonulnak fel időről időre a világ több nagyvárosában. Volt már ilyen Indiában is, és Ribiséta néven Budapesten is. A Slutwalk ma már az elmúlt évek egyik legsikeresebb feminista mozgalmának számít.