2013. október 5-én az ősz szép arcát mutatja Budapesten. Az utcák nincsenek tele siető, kapkodó embertömegekkel, az égen egyetlen felső sincsen, a napon simogató meleg van, árnyékben pedig bizsergetően csípős. Remek alkalom egy sétára a Városligetben a bolhapiac forgatagában nézelődve. Nem hiába, sok budapesti lakos gondolta így, a Pecsa melletti parkos részen hömpölyögnek a fejüket jobbra-balra forgató emberek, de azért nem annyira, hogy felverjék a port.
A hangulat kiváló, hiába kisstílűek az árusok és a portékájuk, és a vásárlóközönség is többnyire az alsó-középosztály és a legszegényebb csoportokból kerül ki. Eddig jó mulatság volt a bolhapiac szegénynek, gazdagnak, de a most életbe lépő új szabálysértési törvény keményen szankcionálja az engedély nélküli árusítást, a kofák áruit is elvehetik a rendőrök.
"Örülök, hogy végre elküldik őket, ez nem ide való" - mondta egy középkorú női árus a Petőfi Csarnok legális bolhapiacán. "Én árultam köztük, ha kimegyek, szinten mindenkinek köszönnöm kell, ismerem őket. De ez itt akkor sem jó, mert letapossák a füvet, nincs rendes illemhelyiség, szóval körbe hugyozzák a területet. Hány milliárdot költöttünk országimázsra, hogy mutassuk a külföldieknek, hogy jó gyerekek vagyunk, erre a város legszebb részén csövesek vannak?" - zárta az asszony.
Néhány hajléktalant valóban lehet látni az illegális bolhapiacon, de ez inkább azért van, mert a Városliget eldugottabb részein viszonylagos nyugalomra lelhetnek, amíg el nem küldik őket. "Az alkotmánybíróságon megtámadták a hajléktalanokat sújtó törvényt, háromszázan tüntettek ellene, és a tévében is leadták. Nem tudom, hogy mi van most pontosan, de talán mégsem zavarják el őket" - mondta egy idősebb férfi árus a vevőjének, aki csak egyetértően bólogatott. .
Persze, nem mindenki foglalkozik a közélettel, egy csapat fiatal srác között az "ez az iPhone 8" mondat hangzott el, míg az egyik női árus kis szünetekkel azt szajkózza, hogy "reklámáron a kabát". Gyerekkorom nyíregyházi KGST piaci hangulatával elválaszthatatlanul összefonódott az a szó, hogy "reklámáron", bár igazából sosem tudtam, hogy mit jelent, a magyar nemzeti piachagyományok mégis szegényebbek lennének e kifejezés nélkül.
Mint ahogy a városképhez jelentősen hozzátartozó bolhapiac nélkül is szegényebbek leszünk. Nyilván annak a több tíz, de inkább százezer embernek fáj, akiknek valamilyen kedves emléke fűződik oda, de az árusoknak lesz a legrosszabb, ha a jövőben tényleg nem lehet majd itt árulni. "Vegyen minél többet, annál jobban jár" - hangzott az egyik árus szlogenje, aki amióta az eszét tudja ott van, viszont szombaton jött ki utoljára. "Ezután azt hiszem Kecskemétre megyek, de még nem tudom. A többiek? Hát páran biztos átköltöznek a Bakancsosra, de nyilván mindenki nem fog tudni elhelyezkedni, velük csak a jó ég tudja, mit lesz" - majd megvettem tőle egy Alföldi Antikrisztus című könyvet és egy békéscsabai misztikus tinithrillert, 300 forintért.
Egy másik árus viszont nem látja ilyen borúsan a helyzetet. "Ezek csak játsszák az agyukat, keménykednek, közben meg mit csináltak? Adtak a szarnak egy pofont. Most elküldenek minket, egy hét múlva megint visszaengednek. Volt már itt egyszerre 50-60 rendőr és NAV-os, kiosztottak pár büntetést, mi meg mutathattuk az irodájukban, hogy szabálytalanul büntettek meg, mert itt lehet engedély nélkül árulni. Ha körbe néz, itt csupa tönkre ment vállalkozót lát, akiknek valamiből el kell tartani a családját. Hát ezután majd még nehezebb lesz, de megoldjuk valahogy" - mondta, majd tovább állt, mert jött hozzá egy vevő.