Nem jelöltje, hanem miniszterelnöke lesz a kormányváltó szövetségnek. Abban állapodtunk meg az MSZP-vel, hogy az lesz a kormányfő, akinek a listájára többen szavaznak. Azon dolgozom, hogy az Együtt-PM listája kapja a több szavazatot, ellenfélnek pedig Orbánt tekintem.
A kihívó nem attól lesz egyértelmű, hogy önmagát kijelöli, hanem attól, hogy a választók annak tekintik. Az MSZP elnökével abban állapodtunk meg, hogy a személyes ambíciónkat alárendeljük a győzelem ügyének, és a kérdés eldöntését a kormányváltásban érdekelt választókra bízzuk. Ezzel biztosítható, hogy összességében a legtöbb szavazót érjük el, és hogy egyetlen Orbán-ellenes szavazat se vesszen el.
Október 23-át nem szeretném hosszan kommentálni, nem akarom növelni az akkor okozott kárt. Volt egy előzetes írásos megegyezés a résztvevők között, hogy végre nem egymással foglalkozunk, és nem használja senki önös céljaira a rendezvényt. Mégsem így történt.
Nem kerestem. Épp a szövetségekhez szükséges alapvető bizalmat rombolta az, hogy a választási győzelem érdekében kezdeményezek egy rendezvényt, amelyet aztán meghekkelnek. Az nem az összefogás valódi szándékára utal, ha az ellenzék egyik vezető politikusát lekiabálják a színpadról. De nem akarok erről többet beszélni, mert az elmúlt egy évben megtanultam, hogy a kormányváltásnak az árt a legjobban, ha egymásnak üzengetünk. Én Orbánnal szeretnék foglalkozni.
Azokkal érdemes összefogni, akik nemcsak szavakban, hanem tettekben is le akarják győzni 2014-ben Orbán Viktort. Aki jövőre kormányváltást akar, nem állít jelölteket az összefogással szemben, és tudja, hogy a bizonytalanokat kell megnyerni, és nem a meglévő szavazóinkat újraosztani, a biztos szavazókat is elbizonytalanítani.
Mindent kész vagyok megtenni, ami segíti a 2014-es győzelmet. Gyurcsány jelenlegi taktikája alapján viszont kérdés, hogy a 2014-es győzelmet tartja-e szem előtt, vagy csupán azt, hogy mindenáron, akár az ellenzék veresége árán is bejusson a parlamentbe.
Igen, a DK-s szavazók fontos részei a kormányváltást akarók táborának. Szerintem ők is győzni akarnak jövőre, és a DK-s vezetőknek tudniuk kell, hogy aki az ellenzéki tábort megosztja, súlyos történelmi felelősséget vállal.
Kezdjük a pozitívumokkal. A semmiből hoztunk létre egy pártszövetséget, az Együtt-PM-et, amelynek most már szinte minden választókerületben erős szervezete van. 12 ezer regisztrált aktivistánk van, a fiatalok körében az egyik legnépszerűbb párt vagyunk. Emellett beemeltük a magyar politikába a korszakváltás eszméjét, vagyis hogy nemcsak Orbánnal, hanem az Orbán-rezsimet megelőző időszak hibáival is le kell számolnunk: a korrupcióval, a pártfinanszírozás megoldatlanságával, valamint a nemzet szándékos megosztásával, határon innen és túl.
Egy megújuló MSZP-vel kötöttünk szövetséget, és egy olyan programot írtunk alá, amely garantálja, hogy a korszakváltás előbb említett elemei teljesüljenek. Jelöltjeink többsége pedig teljesen új arc. Olyanokat hoztunk be a politikába, akiknek elegük van az Orbán-rezsimből, és abból is, ami oda vezetett. Szegedi jelöltünk, Bátyai Edina mondása sokunkra érvényes: „a politika beleszólt az életembe, most én szólok bele a politikába”. Helmeczy László úgy került mellénk, hogy ő vezeti az ország legerősebb megyei szövetségét, mi ezzel a szervezettel kötöttünk megállapodást, és velük van a legnagyobb esélyünk megnyerni a nyírbátori körzetet.
A legnagyobb hiba az volt, hogy sokáig foglalkoztunk önmagunkkal, sokáig tartott a helyezkedés az ellenzéki oldalon, és ahogy az előbb ön is rámutatott erre, ennek még mindig nincs vége. Ez sokat ártott a hitnek, és rengeteg energiát vitt el.
Kevésbé hagyatkoznék az ellenzéki szereplők belátására, és gyorsabban mondanék ki dolgokat feketén-fehéren.
Naivak voltunk például tavaly novemberben az LMP-vel szemben, sokáig vártuk, mi lesz, ki tart velünk, pedig menni kellett volna előre úgy, hogy jöjjön, aki akar. Az MSZP-vel való tárgyalást is lehetett volna gyorsítani, bár ennek komoly gátja volt, hogy a közös ellenzéki ernyőszervezet gondolatának elutasítása után tényleg a nulláról kellett elindulnunk: fel kellett építenünk az országos szervezetünket.
A szobordöntés radikális, de legitim módja volt, hogy a szolidaritásosok kifejezzék a dühüket az Orbán-rezsimmel szemben. Csak voltak szervezési hibák, amelyek a jó ízlés határán túl tolták a rendezvényt. A békéscsabai bakiban a PM vállalta a felelősséget, lett is személyi következménye a dolognak. Szervezetileg és személy szerint is újak vagyunk, ennek minden hátrányával és előnyével. Mondom is a kollégáknak mindig, hogy tavaly ősszel olyan apróhirdetést kellett volna feladnom: „Kezdő pártpolitikus miniszterelnöki gyakorlattal társakat keres.” Vagyis: bár vezettem ezt az országot, pártpolitikai gyakorlatom nem volt, ezt nekem is tanulnom kellett, és kell. Gyorsan tanulok: ma már kevesebb az illúzióm, de sokkal több a tapasztalatom. Ez az egy év öttel ért fel.
Miután befejeztük ezt az interjút, éppen Mesterházy Attilával és több MSZP-s politikussal egyeztetek a kampány összehangolásáról. Az egyéni körzetekben ugyanis közös arculattal kampányolunk a jelöltjeinknek, szoros, heti egyeztetés lesz közöttünk.
Önnek két szavazata van. Az egyénire leadott szavazattal elküldheti Orbán Viktort a hatalomból. A másik szavazatával pedig eldöntheti, ki legyen a következő miniszterelnök, kinek legyen nagyobb súlya a létrejövő koalícióban. Ezért listán az Együttre kell szavaznia, hogy én legyek a kormányfő, és az általam képviselt jövőkép érvényesüljön. Fél percbe belefért, nem?
Aznap szólt róla Mesterházy Attila, amikor nyilvánosságra került, ő pedig a témában sajtótájékoztatót készült tartani.
Nem aggaszt, mert a bejelentéssel egyidejűleg azt is egyértelművé tette: azonnal feljelentést tettek az ügyben. Ráadásul ne felejtse el: bár szövetség van közöttünk az egyéni kerületekben, külön párt vagyunk, önállóan politizálunk.
Az MSZP először feljelentést tett, aztán értesítette a szövetségesét és a nyilvánosságot. Én ezt korrekt sorrendnek tartom.
Hogy van egy ilyen videó, amely miatt büntetőfeljelentést tettek. És javasolták, hogy mi is vegyünk részt a videót érintő sajtótájékoztatón.
Tisztázzuk, hogy a rezsicsökkentés a választók átverése, mert hosszú távon fenntarthatatlan. A Fidesz titkon már biztos készül arra, hogy a veszteséges szolgáltatók államosításának költségét később valamilyen rezsiadó formájában beszedi. Ezzel szemben én semmilyen olyan ígéretet nem teszek, amely megalapozatlan, fenntarthatatlan, hazug. Annak idején, amikor kormányfő voltam, őszintén megmondtam azt is, ha valami fájni fog. Abban is különbözik a szemléletem a Fideszétől, hogy felnőttnek, partnernek tekintem a polgárokat.
Ez Magyarország egyik legnagyobb problémájára, sorskérdésére adott felelős válasz, valódi megoldás. Százezrek mennek külföldre, Londonba, Berlinbe munkát keresni, boldogulni. Ha nem tudjuk ezek a törekvő polgárokat visszahozni, vagy az itthon lévőknek munkát adni, ez az ország össze fog dőlni, hiszen nem lesz, aki nyugdíjat, adót fizessen, nem lesz, aki gyereket szüljön.
Garantáltan munkát vagy képzést kínálunk a pályakezdő munkanélkülieknek. Kiszámoltuk, hogy két-három év alatt futtatható fel egy program, amely 70-75 milliárd forintba kerülne, és döntően uniós forrásból lehet finanszírozni, és együtt jár az egész munkaügyi rendszer modernizációjával.
A gyermekéheztetés megszüntetése a mi programunkban is szerepel, erkölcsi kérdésnek tekintem a megoldását. Kiszámoltuk, hogy nagyjából 15 milliárd forintba kerülne. Magyarország nem olyan szegény, hogy belenyugodhasson abba, hogy gyerekek tízezrei éhesen mennek iskolába, és éhesen fekszenek le.
Nem, azért most gyűjtjük, mert tudatosítani akarjuk, hogy az egykulcsos adó fejezi ki a legjobban, hogy társadalmi és gazdasági szempontból mit csinál rosszul az Orbán-kormány. Az egykulcsos adó tízből nyolc embert hozott rosszabb helyzetbe, és ötvenezer munkahelyet szüntetett meg. Az általunk javasolt kétkulcsos rendszer viszont csak a legjobban kereső nyolc-tíz százaléktól kér mérsékelten többet, de cserébe alatta mindenkit jobb helyzetbe hoz.
Ma felelősséggel nem lehet pontos számokat mondani, mert átláthatatlan a költségvetés. De elveket tudok mondani, és a 2009 előtti időszak hibáiból is érdemes tanulnunk. Mindenkinek adóznia kell Magyarországon, ez elvi kérdés, még a minimálbér után is. Lesz adójóváírás is, ezzel a minimálbértől az átlagosnál magasabb jövedelemig nettó bérnövekedést érünk el, a minimálbéreseknél például havi 8-10 ezer forintnyit. A magasabb kulcs pedig a közelében sem lehet annak, mint ahol korábban volt: ösztönözni fog a többletmunkára, és nem állítja be bűnbaknak a jól keresőket.
Nem hiszem, hogy a bulvárnak és a kétségbeesésnek köze lenne egymáshoz, vagy talán a Blikkben rendszeresen szereplő Orbán Viktor is kétségbe van esve? Arról van szó, hogy a legtöbb választóhoz el kell jutnunk, sok választót nem érdekelnek azok a bonyolult fejtegetések, amelyekről például az előbb is beszéltem, de tudni akarják, mit gondolunk a világról. Ehhez szükség van a bulvárra, mint csatornára. De megnyugtatom, nem a gyerekeimről fog szólni a kampány, hanem egy normális Magyarországról.
Miniszterelnök leszek. Magyarországnak szüksége van arra, hogy a 2009–10-ben megkezdett higgadt, szakszerű, a jövőbe néző és reményt adó kormányzást folytassuk. Ezért küzdök, és erről fog szólni az Együtt kampánya.