Minden van itt, csak közbiztonság nem, gondolhatja egy búslakodó magyar. Nem véletlenül, hiszen biztos mindenkinek a családjában volt már betörés. Ha nem a családban, akkor a környéken egészen biztosan. Sőt az is biztos, hogy volt olyan időszak, amikor egymásnak adták a kilincset a betörők egy-egy házban vagy utcában. A rossz tapasztalatainkat a közérzetünket vizsgáló kutatások is alátámasztják.
Az Eurobarometer kutatása szerint nagyon rossznak látjuk általában környezetünk biztonságát. A magyarok 21 százaléka úgy érzi, hogy még a közvetlen környezete sem biztonságos, míg az EU-s átlag mindössze 9 százalék. Az arányok még rosszabbak, ha mélyebben vizsgáljuk az adatokat: a saját települését több mint minden negyedik magyar érzi veszélyesnek (27 százalék, míg az EU-átlag 10 százalék). Még ennél is rosszabb az ország egészének megítélése: Magyarországot a lakosság több mint harmada (35 százalék) nem érezte biztonságosnak, míg az európaiak csak 15 százaléka gondolja azt saját országáról, hogy veszélyes. Mindhárom szempontból Magyarországon volt a legrosszabb a közbiztonság megítélése.
Persze a kutatás nemcsak a betörésektől való félelmet vizsgálta, hanem általában a közbiztonságot és a közérzetet. Ha csak a betöréseket nézzük, akkor kicsit más a helyzet. Az Országos Kriminológiai Intézet 2009-ben készített tanulmányt a magyarországi betöréses lopásokról. Eszerint a betöréses lopások száma világszerte csökken, sok más tényező mellett például egyre elterjedtebbek a biztonsági rendszerek, a bankkártyák miatt csökkent a készpénzhasználat, és olcsóbbak lettek a híradástechnikai eszközök, amelyek korábban nagy csábítást jelentettek a rablóknak.
A kutatók szerint a csökkenés nem a rendőrség hatékonyabb munkájának köszönhető, ugyanis szerintük nem valószínű, hogy egyszerre és pont a betörések esetében vált volna hatékonyabbá a rendőri munka. Ezt támasztja alá az is, hogy a felderítetlen esetek száma nagyjából hasonló volt az elmúlt 10-15 évben: a betörők nyolcvan százaléka nem kerül kézre.
A magyar trend hasonló a világ többi részéhez: az utóbbi 30 évben felére, vagy harmadára csökkentek a betöréses lopások. Míg 2000-ben 71 ezer esetet regisztráltak, addig tavaly már csak 46 ezret, igaz volt jobb évünk is: 2008-ban csupán 37 ezer helyre törtek be. Tavaly arányaiban a bűnügyi térkép szerint a legtöbb betörés Budapesten volt, de rossz a helyzet Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, valamint Somogy megyében. A Belügyminisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adataira épülő egyik összeállítás szerint a főváros II., X., XIX. és XXIII. kerületében kiemelkedően magas a lakásállományhoz viszonyítva a betörések száma.
A tanulmányban azt is észrevették a kutatók, hogy a Budapest és Pest megye helyett a bűnözők egyre aktívabbak Borsod megyében, ahol 2004-től folyamatosan növekszik a betörések száma. A 2008-as adatok szerint az ország összes bűncselekményének 10 százalékát ebben a megyében regisztrálták. Másik jelentős trend, hogy drámaian megnőtt a kisebb településeken elkövetett lakásbetörések száma. A betörés célpontjai között is átrendeződés volt a kétezres években: az üdülőket, üzleteket kevésbé fosztanak ki, mint lakóépületeket.
A kutatók a betörések idejét is vizsgálták. Kiderült, hogy a betörők nem válogatnak, mindegy, hogy tél van vagy nyár, mindig ugyanannyi a betörés, és nem is változott az elmúlt évtizedben. Sőt a hónapon belül is nagyjából azonos módon oszlanak el a betörések, és a hónap utolsó harmadában is csak elhanyagolható módon nőnek a bűncselekmények. Ha kicsi is az eltérés, a kutatók azt állapították meg, hogy a legvalószínűbb az, ha valamelyik téli hónap utolsó harmadában törnek be valakihez. Nem csak a legvalószínűbb hónapra vannak statisztikák, hanem a legvalószínűbb elkövetési órákra is. A rendelkezésre álló adatok szerint a legtöbb betöréses lopást kora reggel követik el, és ezt követi a délelőtt.
A betöréses lopások által okozott kár a tanulmány szerint két év kivételével meghaladta a 15 milliárd forintot, az esetek háromnegyedében 500 ezer forint alatti a kár, míg az ötmillió forint felettiek csak 0,4 százalékai az összes betörésnek. A legnagyobb károkat a fővárosi betörésekkel okozták a bűnözők. A betörők többsége kisebb értékű dolgokat fúj meg, míg kisebb részük drágábbakat. A statisztikákból az is kiderült, hogy a kisebb betöréseket alkalmi elkövetők csinálják, míg a nagyobb kárral járókat profik.
A kutatók szerint a lakások elleni betörések sikeressége azon múlik, hogy mennyire közömbös a környezet, de pontos adatok híján nem lehet tudni, hogy mi a leggyakoribb ok. A módszerek pedig nem nagyon változtak az évek során, a legkedveltebb módszer még minidig az ajtóbetörés, az ablakbetörés, a lakatlevágás és a zárfeszítés. A lakásokba a kutatók szerint főleg az ajtón, az azon lévő hengerzár feltörésével jutnak be a bűnözők. Viszonylag új trend, hogy a biztonsági rendszerek terjedésével a nyers testi erő már nem annyira vezet eredményhez a betöréskor, így ezek száma csökkent.
A kutatók által vizsgált időszakban azt is megfigyelték, hogy a betörők jelentős része büntetlen előéletű. Míg 1999-ben az összes elkövető 42 százaléka, addig 2008-ra már 53 százaléka volt az. A statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a nők nem szeretnek betörni, a betörők 93 százaléka férfi, és leginkább Borsod megyeiek. Nem annyira meglepő módon az elkövetők az átmeneti pénzzavarra, alacsony jövedelemre vagy a rossz baráti vagy családi környezetre fogják. A budapesti és a Pest megyei betörők között kevésbé jellemző az átmeneti pénzzavar, míg Borsodban főleg ez az ok.