Munkával nevelnének becsületes polgárt a jövő börtöneiben

A tiszta ruha, a borotvált arc, a duzzadó izom és a forró teavíz sem lesz ingyen a raboknak, ha elfogadják a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 300 oldalas törvénykönyvét a börtönök rendjéről. A munka kötelező lesz, a fizetésből nem sok marad. Viszont minden elítéltet alaposan megfigyel majd egy nagy központi intézet. A törvénytervezetről szerdán kezd vitázni a parlament.

300 oldalas, 438 paragrafusos vaskos törvénykönyvet szerkesztett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) a büntetés-végrehajtás rendjéről. Ha elfogadják, 2015-től lép hatályba.

A parlamenthez benyújtott kódex az elítéltek életének legapróbb részleteit is szabályozza. A telefonálás és levelezés rendjétől a munka közben járó pihenőidő pontos tartamáig mindenről szó esik benne. Nemcsak a börtönélet, hanem az előzetes letartóztatás, a javítóintézet, a kényszergyógykezelés kereteit is megszabja. Egészen mostanáig egy, még a hetvenes években született törvényerejű rendelet ezerszer módosított szövege szabta meg a fogva tartottak mára 18 ezres tömegének életét.

Nem sok pénz marad a raboknál

A tervezet egyik nem titkolt célja „az önellátó büntetés-végrehajtás” kialakítása. Mivel egyre több ember kerül börtönbe – csak az előzetes letartóztatásban lévők mintegy ötezren vannak – és mivel a börtönök nem lettek olcsóbbak, az elítélteknek egyre nagyobb arányban kell hozzájárulniuk a tartásuk költségeihez.

A tervezet szerint az alap, hogy minden munkára alkalmas elítéltnek dolgoznia kell – igaz, ez legalább harminc éve így működik a magyar börtönökben is. Csak az van felmentve ez alól, akinek papírja van a munkaképtelenségéről, legalább hat hónapos terhes, nemrégen szült vagy már nyugdíjas korú. Az előzetes letartóztatásban levő több ezer embert sem lehet munkára kötelezni, kivéve, ha ők maguk kérik. Sok börtön pedig nem tud minden lakójának munkát szerezni.

A győri börtön rabja. Eddig is sokan dolgoztak Fotó: Tuba Zoltán – Origo

A dolgozó elítéltek munkanapjai elvileg épp olyanok, mint bárki másé: jár nekik pihenőidő, vannak munkaszüneti napjaik és fizetett szabadságuk, be lehet osztani őket éjszakára, túlórára. A fizetés viszont, amit kapnak érte, már egész más: a minimálbérnek mindössze harmada, vagyis legfeljebb néhány tízezer forint. A pótlékok és az anyagi ösztönzőnek szánt jutalomlehetőségek sem dobnak túl sokat ezen az összegen.

A megkeresett pénzével ráadásul az elítélt nem rendelkezhet: először levonják a felét, amit tartalékolni kell a szabadulás idejére, aztán levonják a fogva tartása költségeihez való hozzájárulást, aztán pedig minden olyan extrát, amiért külön kell fizetnie. A saját ruhái mosatását, a tisztálkodási felszerelés árát például, de fizetni kell a konditeremért, a hűtő és a vízmelegítő használatáért is. (Egy korábbi verzióban – itt írtunk róla részletesen – a tévénézésért is fizetni kellett volna, ez végül kikerült a javaslatból.)

Ha az elítéltek összeverekszenek, és emiatt kórházba kerülnek, a vétkessel kifizettetik majd a kórházi költségeket, ha valamilyen kárt okoznak munka közben, azt is levonják a pénzükből. Ha az elítélt hibájából munkaalkalmassági vizsgálatra van szükség, azt is ki kell fizetni – az indoklás szerint azért kellett erre külön kitérni, mert gyakori a „szándékos önkárosítás”, sok rab ugyanis így próbál kibújni a munka alól.

Ha ezek után marad valami a bérből, azzal már szabadon rendelkezhet az elítélt, például elköltheti a börtön boltjában. A költségeket nemcsak azoknak kell fizetniük, akik dolgoznak, hanem azoknak is, akiknek letéti pénzük van, ami szintén újdonságnak számít.

Kitalálják, melyik rabbal hogyan kell bánni

A törvény másik fontos célja, hogy a börtön ne csak a veszélyes emberek elzárását és büntetését oldja meg, hanem törvénytisztelő, beilleszkedni képes polgárt neveljen az elítéltből. Ezt úgy akarja elérni, hogy előírja: a rabokat nem arctalan masszaként, hanem egyénként kell kezelni, és személyre szabott programokkal irányítani. Az eddiginél változatosabb jutalmazási és fegyelmi eszközöket ír elő, amelyeket rugalmasabban lehet alkalmazni az elítélt viselkedésétől függően.

Személyesebb elbánás lesz a rácsok mögött. A kép a Váci Fegyház és Börtönben készült Fotó: Hirling Bálint – Origo

2016-tól fel fog állni egy Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (KKMI) nevű új szervezet – lényegében egy külön, speciális börtön. Minden, másfél évnél hosszabb időre elítélt ember először ide kerül majd, és legalább harminc napot tölt itt. Figyelik és elemzik őket, és csak ezután küldik tovább egy jelentés kíséretében a végleges helyükre. A jelentés tartalmazza az elítélt „visszaesési és fogva tartási kockázatát, meghatározza a kockázat csökkentéséhez szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és reintegrációs feladatokat”. Ennek alapján kell a börtönökben bánni velük.

Aztán a szabadulásuk előtt fél évvel újra a KKMI-be költöztetik az elítélteket, azért, hogy újabb kockázatelemzést végezzenek rajtuk, és a zárójelentésükben rögzítsék a „visszaesési kockázatot”.

A börtönökben – fogházakban, fegyházakban – lesz egy befogadó részleg, az elítéltek először ide kerülnek be, hogy megismerkedjenek a rendszerrel meg a róluk készült kockázatelemzések tartalmával, és megtudhassák, hogy milyen „biztonsági kategóriába” sorolják őket, és milyen átnevelő programokon kell részt venniük. A törvény szerint egyedi programot kap majd minden rab, és ezt a börtönök az elítélttel együttműködve állítják össze.

Kissé leegyszerűsítve: attól függően, hogy mennyire veszélyes bűnöző valaki, különböző biztonsági kategóriába sorolják. Az ártalmatlanabbnak ítélt rabok például szabadabban mozoghatnak majd, rugalmasabb lesz a napirendjük, kicsit lazábban őrzik majd őket, több szabadon elkölthető pénzük lesz. A veszélyesebbeknek szigorúbb bánásmódban lesz részük.

Azért nem mindenütt különítik el őket egymástól: például együtt levegőznek, tanulnak, esznek, dolgoznak, sportolnak, imádkoznak majd. Az elkülönítést ezeken a helyeken valószínűleg nem is tudnák könnyen megoldani a bv-intézetek.

A problémás elítéltekre jobban figyelnek majd. A fotó a szombathelyi bv-intézetben készült Fotó: Tuba Zoltán – Origo

Nem együttműködő, a börtön rendjére kockázatot jelentő, egyszóval problémás elítélteket indokolt esetben úgynevezett „hosszúidős speciális részlegre”, HSR-re lehet elkülöníteni. Itt állandóan őrzik őket, a zárkájuk ajtaja nem maradhat nyitva, sőt, akár biztonsági ráccsal is megerősítik az ajtót. Ezek a rabok csak egyedül tanulhatnak, imádkozhatnak, felügyelet nélkül nem mehetnek sehová, kimaradnak minden csoportos foglalkozásból. A bekattant, zavart elméjű raboknak is lesz külön körletük, ennek gyógyító-terápiás részleg lesz a neve, és a nem teljesen beszámítható elítéltek kerülnek majd ide.

A bűnöző ne népszerűsködjön

A tervezet szűkíti az elítéltek jogát arra, hogy a sajtónak nyilatkozzanak. A nyilatkozathoz eddig is az országos parancsnok jóváhagyása kellett, és eddig is ellenőrizték, hogy a rabok (akár elítéltek, akár előzetes letartóztatottak) miről beszélnek a sajtónak, de a tervezet most meghatározza, mi mindenre hivatkozva lehet megtiltani, hogy az elítéltek nyilatkozzanak.

Meg lehet tiltani például nemzetbiztonsági okból, minősített adatok védelmében, a börtön rendje és biztonsága érdekében, sőt, még „a bűnöző életmód népszerűsítésének megakadályozása” érdekében is. Amíg a rab nyilatkozik, jelen kell lennie valakinek a börtön részéről, és ha probléma merül fel, akkor meg lehet szakítani az interjút.