Tényleg volt nagy tankönyves korrupció?

A tanároknál nyomuló könyvkiadók verik fel a tankönyvek árát – erre gyanakszik a kormány, amelynek ez volt az egyik érve a tankönyvkiadás államosítása mellett. A kiadók tényleg nagyon aktívak, és van pár legenda gyanús gesztusokról, de a tanárok szerint már nem nagy biznisz az egész. Pár apróbb figyelmesség belefér, a rossz könyveket úgysem tudják rájuk tukmálni.

„Az elődöm mondta, hogy készüljek fel, mert komoly munkaórák elmennek erre, de majd megfizetik. Hát, se a zsebemet nem akarta senki megtömni, se a beígért pénzt nem kaptam meg” – mondta az Origónak egy általános iskolai tankönyvfelelős tanár. Azt állította, egy fillért sem kapott azért, hogy intézte az iskolába járó diákok tankönyveinek beszerzését és kiosztását.

A kormány azonban arra gyanakszik, hogy nem ilyen távolságtartó a tanárok és a kiadók kapcsolata. Ha a tanárok közül valaki vállalja, hogy minden diáknak beszerzi a tankönyvet, akkor a jelentős pluszmunkával járó feladatot több fizetéssel honorálják. A kiadók korábban tanulónként 400-500 forintot vagy tankönyvenként az ár akár 7 százalékát is kifizették – olvasható egy márciusi levélben, amelyet a köznevelési államtitkárság írt az iskolákat fenntartó Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (Klik) még márciusban.

Az Origo információi szerint a tankönyvpiac államosítása mellett is ez volt az egyik fontos érv a kormány számára. Az államosítás és a tankönyvválaszték szűkítésének egyik indoka, hogy ettől olcsóbbá válnak a tankönyvek. Ez így ellentmondásnak tűnik, de azért lehet mégis igaz a kormány szerint, mert így útját lehet állni annak, hogy a könyvkiadók a jutalékokkal esetleg drágább könyveket is rásózzanak az iskolákra.

Mint egy púp, úgy kellett

Öt tanárral beszéltünk, voltak köztük tankönyvfelelősök, igazgatók, négyen közülük találkoztak már lobbizó kiadóval, de azt állítják, hogy ez sosem befolyásolta őket. A jutalékfizetés lehetősége pedig idén őszre gyakorlatig megszűnt. Az idei tanévtől ugyanis kizárólag egyetlen állami cég, a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) oszthatja szét a tankönyveket az iskolákban.

Az iskolai tankönyvfelelősöknek a Kello belépése után tilos volt közvetlenül a kiadókhoz fordulni, a Kellónak kellett gondoskodnia arról, hogy a nagyjából 1 millió 300 ezer tanulónak eljuttassa a közel 13 millió könyvet az iskolakezdésre. Míg a Kello előtti rendszerben arra is volt példa, hogy a jutalék mellett a tankönyvkiadók egy része a sok tankönyvet rendelő iskolának könyvtárfejlesztési hozzájárulással vagy ajándék könyvekkel köszönte meg az együttműködést, ez 2013-ra megváltozott – mondta egy középiskolai igazgató.

Mióta állami kézben van a tankönyvrendelés, a tankönyvfelelősök egy megállapodás szerint bruttó 100 forintot kaphatnak tanulónként a munkájukért, de egyikük például arra panaszkodott, hogy még egy fillért nem látott a pénzből, pedig a tankönyvrendelési időszaknak már régen vége.

A felelősök nagy munkát vállalnak magukra, nagy a felelősségük is, ezért teljesen természetes, hogy ezért kapjanak valami pluszt – mondta egy középiskolai nyelvtanár. "Ha nem járt volna érte jutalék, a kutya sem csinálta volna.” Náluk fel sem merült, hogy a tankönyvfelelősök mennyit kerestek, ez nem is volt téma a tanári karban. "Akármennyi is volt, nem sajnáltuk tőle. Mint púp, úgy kellett volna a hátamra ez a munka.” Szerinte a lobbizásnak nem vet véget az tankönyvkiadás államosítása, csak ezentúl az iskolák helyett az államnál kilincselnek majd.

Jöttek az ügynökök, beszélgettünk egy keveset

"A kiadók megkerestek minket, küldték a bemutató példányaikat az új tankönyvekből. Elég szoros szakmai kapcsolatban állok velük, de sosem éreztem azt, hogy ránk akarnák sózni a könyveiket, vagy próbálnának ajándékokkal vagy ingyen vacsorákkal lekenyerezni” – mesélte az egyik fővárosi szakképző iskola igazgatója, aki szerint annyi lobbizás belefér, amennyit a kiadók megengedtek maguknak.

Szerinte egyszerű marketingfogásról volt szó, amiben semmi rossz nem volt, ugyanezt teszik a taneszközgyártók is, akik ha kijönnek egy új termékkel, azt igyekeznek minél direktebben az iskolák figyelmébe ajánlani. "Hosszú távon semmiképp sem működhet, hogy egy pedagógus azt a könyvet válassza, amit a kiadó rátukmál. Ha egy tankönyv nem jó, a tanár előbb-utóbb morgolódni fog, ajándék ide vagy oda” – mondta az igazgató.

A Fazekas Mihály Gimnáziumban sok tanár maga is ír vagy lektorál tankönyveket, így náluk nem kérdés, hogy miből tanítsanak – mondta Hámori Veronika igazgató. Ő is találkozott már nyomuló kiadókkal, akik mintákat küldenek és bemutatóra hívják a pedagógusokat, de ezeknél jóval többet számít szerinte, hogy egy tankönyv valóban jó legyen.

Egy másik, ma már nyugdíjas általános iskolai tanár jól emlékszik rá, hogy évekkel ezelőtt az egyik kiadó tartott előadást a tanároknak, és aki elment, választhatott magának egy értékes kéziszótárt, de szerinte ez nem járt semmilyen elköteleződéssel. Ezen kívül nem emlékszik agresszívebb technikákra: „Jöttek az ügynökök, beszélgettünk egy keveset, ott hagyott az iskolában egy csomagot, hogy nézzük meg, de ennyi. Még egy esernyőt sem felejtettek itt soha, nemhogy ajándékokkal vagy pénzzel vesztegettek volna meg.”