Amerikában felépült a tökéletes Magyarország

Magyarország mostanában leginkább az Orbán-kormány körüli viharok miatt került szóba az Egyesült Államokban, de most esélyt kapott, hogy megmutassa egy másik arcát. A magyar kultúra a főszereplője a Washington szívében zajló fesztiválnak, ahol Navracsics Tibor ugyan hiába kereste a ritmusérzékét, de a magyarok, zsidók és cigányok végre egymásra találtak. Riport a rendezvény indulásáról.

Navracsics Tibor valószínűleg nem erre számított. Azért jött Washingtonba, hogy részt vegyen a Magyarországot vendégül látó helyi népművészeti fesztivál megnyitóján, a beszédét követően nem sokkal azonban megjelent a színpadon egy csapat helyi táncos, és üvöltő zenére ugrándozni kezdtek előtte. Az amerikai fekete szubkultúrában láthatóan kevéssé jártas kormányfőhelyettes először meglepett arcot vágott, de aztán a körülötte lévő amerikaiak példáját követve tapsolni kezdett. Az ütemet viszont nem igazán találta el, és amikor az Origo tudósítója később szembesítette ezzel, akkor elkedvetlenedve annyit mondott: "emberi fogyatékosság, bocsássa meg nekem".

Fellépett még egy szibériai torokénekes is (bizonyos Aldar Konsztantyinovics Tamdün), akinek a közép-európai fül számára szokatlan produkcióját szintén meglepetéssel vegyes mosolygással fogadta Navracsics és a mellette ülő, szintén a magyar kormányt képviselő Fellegi Tamás, de ettől eltekintve tényleg Magyarország volt a megnyitó főszereplője. A színpad mögötti háttérfalon ott állt nagy betűkkel, hogy "Hungarian Heritage", vagyis Magyar örökség, és a fellépők többsége is magyar volt.

Egy másik Magyarország

A magyar részvétellel zajló rendezvény a nagyszabású, több mint negyvenéves múltra visszatekintő Smithsonian Folklife Festivalként ismert népművészeti fesztivál. A helyszín a Washington szívében található hatalmas, Mallnak hívott park, amely hétvégénként mindig megtelik helyiekkel és turistákkal. A közel két héten át tartó fesztivál alatt így végig szem előtt lesz Magyarország, amely az utóbbi években leginkább csak negatív összefüggésben került szóba az Egyesült Államok fővárosában. Amerikai kormányzati tisztviselők többször is hevesen bírálták a szerintük antidemokratikus intézkedéseket hozó Orbán-kormányt, és a befolyásosabb lapok is általában kritikusan írtak a magyarországi fejleményekről.

Fellegi Tamás is előkerült. Forrás: Pethő András

Néhány hónappal ezelőtt például az amerikai törvényhozásnak helyet adó Capitoliumban volt egy olyan meghallgatás, amelyen az amerikai külügyminisztérium képviselője hangoztatta aggodalmait, a hatalmas épület előtt elterülő Mallon megrendezett fesztiválon azonban most nyomuk sincs ilyesféle politikai konfliktusoknak. Bár az amerikai kormányzati kifogások között rendszerint szerepelnek az antiszemitizmus és a romaellenesség magyarországi megnyilvánulásai, a parkban elhelyezett tájékoztató táblák a különböző nemzetiségi csoportok békés egymás mellett élését hirdetik. A zsidókra és a cigányokra utalva azt írják például, hogy jelentősen hozzájárultak egy olyan kultúrához, amelynek "zenei, táncos, népviseleti, művészeti, kézművesi és gasztronómiai öröksége gazdag és változatos".

Hamar egyértelművé vált, hogy az amerikaiak vevők erre a kulturális kínálatra. Bár a megnyitót késő délelőtt, munkaidőben tartották, és fullasztó volt a hőség, a rendezvénysátor így is teljesen megtelt. A székek egy jelentős részét ugyan meghívott vendégek és a fesztiválon részt vevő művészek foglalták el, akadtak a közönségben egyszerű érdeklődők is. Egy baseballsapkát viselő idős férfi például áhítattal figyelte a rendezvény elején fellépő Szalonnát és bandáját, és amikor tudósítónk megkérdezte tőle, hogy miért jött el, akkor egyszerűen a színpadra mutatott, és annyit mondott: "Maestro Robi". A nagybőgősre, Doór Róbertre gondolt, akinél szerinte a maga műfajában nincs jobb a világon. "A YouTube-on ismertem meg" - mondta a Steve Shapiro nevű férfi, hozzátéve, hogy eddig nem hallotta élőben játszani a bőgőst, de reméli, hogy most lesz alkalma beszélgetni is vele. Magyarul ugyan csak annyit tud, hogy köszönöm, de igazából ez a legfontosabb, amit el szeretne mondani neki.

Repülővel jöttünk

Volt magyar néptánc is. Forrás: Pethő András

A zene csak egy része a magyar kulturális kínálatnak. Vannak itt táncosok, képzőművészek és kézművesek is, akik külön standokon mutatják be termékeiket. Köztük van Mihalkó Gyula kalapkészítő mester, aki épp a megnyitó napján ünnepelte 64. születésnapját, és állítása szerint már ötven éve űzi a kalapos szakmát. Amikor tudósítónk megkérdezte tőle, hogy miként került a fesztiválra, akkor először szűkszavúan annyit mondott, hogy "repülővel jöttünk", de aztán hozzátette, hogy a szervezésben részt vevő valamelyik népművészeti szervezetnek juthatott az eszébe, hogy meghívják őt is. Mihalkó most először jár az Egyesült Államokban, és egyelőre csak futó benyomásai vannak az országról. Az ismerkedést nehezíti, hogy ő csak németül beszél valamennyire, és már kénytelen volt ráébredni arra, hogy "itt nem igazán díjazzák a népek azt a nyelvet".

Gosztonyi Zoltán, faragóművész. Forrás: Pethő András

Gosztonyi Zoltán faragóművésznek ugyan jobban megy az angol, de tudósítónknak azt mondta, hogy ő is legfeljebb csak addig érzi magát rendben, amíg a saját szövegét mondja, de "ha kérdeznek, akkor már baj van". Ez ugyanakkor láthatóan nem zavarta azt az amerikai fiatalembert, aki a standján nézelődött, és a rövid beszélgetés után hangosan hálálkodva távozott. A bajszos, szalmakalapos Gosztonyi azért is előnyben van, mert kaposváriként már van némi tapasztalata az amerikaiakkal. A lakóhelyéhez közeli Taszáron éveken át működött egy amerikai katonai támaszpont, bár a kézműves bízik abban, hogy itt másfajta közönséggel találkozik majd. A Taszáron szolgáló amerikai katonákkal ugyanis szerinte az volt a baj, hogy "nem értették, mi ez".

Azoknak az amerikaiaknak is lesz lehetőségük ismerkedni Magyarországgal, akik nem ülnek be egy táncelőadásra sem, és nem állnak szóba egyetlen kézművessel sem. A park ugyanis tele van tájékoztató táblákkal, és felhúztak több magyar motívumokra utaló faépületet is, amelyeket a magyar kormányzati delegációt körbevezető szervező szerint a néhai Makovecz Imre építész egyik tanítványa tervezett. A szervező elmondta azt is, hogy folyamatban van egy száguldó pulit ábrázoló faszobor megépítése is, amely egy általa feltörekvőként jellemzett fiatal művész, Szőke Gábor Miklós alkotása.

Az egymillió dolláros fesztivál

Sólet, gulyás, almás rétes. Forrás: Pethő András

A fesztivál vendégei ismerkedhetnek a magyar konyhával is, Budapest Bistro néven ugyanis van egy büfé is. Itt többek között paprikás csirkét, gulyáslevest, kolbászt és almás rétest lehet venni, és az ételekhez külön ismertetőt is adnak. A kolbászról például leírják, hogy a név talán hasonlít a lengyel kielbasára, de a magyar változat jóval fűszeresebb. A paprikás csirkét pedig hagyományos vasárnapi ételként mutatják be, míg az almás rétesről elismerik, hogy az itt felszolgált vaníliafagyis verzió inkább az osztrák konyhára jellemző. Árulnak magyar borokat is, sörből ugyanakkor csak cseh van, aminek Szapáry György washingtoni nagykövet szerint az a magyarázata, hogy a szigorú amerikai élelmiszer-ipari szabályok miatt minden terméket helyben kellett beszerezni, és magyar sört nem lehetett kapni.

A korábban Orbán Viktor tanácsadójaként tevékenykedő Szapáry számára ennek a fesztiválnak a szervezése volt az egyik legfontosabb feladat a 2011. eleji nagyköveti kinevezése óta. "Nagyon kemény munka van benne" - mondta tudósítónknak a parkot átszelő séta közben. Két évvel ezelőtt kapta Magyarország a felkérést az amerikai szervezőktől, majd az után dőlt el a részvétel, hogy a kormány adott rá 900 ezer dollárt (kb. 207 millió forint). Szapáry szerint ehhez jött még forrás amerikai magyar szervezetektől, valamint attól a szintén a magyar kormány által létrehozott, az amerikai kapcsolatok erősítésén dolgozó alapítványtól (Hungary Initiative Foundation), amelyet a korábban miniszteri posztot is betöltő Fellegi Tamás vezet. "Összességében valamivel több mint egymillió dollárba (mintegy 230 millió forint) kerül a fesztivál" - mondta a nagykövet, mielőtt besétált a park szélén álló egyik régi épületbe az amerikai szervezők és a magyar kormány képviselőinek közös ebédjére.

Zsidó kacsacomb, görög csettintés

Közben a magyar ételeket kínáló sátorban kisebb sor alakult ki a pult előtt. Egy Alex Schilo nevű idős férfi azt mondta, Izraelben ismerkedett meg a gulyással, egy közelebbről meg nem nevezett buszpályaudvaron ugyanis állítólag nagyon népszerű volt ez a magyar étel. "Remélem, itt is jó lesz" - mondta a jelenleg Washingtonban élő férfi, miközben várta, hogy sorra kerüljön.

Voltak érdeklődők is. Forrás: Pethő András

Az egyik közeli asztalon egy szemüveges fiatalember kacsacombot evett sólettel, amit a Budapest Bistro menüje "kvintesszenciális közép-európai zsidó ételként" ír le. Andrew Howley figyelmét ugyan elkerülte ez a magyarázat, de azt mondta, egyébként is nagyon tetszik neki az, hogy a magyar kultúrában sokféle nemzetiségi hatás keveredik. A tánc közbeni csettintgetések például a görögökre és törökökre emlékeztették, de a zenében hallott duda még a saját ír gyökereit is eszébe juttatta. Magyarországról ugyan csak viszonylag keveset tud (bár olvasott már a lovon hátrafele nyilazó magyarokról), de a fesztiválon szerzett első benyomásai alapján hihetetlenül izgalmasnak tartja a magyar kultúrát. "Itt, az amerikai városokban élve könnyű elszakadni a gyökerektől" - magyarázta, hozzátéve, hogy az ilyen fesztiválok segítenek az ősi dolgokhoz való visszatérésben.