Ennél reménytelenebb adósság tényleg nincs

Részlet André Antoine "A bűnös" című 1917-es filmjéből

Az államnak évente több mint 3 milliárd forintjába kerül a bűnözők felderítése és a bírósági bizonyítás, és ennek csak töredékét tudják behajtani az elítéltektől. Sokan a börtön előtt megszabadulnak minden vagyonuktól, a nincstelen elkövetők pedig legfeljebb a börtönmunkát hajthatják meg, ha törleszteni akarják tartozásukat.

Nagy valószínűséggel soha nem látja viszont az állam azt a 17 millió forintot, amibe a néhány hete lecsukott ároktői banda utáni nyomozás és a bírósági eljárás került. Pontosabban amit tőlük várna az összesen 60 millióra rúgó összegből. Ráadásul az eset egyáltalán nem kirívó: csak tavaly több mint 3,5 milliárd forint bűnügyi költséget szabtak ki a bíróságok a különböző büntetőügyekben. Ennek alig harmadát, összesen 960 millió forintot fizettek vissza az elítéltek. Kétmilliárdra végrehajtást adtak ki, ebből 193 milliót sikerült behajtani. Egy büntetőügy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) szerint így átlagosan 62 ezer forintjába kerül az adófizetőknek.

Aligha meglepő, hogy a rabokat a legkevésbé az foglalkoztatja, hogy mennyit kell az államnak visszafizetniük, és mi lesz, ha jön a végrehajtó. "Sokkal inkább az izgatja őket, hogy mekkora büntetést kapnak" - mondta a rabok és a bűnügyi költségek viszonyáról Fazekas Tamás ügyvéd, a Magyar Helsinki Bizottság tagja.

Azért sokan tesznek óvintézkedéseket, és már az ítélet előtt gondoskodnak róla, hogy még véletlenül se legyen a nevükön semmi - mondta Fazekas, de egyébként a védői feladatnak is része a vádlottak felkészítése arra, hogy a tartozás végrehajtható.

A DNS-vizsgálat a legdrágább

Bűnügyi költség az az összeg, amit az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig az állam megelőlegez. Ide tartozik például a tanúk beidézésének költsége, a szakértők, szaktanácsadók munkadíja és költségtérítése, a lefoglalt dolgok szállításának és megőrzésének a költsége, a tolmácsok és a kirendelt védők díja. Minél nagyobb súlyú egy bűncselekmény, vagy minél több szakértőt kell beidéznie a bíróságnak, annál magasabb a bűnügyi költség.

Az összeget megdobhatja az is, ha olyan szakértői véleményekre van szükség, amelyek különleges műszeres vizsgálatot igényelnek. Ilyen például a DNS-vizsgálat. Mivel ezeknek az árát az állam lényegében kölcsönadja, ezt vissza kell fizetni, de csak annak, akit jogerősen elítéltek, vagy megállapítják a felelősségét egy szabálysértésben.

Arra nem kaptunk választ az OBH-tól, hogy melyik volt az elmúlt évek legköltségesebb büntetőügye, de valószínűleg a legdrágábbak közé tartozik a romagyilkosságok felderítése, a móri bankrablás vagy a Cozma-gyilkosság. A romagyilkosságokban százmillióra rúgott az összeg: az elítélteknek 35, 32, 31 és 6 milliót kell fizetniük. A móri bankrablás miatt elítélt Weiszdorn Róbert egy évekkel ezelőtti hír szerint még mindig többszáz millióval tartozik az államnak. A Cozma-gyilkosságban 74,5 milliós volt a bűnügyi költség. A család védőügyvédje emiatt kezdeményezte, hogy az állam mondjon le a behajtásáról, hogy a polgári perben a Cozma család hozzájuthasson a neki esetlegesen megítélendő nem vagyoni kártérítéshez. Az ittas vezetés miatt négy ember halálát okozó szlovák Eva Rezesovának 5,7 millió forintot kell megfizetnie, a Bándy-gyilkosság miatt tavaly augusztusban életfogytig tartó büntetésre ítélt Péntek Lászlónak pedig 12 milliós bűnügyi költséget kell törlesztenie.

Az elítélteknek a jövedelmükből vonják le a tartozást, vagy a nevükön levő vagyontárgyakat, házat árverezik el. Ha azonban se ingó, se ingatlan vagyonuk nincs, akkor a büntetésvégrehajtási-intézetben kapott munkabéréből törleszthetnek havonta bizonyos összeget.

Ezer hónapos lejárat

Mivel jellemzően nem nagy összegekről beszélünk, egy több milliós tételnél ez az adósság akár a fogvatartás teljes ideje alatt sem jár le. A többek között nemi erőszak és személyi szabadság korlátozása miatt négy és fél évre ítélt Damu Roland színészről korábban a Blikk azt írta, hogy a tiszalöki börtönben konyhai kisegítőként havi 23 ezer forintot keres, az összes levonás után nagyjából havi ezer forinttal tudja törleszteni a rá kiszabott, egymillió forintos bűnügyi költséget.

Ha az elítéltnek nincs munkája a börtönben, akkor a kintről kapott, úgynevezett letéti pénzéből vonnak le valamennyit. Ezt a pénzt jellemzően az életük komfortosabbá tételére fordítják a rabok: tudnak belőle telefonálni, vagy a börtön büféjében költik el, Fazekas szerint azonban akinek nincs jövedelme, se vagyona, annál nem túl gyakori, hogy pénzt kap kintről, gyakran még csomagot se. Ha pedig az elítélt meghal, az örökösök nyakába szakad a tartozás. Mivel a jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy az örökség egészét visszautasítsa valaki, valószínűleg a sokmilliós összegeket soha nem látja viszont ilyenkor az állam.

Az elítélteknek lehetőségük van arra is, hogy részletfizetést kérjenek a bíróságtól, vagy a tartozás elengedését kérjék az igazságügyi minisztertől. Utóbbit tavaly összesen 615-en kérvényezték, a miniszter pedig 75 esetben gyakorolt méltányosságot.