Önnek vannak részvényei, és a Fideszt támogatja? Lakótelepen él, és az MSZP-vel szimpatizál? Esetleg nélkülözőnek tartja magát, és a Jobbikhoz húz?
Lehet, hogy nem minden esetben állnak meg ezek az összefüggések, de kutatások szerint megfigyelhető kapcsolat a választók vagyoni helyzete és pártszimpátiája között. Vannak adatok arról is, hogy az egyelőre hezitáló választók közül nagyjából kiknek a meggyőzésére van esélye egyik vagy másik pártnak. Ezek a kutatási eredmények segítenek annak felvázolásában, hogy vajon a különböző politikai erők kiket céloznak meg a várhatóan hamarosan felpörgő kampányban.
A Fidesz a 2010-es választáson olyan hatalmas győzelmet aratott, hogy azzal valódi úgynevezett néppárttá vált. Alig lehetett találni olyan társadalmi csoportot, ahol ne ők kapták volna a legtöbb szavazatot. Még olyanok is rájuk szavaztak (például korábbi MSZMP-tagok), akik körében a Fidesz korábban kifejezetten népszerűtlen volt.
Orbán Viktor pártja most is elég szép reményekkel nézhet a várhatóan áprilisi választás elé. Ezt mutatja többek között a Tárkinak az a kutatása, amely a különböző vagyoni, illetve társadalmi státusú szavazók (diplomásoktól a részvénytulajdonosokon át a nélkülözőkig) pártszimpátiáját vizsgálta. Mindegyik körben a Fidesz támogatottsága a legmagasabb, de az átlagnál is kedveltebb a kormánypárt a vallásosak, a romák, a diplomások és a részvénytulajdonosok körében, valamint azoknál, akiknek két autójuk van.
Ezek azok a választók, akik már tudják, hogy kire szavaznának. Van ugyanakkor egy hatalmas, 2 milliós tábor (a választók egynegyede), akik még hezitálnak azon, hogy elmenjenek-e választani. Az Ipsos kutatása szerint a Fidesznek nagyon komoly tartalékai vannak ebben a körben. 800 ezer olyan választó van, akik a kormánypárttal szimpatizálnak, de még nem döntötték el, hogy fognak-e szavazni. A Fidesz várhatóan komoly energiát fog fordítani arra, hogy mozgósítsa ezeket az embereket.
Az MSZP, a Bajnai-féle Együtt-PM és a Gyurcsány Ferenc által vezetett DK között még épp csak formálódik a választási együttműködés, így nem lehet teljesen tisztán látni a támogatottságukat. A Tárki 2012–2013-as adatokra alapozott kutatásából annyi azért kiderül, hogy a szocialisták az átlagosnál erősebbek a lakótelepen élők, a romák és a magukat nélkülözőnek tartók körében. (Az csak látszólag ellentmondás, hogy a Fidesz és az MSZP is az átlagosnál népszerűbb a romáknál. Ez ugyanis azért lehetséges, mert vannak pártok – leginkább a Jobbik –, amelyek viszont az átlagnál jóval népszerűtlenebbek a romák körében.)
A DK nem szerepelt ebben a kutatási anyagban, de az Együtt-PM igen, és az adatokból úgy tűnik, hogy Bajnaiék esetleg kompenzálhatják az MSZP egyes gyengeségeit. Az átlagosnál jóval magasabb például az Együtt-PM népszerűsége az egyetemi diplomások körében. (Míg ez a kutatás a teljes választói körben 8 százalékos támogatottságot mutatott a pártnak, a diplomásoknál ez az arány 14 százalék.)
A bizonytalan választókat tekintve a baloldali összefogásnak két csoport esetében vannak esélyei. Az egyik az, amelynek tagjai ugyan azt mondják, hogy biztosan elmennek szavazni, de fogalmuk sincs, hogy kire voksoljanak. Az Ipsos szerint ebben a körben főleg a negyvenes-ötvenes korosztály, valamint a kistelepüléseken élők "várnak a pártok jelzéseire". Az ellenzéknek azért van jó esélye ezeknél a kutatási nyelvben aktív bizonytalanoknak hívott embereknél, mert 58 százalékuk szerint rossz irányba mennek a dolgok. Igaz, csak 37 százalék gondolja azt, hogy kormányváltásra lenne szükség.
Vannak aztán olyan bizonytalan választók is, akik nemcsak azon hezitálnak, hogy melyik pártot válasszák, hanem azon is, hogy egyáltalán elmenjenek-e szavazni. Ők azok, akiket az Ipsos úgy hív: mozdítható bizonytalanok. Leginkább 20–30 év körüliek, és szintén az ellenzék számára jelenthetnek jó célpontot, kétharmaduk ugyanis elégedetlen az ország jelenlegi helyzetével. Mindössze 17 százalék véli úgy, hogy a kormányzás a megfelelő kezekben van.
A Jobbikról létezik egy olyan kép, amely szerint a társadalom szélére sodródott emberek pártja lenne. Ez azonban torz ábrázolás, amire a Medián már a 2010-es választáson rámutatott. „A Jobbik a legkisebb támogatottsággal éppen a legalacsonyabb iskolai végzettségűek között rendelkezik” – írta 2010 áprilisában a közvélemény-kutató intézet, hozzátéve, hogy a párt táborát nem annyira a szociálisan hátrányos helyzet, hanem a politikai elitből való kiábrándulás tartotta össze.
A vagyoni helyzetet tekintve most is elég vegyesnek tűnnek a Jobbik szimpatizánsai. Az átlagosnál népszerűbb a párt például a két autóval rendelkezők és a magukat nincstelennek tartó emberek körében egyaránt. Ugyanez igaz a lakáshitelesekre és a lakótelepen élőkre, de például a diplomások körében is éppen csak az átlag alatt van a Jobbik támogatottsága (a Tárki kutatása 15 százalékra tette a Jobbik táborát az összes választó körében, míg az egyetemi végzettségűek körében 14 százalékon állt a párt).
Közben persze a bizonytalan választókat nézve a Jobbikra is igaz ugyanaz, ami a baloldali összefogásra. A Vona Gábor által vezetett, a szélsőségesség bélyegétől láthatóan szabadulni akaró pártnak is lehet esélye azoknál a hezitáló választóknál, akiknek többsége úgy érzi, hogy rossz irányba mennek a dolgok az országban.