A vasútállomás az egyik legnagyobb kiterjedésű és legkomplexebb, a tömegközlekedési kapcsolatok miatt ilyen hangsúlyos. A metróállomás közvetlenül a vasútállomás alatt helyezkedik el, a cél az, hogy az emberek a vonatokról gyorsan a többi közlekedési eszközhöz jussanak. A mozgólépcsők mellett itt is vannak felvonók. Ki lehet jutni Őrmező és az Etele tér felé is.
Érdekesség: A terrakotta színű falban van egy homorú légy.
Korábbi neve Tétényi úti állomás, üvegborítása alapján a Duna-parton álló Bálnára hasonlít. Mivel ide sok természetes fény jut be, kevésbé van olyan érzése az embernek, hogy a föld alatt van, klausztrofóbiásoknak ez felszabadító élmény. „Ez egy női állomás” – mondja Erő, a falakat és a többi iparművészeti munkát látva pedig érthetővé válik, mire gondol: a padok fölötti üveget jópofa gyerekrajz díszíti, a hátsó határoló szürke falat parkot idéző virágmotívum (Brückner Dóra és Fábry Katalin alkotása) borítja.
Érdekesség: Itt szúrtuk ki, de minden állomásra igaz, hogy a peron szélén két fénycsík fut: a Kelenföld felöli oldalon a színe egységesen kék, a Keleti irányába pedig sárga, hogy segítsék a tájékozódást.
Az aluljáró 2003 óta várja, hogy végre használatba vegyék. Zöld rogyasztott üvegfelület uralja az állomás képét, de fölfelé is érdemes pillantgatni, ahol a tálcás alumínium álmennyezet bizsergeti a tekintetet. Keskenyebb a peron, közvetlenül a Fehérvári út alá épült, középen – mint az állomások többségén – szigetszerűen helyezkednek el a berendezési tárgyak (padok, szemetesek stb.) és a művészi alkotások, Hegedűs Andrea textilművész alkotása üvegbe rejtve. A reklámokat az egész vonalon LCD-monitorokra tervezik, „nem szeretnénk óriásplakátokat látni” – mondja Erő Zoltán.
Érdekesség: Bojti Márton üvegművész itt tárgyak alakjait rejtette el a peron végét jelző üvegfalban.
Ez az egyik legnagyobb és talán a legszínesebb állomás is: a peront nagy színes táblák díszítik, az ún. padlásteret lilával világítják meg. Erő Zoltán szerint azzal, hogy nem uniformizálták az állomásokat, az utasok ösztönszerű tájékozódását is segítik.
Érdekesség: Vajon melyik magyar író sokszorosan nagyított aláírása díszíti a mozgólépcsők tetejét?
A csarnokban a szövetszerűen kialakított látszóbeton, az oldalfalon patinázott acéllemezek. Spirálszerűen futó fekete alapon színes mozaikborítás díszíti, ami értelmezés szerint szimbolizálhatja a pár méterre lévő Gellért fürdő falát vagy az ugyancsak méterekre hömpölygő Duna hullámait. A székek a látszóbeton formavilágára reflektálnak, csakúgy, mint a fénycsövek.
Érdekesség: A peron alagút az alagútban.
„Ez lesz a déli belváros kapuja annak, aki Kelenföldről érkezik. Ez eddig a Ferencziek tere volt” – magyarázza Erő. Hasonlóan monumentális felfelé a látvány, mint a Gellért téren, azzal a különbséggel, hogy itt a mozgólépcső fölül áramlik be a fény, ami még különlegesebbé teszi. Ez a négyes metró legmélyebben fekvő állomása, 30-35 méterrel a felszín alatt, egy nagyon kicsit be is nyúlik a Duna alá. A mélységnek részben biztonsági okai vannak: Európa egyik legszélesebb folyója alatt kellett bombabiztos alagutat fúrni.
Érdekesség: A Buda felé vezető peronról fölfelé nézve lehet látni az eget!
És itt vagyunk az első átszálló állomáson, ahol a hármas és a négyes metró találkozik majd. Feltűnőek a játékos falfelületek. Ha hunyorogva nézzük a pixelszerűre kialakított burkolatot, egy kottakép bontakozik ki, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának egy darabja, ami a közeli református templomra utal. A négyes metró peronjáról elindulva alulról kerüljük a hármas metrót. Az egyik legjátékosabb állomás, a két metró közti citromsárga alagút videoklipek forgatásának tökéletes helyszíne lehet.
Érdekesség: Keresse meg a két Space Invaders-figurát a mozgólépcső tetején a mozaikban!
Itt minden Rákóczit idézi: a mozgólépcsőket egy gyűrűszerkezetbe helyezték, a gyűrűk olyanok, mint egy színház karzatai, rajtuk a feliratok a Rákóczi család birtokai: Lednice, Csetnek, Tiszavasvár, Sárospatak. Emellett van egy egészen ötletes műszaki megoldás is: a téren elhelyezett tükrök segítségével fénycsapdán, halványan világító oszlopok viszik le a fényt a mélybe.
Érdekesség: Keresse meg a piros-fehér-zöld motívumot az alagútban.
A leghosszabb nevű és a legletisztultabb formavilágú, leginkább dobozszerű állomás. Egyszerű terek, keresztirányú látszóbeton tartógerendák, visszafogott színvilág. Óhatatlanul is az jut az ember eszébe, hogy ez a puritán szemlélet egy, a világtól elvonult egyházi ember ízlését is megnyerné.
A hét kilométeres szakasz másik végállomása. A felszínen még folynak a munkák, a mélyben viszont itt is olyan a hangulat, hogy bármelyik pillanatban készen állna az utasok fogadására. Oldalról természetes fény ömlik be a monumentális csarnokba – ha nem lenne elég a betongerendák aljában lévő ledes fény.
Érdekesség: Menjünk fel a galériaszintre, szép lefelé a kilátás.