„Öreg koromra rászoktam a piára, úgyhogy biztosan a Szekeres Imrére szavazok!” – bökte oldalba szomszédját nevetve egy idősebb férfi az Összefogás jászberényi lakossági fórumán. Mikor odafordultam hozzá megkérdezni, mi a kedvenc itala, pontosított: „csak viccelek ám, ne vegye komolyan! Iszogatni mondjuk szoktam, ez igaz, de nem ezért szeretem az Imrét, hanem mert egy korrekt, jó jászsági ember. De ezt errefelé mindenki tudja róla, mi ismerjük csak igazán jól az Imrét, itt, a Jászságban.”
Akár ismerik, akár nem, most a baloldali választási szövetség újra bemutatta a jászberényieknek Szekerest, a szerda esti lakossági fórum apropója ugyanis éppen az volt, hogy a szavazók találkozhassanak az ellenzék választókerületi jelöltjével. Mégsem a volt honvédelmi miniszter beszélt a legtöbbet, hanem Bajnai Gordon, az Együtt-PM vezetője. A közönségből ez sokaknak nem tetszett, Bajnai alig 10 perce lépett színpadra, mikor a mögöttem ülő középkorú férfi morogni kezdett: „jól van, elég lesz, mehetsz most már, hagyjad az Imrét beszélni!”
A jászberényi Déryné Rendezvényház nagyterme kezdésre zsúfolásig megtelt, a vendégek többnyire az épület előtti téren libajnaizó 7-8 tüntetőről beszélgettek, de mikor Szekeres, Bajnai, a DK-s Gedei József korábbi képviselő és polgármester, illetve a Jászberényt 16 évig irányító SZDSZ-es Magyar Levente integetve beléptek a terembe, a többség állva tapsolt nekik.
A DK-s Gedei tartotta az első beszédet, ebben főleg Szekeres Imrét és Bajnai Gordont méltatta, akik mindketten sokat tettek és „rengeteget harcoltak a Jászságért". Bejelentette, hogy Szekerest több mint 2600 aláírással támogatták a helyiek, majd a papírokat tartalmazó paksamétát letette a szószék elé, és felszólította a közönséget: „Nagyon figyeljenek rá, el ne lopják a fideszesek!” A derültség még nagyobb lett, amikor Szekeres Imre felpattant a helyéről, kiszaladt a színpadra, és magához vette az íveket. „Nehogy elvesszenek” – mondta. Gedei ezután főleg a helyi Fidesz hibáiról beszélt, majd felkonferálta Szekerest, aki viszont a mellette ülő Bajnaira mutogatott. „Ja igen, most Bajnai Gordon következik, igen, valóban így beszéltük meg” – helyesbített a DK-s szónok, majd elvonult.
Bajnai spontánnak tűnt, amikor a mikrofont levette az állványról és a színpad oldalára sétált, de - mivel már több lakossági fórumáról is tudósítottunk - hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a volt miniszterelnök szinte hajszálpontosan ugyanazokkal a fordulatokkal beszél ugyanazokról a témákról, amilyenekkel és amikről eddig minden ilyen rendezvényén. Volt Paks, felcsúti stadion, Orbanisztán, forintárfolyam, trafiklenyúlás, földlenyúlás és félelemben élő, reményvesztett ország, a beszédét pedig most is azzal a poénnal zárta, hogy aki fél, az menjen fideszes pólóban és sapkában, naranccsal a kezében szavazni, de a fülkében jól hajoljon rá a szavazólapra, és húzza be a két ikszet az Összefogásra.
Retorikai szempontból kifejezetten jól felépített beszédet mondott, de hogy nem volt semmilyen rögtönzés benne, azt valószínűleg az is hallotta, aki nem harmadszorra vett részt baloldali lakossági fórumon. Pár perc után a kézben tartott mikrofonnal való járkálásban is fel lehetett fedezni a tervezettséget, egy kicsit a színpad bal oldalán, egy kicsit a másikon beszélt. A merevség látszatát még akkor sem sikerült megtörni, amikor Bajnai – miután ezredszerre is elmondta, mennyire jó, hogy zsúfolásig megtelt a terem – hirtelen kijelentette, hogy odamegy a hátsó szobába szorult nézőkhöz. „Átmegyek. Köszönni akarok nekik” – deklarálta, majd a széksorok között átvágva, de a beszédét közben meg sem szakítva elment az ajtóig, majd ott beszélt tovább arról, hogy az Orbán-kormányt le kell váltani.
Sok szó esett arról is, hogy a mostaninál mennyivel jobb állapotban adta át 2010-ben az országot a Fidesznek, zárásként pedig felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket az Összefogás kormánya tenne a választások után. Ezek a jogbiztonság helyreállítása, a munkabarát adórendszer kialakítása és a beruházások beindítása, az oktatás helyreállítása és a szolidaritás elterjesztése. Mire ezeket mind kifejtette, a mögöttem ülő férfi már nagyon fészkelődött. „Az Imrét engedjed most már, te szerencsétlen!” – sziszegte. Bajnai el is kezdte Szekeres bemutatását, visszaemlékezett arra, hogy már miniszterekként is dolgoztak együtt, de legkorábbi élményük az volt, amikor Szekeres meghívta vacsorázni az egyetemen épp végző Bajnait, hogy kifaggassa, mit gondol a magyar ifjúság helyzetéről.
Az Összefogás képviselőjelöltje az országos politikáról beszélő Bajnai után visszatért a Jászságra, felidézte fiatalkori emlékeit, például mikor Magyar Levente későbbi SZDSZ-es polgármesterrel gombfocizott Magyar nagymamájánál Jászapátiban. „Ezen a vidéken a nap korán kel és későn nyugszik, itt mindenért meg kell dolgozni” – mondta, majd a „hideghónaljú” jászokról kezdett beszélni, akik nem tűrik, ha uraskodnak felettük, vagy ha meglopják őket.
Beszéde többnyire megmaradt a helyi témáknál, az oktatás, az egészségügy, a közrend és a tisztes megélhetés fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy fejlődő és szabad Jászságot építene azzal, hogy újraindítaná a Bajnai-kormány által elindított, de 2010-ben leállított helyi fejlesztéseket. „A Jászságot újra kell indítani, mint egy lefagyott számítógépet” – mondta. Innen kanyarodott az elszegényedő lakosságra egy furcsa példával: „egyre több az idős hölgy, akin látszik, hogy bizony nem tudott fodrászhoz menni.”
Ha az ő hajukat nem is festené be saját kezűleg, annyit azért megígért, a dolgozókat valóban védő, új munkaügyi törvényt terjeszt be, értelmet ad a közmunkának, és harcol a tandíj megszüntetéséért. A rendezvényt Magyar Levente idézetekkel és történelmi fejtegetésekkel teli beszéde zárta, ebből például megtudhatta a hallgatóság azt is, hogy a jász családok sokszor egymás között házasodtak, hogy megtarthassák a földjeiket, ez a belterjesség pedig genetikai rendellenességekhez vezetett. Ilyen zárszó után kérdésekre már nem is volt szükség.