Élvezte a titokzatosságot a Jobbik utazó fantomja

Kovács Béla távozik a nemzetbiztonsági bizottság üléséről meghallgatása után, 2014. május 19-én

A Jobbiknál eleinte bolondnak nézték, de Vona Gábor felkarolta Kovács Bélát. A kémügybe keveredett politikus nagyon vágyott rá, hogy kijusson Brüsszelbe, ott azonban leginkább a folyamatos távollétével tűnt ki. Havi rendszerességgel utazik a posztszovjet országokba, miközben EP-s munkája láthatatlan volt a Jobbik számára. Az őt körbelengő titokzatosságra maga is rájátszott, mesterműveként pedig egy százmilliós pénzszivattyút emlegetett. Hogyan látják Kovács Bélát a Jobbikon belül? 

Kovács Bélának mindig tetszett az, hogy titokzatosság lengi körül. Miután a 2010-es kampány során brit rendszámú, jobbkormányos Rover 620-asával többször is szállította Vona Gábort fórumokra, több ismerősének is hencegett azzal, hogy az emberek körbejárják, nézegetik a bőrüléses kocsiját. „Hű, ki ez az ember ezzel a kocsival?” – kérdezgette egymást több jobbikos is akkoriban. „Rá is játszott a titokzatosságára, saját magáról is ezt terjesztette, sokszor magát is Kágébélaként emlegette” – mondta az utóbbi napokban Kovács széles körben is ismerté vált becenevéről egyik brüsszeli ismerőse.

Közvetlen, könnyen kapcsolatot teremtő, ugyanakkor titokzatoskodó, tevékenységéről sejtelmesen fogalmazó, olykor hencegő emberként jellemezték volt munkatársai és a Jobbik külpolitikájára rálátó forrásaink Kovács Bélát, aki a kémügy miatt jóval többet szerepelt az elmúlt pár napban a médiában, mint korábban összesen. Az Origo annak próbált utánajárni, hogy az ideje jelentős részét Oroszországban és a posztszovjet köztársaságokban töltő Kovácsnak hogyan ívelt fel karrierje a Jobbikban, mi tette megkerülhetetlen szereplővé a pártban, és hogyan látták a tevékenységét a közvetlen munkatársai. Kováccsal is szerettünk volna beszélni, de a Jobbik sajtóosztályán azt mondták, egészségi állapota miatt nem tud nyilatkozni.

Bolondnak nézték

„Megláttam ezeket a csillogó szemű, elszánt fiatalokat, és egyből elkezdtem hinni bennük" – emlékezett vissza Kovács Béla 2005-re, amikor korábbi katonatársa révén bekopogtatott a Jobbik irodájának ajtaján. A Jobbik vezetősége akkor azonban teljesen máshogy élte meg ezeket a perceket. „Bolondnak tartottuk Kovács Dáviddal [a Jobbik akkori elnökével]. Mindenféle orosz kapcsolatokról beszélt, ami nagyon nem tetszett nekünk, azt hittük, csak összevissza hablatyol, a háta mögött ki is nevettük” – mondta Nagy Ervin, a Jobbik akkori alelnöke, aki szerint 2005-nél korábban tűnt fel Kovács.

Akkoriban a Jobbik kikristályosodottnak aligha nevezhető külpolitikai koncepciója még teljesen oroszellenes volt, és a „nem egy politikusi kiállású, kissé beszédhibás” Kovácsot finoman el is hajtották az akkor még eretneknek számító világképe miatt. „Akkoriban nagyon sok őrült sertepertélt a Jobbik környékén, nehéz volt kiszűrni, ki az, aki tényleg normális ember. Utólag belátom, hogy félreismertem, kiderült, hogy tényleg vannak kapcsolatai” – mondta Nagy Ervin. Kovács végül 2006 végén tűnt fel újra, szinte egy időben azzal, amikor Vona Gábor másfél éves kihagyás után visszatért a Jobbikba, egyenesen elnökként.

Nagy szerint Vona is kapcsolatba került Kováccsal 2005 körül, és amikor visszatért, rábízta a külügyi kabinet vezetését. „A 2006-os önkormányzati választás sikertelensége miatt fáradtak és csalódottak voltunk, Gábor pedig abban hitt, hogy a szakpolitikai kabinetek felélesztésével fog új erőt adni a Jobbiknak” – mondta egy akkori jobbikos vezető arról, hogy hogyan kerülhetett ismét a párt közelébe az önkormányzati kampányt több forrásunk szerint is milliós összeggel támogató Kovács Béla.

Kovács Béla távozik a nemzetbiztonsági bizottság üléséről meghallgatása után. Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Bár a külügyi kabinetnek (hasonlóan más szakpolitikai kabinetekhez) a kezdeti években elsikkadt a szerepe például a Magyar Gárda miatt, Vona Gábor komolyan vette Kovácsot, és ezekben az években lényegében ő volt a külpolitikai tanácsadója, ekkoriban „kiemelkedően jó kapcsolatuk” volt egymással. A Jobbik külpolitikájára a kezdetektől rálátó forrásunk szerint teljes mértékben Kovácsnak volt köszönhető a párt oroszbarát vonala, ennek volt a jele, hogy 2008-ban Kováccsal Vona és felesége is Moszkvába utazott. Az oroszpárti irányvonalnak akkor és most is sok ellenzője volt a Jobbikon belül, úgy tudjuk, a mai napig teljesen vegyes Kovács elfogadottsága a pártban emiatt.

Az egyik akkori munkatársa szerint 2008-ban kezdett el intenzívebben működni a kabinet, addig „legfeljebb az ötödik fokozatban volt”, bár Kovács már korábban is elkezdte építgetni a kapcsolatait. Kapcsolati hálójának egy része egyetemi éveiből származik, amikor a moszkvai diplomataképzőre, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe (MGIMO) járva például több, jelenleg közép-ázsiai államvezetőt is megismert. Másrészt már ebben az időben is sokat járt Nyugat-Európába, ugyanis Oroszország, Lengyelország és a posztszovjet köztársaságok mellett a nyugat-európai radikális pártokkal kereste a kapcsolatot.

Nagyon jó barátja lett Bruno Gollnisch, a francia Nemzeti Front volt elnökhelyettese, és felvette a kapcsolatot a Brit Nemzeti Párt vezetőjével, Nick Griffinnel. „A BNP jelentős, történelmi párt, és Bélának már akkor sikerült kapcsolatba lépni velük, amikor a Jobbik még sehol nem volt” – mondta egy akkori munkatársa. A közvélemény-kutatások alapján még esélytelennek tűnő EP-választás előtt is rendszeresen, akkori munkatársa szerint 2-3 havonta járt Brüsszelbe kapcsolatokat építeni. „A saját szakállára csinálta ezeket, központi egyeztetésekről nem tudok” – mondta.

Ebben az időben rendszeresen járt Oroszországba is, de Japánba is többször utazott, ahol tradicionális, jobboldali körökkel alakított ki jó viszonyt. „Mindenki azt hiszi, hogy csak az orosz vonalat nyomatta, de a japán kapcsolatai komolyabbnak tűntek” – mondta egy ismerőse, aki szerint korábban éppen a két ország között kereskedett hallal.

"Fél év alatt tíz évet öregedett"

Több akkori jobbikos forrásunk szerint a pártban ekkor nem volt még „kiemelkedő figura”, a sok utazásán és a feltűnő kocsiján kívül pedig nem tűnt különösnek az életmódja sem. Több forrásunk is azt mondta, 2009-ben panaszkodott nekik arról, hogy anyagi gondjai vannak, egyetlen Magyarországra bejegyzett vállalkozása, egy salátabár pedig csődbe ment. „Kinézete is inkább egy kádári káderre hajazott, öltönyei mintha a Vörös Október Ruhagyárban készültek volna, mintha a régi időkből maradt volna itt” – mondta egyik ismerőse 2009-es megjelenéséről. Ezt a látszatott erősítette, hogy akkor még a Gogol utcai panellakásában élt. De hallottunk róla ennek homlokegyenest ellentmondó állítást is párton belül. Egy akkori, közeli munkatársa mondta róla azt, hogy „full gazdag”, Oroszországban is vannak ingatlanjai, a 2010-es ÁSZ-jelentés alapján pedig 8 millió forinttal támogatta a Jobbikot.

Bár az ő vezetésével alakult meg a Jobbik XIII. kerületi alapszervezete, túl sok energiát nem fektetett a magyarországi politizálásba. Egyik akkori alapszervezeti tag arról beszélt az Origónak, hogy hiába szervezett több megmozdulást, tüntetést a kerületben, ezekre ígéretei ellenére szinte sose ment el Kovács. „Az egyik március 15-i ünnepségen is ígérte, hogy jön, de hiába hívtuk, először nem vette fel, aztán már ki lett kapcsolva. Ahol az arcát kellett mutatnia, nem jelent meg, talán egyszer beszélt nyilvánosan alapszervezeti elnökként” – mondta akkori tagtársa.

Kovács nagyon vágyott arra, hogy bekerüljön az EP-be, a 2009-es EP-választás után végül a jobbikos képviselők asszisztenseként mehetett Brüsszelbe. Bár a Jobbikban több, a névsor összeállításában részt nem vevő politikust meglepett, hogy az ismeretlenségéhez képest előkelő hetedik helyet kapta meg a listán, egy akkori munkatársa szerint „nagy szívfájdalma volt”, hogy nem sorolták előbbre. Mivel tudni lehetett, hogy a beválasztott Balczó Zoltán egy év múlva haza fog térni a magyar parlamentbe, komoly lobbi indult a helyéért. „Kovács nagyon akarta a képviselőséget. Annyit idegeskedett abban a mintegy féléves időszakban, hogy látszatra tíz évet öregedett, sokan megjegyezték, hogy több lett az ősz hajszála” – mondta egy akkori ismerőse.

„Pedig nem egy stresszelős típus, soha nem láttam még idegesnek” – mondta egy másik, közeli ismerőse, akit emiatt is lepett meg Kovács elmenekülése a sajtó elől.

Kovács Béla menekülése Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Kovácsnak végül sikerült megszereznie a helyet, ami egyben azt is jelentette, hogy hazai pozíciói leépültek, a XIII. kerületi alapszervezetet decemberben feloszlatta, a külügyi kabinet élén pedig Gyöngyösi Márton váltotta. Ez paradigmaváltást is jelentett a Jobbik külpolitikájában, ugyanis Gyöngyösi a keleti nyitást preferálta, így Törökországgal és más muszlim országokkal került volna szorosabb kapcsolatba. „A 2010-es programba is már ez került bele. Ez szakítást jelentett Kovács Béla megközelítésével, aki a nyugat-európai jobboldali radikális pártokkal való szövetséget erőltette, és ennek megfelelően osztotta azok muszlim- és törökellenes nézeteit” – mondta a Jobbik külpolitikájára rálátó forrásunk.

Kovács emiatt nyílt konfliktusba került Gyöngyösivel, de „most már tudnak együtt dolgozni”. „Borzasztó nagy viták voltak, Kovács mellett még Szegedi Csanád és Novák Előd volt törökellenes vonalon” – emlékezett vissza egy akkori külügyi kabinetes, aki szerint Kovács azért sem akart volna lemondani a kabinet vezetéséről, hogy ne kerekedjen felül a törökpárti vonal a pártban. Úgy tudjuk, Vona Gábor az orosz kapcsolat fontosságában egyetértett Kováccsal, de a - Kovács által erőltetett - nyugati jobboldali radikálisokkal való együttműködést kevésbé tartotta fontosnak, mint a keleti nyitást. Ebben a kérdésben az sem igen érdekelte a pártelnököt, hogy így sérülhetek a nyugati kapcsolatok. Innentől kezdve Vona egyre inkább támaszkodott Gyöngyösire külpolitikai kérdésekben, így Kovács és Vona korábban „kiemelkedően jó” kapcsolata az elmúlt 2-3 évben már csak „közepes” egy külpolitikával foglalkozó jobbikos szerint.

Százmilliós mestermű

Bár a kérdés sokáig nyitott volt, az elmúlt egy évben kikristályosodott, hogy a Jobbik vezetése – a radikális iránytól való fokozatos távolodása miatt – nem tervez közös jövőt a nyugati szélsőséges pártokkal. Kovács azonban korábban rengeteg időt áldozott arra, hogy létrehozza az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségét (AENM), amely számos forrásunk egybehangzó állítása szerint azt a célt szolgálta, hogy pénzt szerezzenek. Egy európai pártszövetség létrehozásához kevesebb feltétel szükséges, mint egy frakcióéhoz: hét különböző ország pártjának kell összeállnia, olyan pártoknak, amelyeknek van legalább egy képviselőjük vagy az EP-ben, vagy az ország parlamentjében, vagy egy helyhatóságban (regionális parlamentben, önkormányzatban). A nem túl szigorú elvárások miatt nem feltétlenül kell tehát erős pártokat összeszedni egy ilyen szövetséghez: a hét tag közül például a portugál Nemzeti Reformista Párt a 2009-es EP-választáson 0,37 százalékot szerzett, a spanyol Republikánus Szociális Mozgalom 0,04 százalékot, a svéd Nemzeti Demokraták pedig 0,02 százalékot kaptak a 2010-es svéd parlamenti választáson.

Az AENM honlapja szerint a szervezet vezetése Kovácshoz közeli emberekből áll. Elnöke eleinte a már említett jó barát, Gollnisch volt, őt váltotta Kovács Béla, aki a kincstárat is vezeti. Az alelnök a már említett Nick Griffin, a főtitkár pedig Kovács olasz asszisztense, Valerio Cignetti. Szerinte Kovácsnak rengeteg időbe telt, míg összehozta a szövetséget, amelyet a mesterművének nevezett. „Az egy gittegylet, abszolút partvonalon álló radikális szervezetek” – mondta egy korábbi jobbikos EP-képviselő.

Az EP-től 2012-ben 289 ezer euró (mai árfolyamon 88 millió forint), 2013-ban 385 ezer (117 millió forint), 2014-ben 454 ezer (138 millió forint) volt a pártcsoportnak maximálisan kiszabható támogatás, de az EP honlapján egyelőre csak az szerepel, hogy 2012-ben mennyi volt a ténylegesen megadott támogatás, 186 ezer euró (54 millió forint). „Teljesen marginális pártokkal álltak össze, amelyek mind oroszbarátok voltak. Szerveztek pár konferenciát, de ennyiben ki is merült a tevékenységük. Arra volt jó, hogy a pénzt le lehessen hívni” – mondta a Jobbik külpolitikájára rálátó forrásunk.

Alig lehet elérni

Több brüsszeli forrásunk szerint Kovács emellett leginkább folyamatos távollétével tűnt ki, havi rendszerességgel utazott Oroszországba és a posztszovjet térségbe. „Volt, hogy hetekre eltűnt, és ilyenkor elérni sem volt könnyű. A Jobbik egyik elnökségi tagja is panaszkodott arról, hogy 3-4 napig nem tudta elérni Kovácsot, amikor Oroszországban volt” – mondta egy brüsszeli munkatársa. Kovács nekik nem nagyon részletezte, mit csinál az útjain, jobbára külkereskedelmi üzleteire hivatkozott, de az egyik, külpolitikával foglalkozó forrásunk szerint oroszországi tevékenységének egy fontos része volt, hogy nemzetközi választási megfigyelő csoportokat szervezett.

Kovács Béla még 2012-ben. Forrás: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov

Azt mondta, Oroszország, az általa önállónak elismert országrészek (mint például Abházia, Dél-Oszétia vagy a Krím) és a posztszovjet köztársaságok vagy nem engednek be EU-s választási missziókat, vagy a missziók sem mennének, mert nem ismerik el önálló államként az adott régiót. Kovács viszont Oroszországgal együttműködve nemzetközi választási csoportokat szervez ezekre a területekre. Így jutott el például a krími népszavazásra is, ahol a nemzetközi normáknak megfelelőnek nevezte a választást. „Olyan csatlós országokba jut el, ahová mások nem mehetnek. Ez egy kamu meló, de az oroszoknak ez a gyakorlati és cinikus válaszuk az európai választásokra” – mondta a forrás, aki szerint Kovácsot részben arra használják az oroszok, hogy a segítségével demonstrálják az „orosz demokráciát”.

Magyarországi és brüsszeli forrásaink szerint Kovács azért is tehette meg, hogy rendszeresen Oroszországba utazzon, akár hetekre is, mert a Jobbik parlamenti frakciója és az EP-képviselők között semmiféle munkakapcsolat nem volt, több jobbikos vezető sem látott rá az EP-képviselők munkájára. „Talán egyszer jelent meg egy frakcióülésen” – mondta egy volt jobbikos képviselő. Korábbi brüsszeli munkatársaitól úgy tudjuk, hogy a posztszovjet országokból Kovács Brüsszelben is rendszeresen fogadott politikusokat, üzletembereket, és az EU-ban szükséges vízumokat is intézett nekik.

Az EP-ben is külföldiekkel vette körbe magát, asszisztense például Valerio Cignetti mellett a fehérorosz Viktoria Vinaradava is. Gyakori távolléteit jól szimbolizálja egy jobbikos szerint, hogy a párt kongresszusain, tisztújítókon is ritkán jelent meg, de a beszámolóit mindig elküldte. „Na, a Béla megint nincs itt, de a prospektusai itt vannak” – emlegették ilyenkor.