Fegyveres emberek jelentek meg szerdán napközben a visegrádi várnál, és figyelmesen, de határozottan arrébb tessékeltek egy iskolás csoportot. „Figyelj a gyerekekre” – mondta egyikük a rajta lógó műanyag fülesbe. A biztonsági emberek egy kivételes csoport előtt nyitották meg a dunakanyari panorámát. Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége vitte el egynapos kirándulásra a Magyarországra akkreditált nagykövetek házastársait.
A csoport programja valójában nem különbözött sokban a visegrádi várat rendszeresen látogató iskolai osztályok kirándulásaitól. A körülbelül negyven résztvevő reggel nyolckor gyülekezett Budapesten a busznál, Esztergomba érve egy gyors pisiszünet után a helyi idegenvezető Hello, tourist!-os akcentussal bemutatta a bazilikát, az altemplomot, a keresztény múzeumot, majd a csapat egy hajón lecsorgott Visegrádig, a vár és egy lovagi torna után pedig estére ért vissza Budapestre. A buszon kaptak péksüteményes uzsonnacsomagot, a szervezők a mikrofonba mondott kis okosságokkal és keresztkérdésekkel dobták föl a buszutat („Ki tudja, hogy a gulyás leves-e, vagy pörkölt?”), figyelmeztették a résztvevőket, hogy ne felejtsék a buszon a fényképezőtokjukat, hogy ne maradjanak le a csoporttól, és hogy ne fényképezzenek a kincstárban.
Egy osztálykiránduláson azért általában el szokott romlani valami, a diplomata kiránduláson viszont az Elnöki Hivatal és a Külügyminisztérium dolgozói kínosan ügyeltek a részletekre. Amikor a csoport megérkezett, a bazilika előtt játszó duplafurulyás fiú rázendített az Örömódára. „Remélem, vették a lapot, direkt ezt játszottam, mert már korábban szóltak a szervezők, hogy kik jönnek ma” – mondta a fiú. A bazilikában kifejezetten a csoportnak adtak elő Bachot és Lisztet az orgonán, az Esztergom és Visegrád közötti hajóúton pedig a kapitány direkt lassított, hogy még a desszertet is a mozgó hajón fogyaszthassák el, és csak aztán kössenek ki. „Még az eső is elállt, mire Visegrádra érkeztünk, hát tényleg mindent nagyon jól megszerveztetek” – mondta egy amerikai diplomata felesége, amikor széles karimájú kalapját feltéve kiszállt Visegrádnál a hajóból.
„Már öt éve vagyok Magyarországon, és ha tehetem, mindig eljövök ezekre az alkalmakra, amelyeket az elnök asszonyék szerveznek. Anita nagyon jó hangulatot tud teremteni mindig, kedves, már az is öröm, ha ránézek. Olyan elegáns és demokratikus” – mondta levegő után kapkodva az orosz nagykövet felesége, miközben a visegrádi kilátóhoz vezető emelkedőn kapaszkodott fel. Hozzátette, hogy nagyon örül neki, hogy a magyar–orosz kapcsolatok egyre jobbak, majd elsietett, hogy beálljon egy csoportképre a „latinók és a volt jugoszlávok” közé, mert őket kedveli a legjobban a csapatból.
Herczegh Anita, Áder János felesége az elődei példáját kívánja követni. Szívügyének tekinti a jótékonykodást, fővédnöki feladatokat vállal magára, és tartja a diplomáciai kapcsolatot a Magyarországra akkreditált nagykövetek feleségeivel. Elsősorban a Diplomatic Spouses’ Grup nevű csoporton keresztül szerveznek közös kulturális programokat, jótékonysági vásárokat, és évente egyszer közösen kirándulnak.
Az esztergomi kiránduláson a magyar first lady a visszahúzódóbb résztvevők közé tartozott, a táskáját felváltva cipelték a biztonsági őrök és az elnöki hivatal dolgozói, ő pedig a kezét maga előtt összekulcsolva, mosolyogva, figyelmesen hallgatta az idegenvezető előadását. A keresztény múzeumban egy drapériáról külön is magyarázott a körülötte álló nőknek, és azokhoz is volt egy-két kedves szava, akik a múzeum közepén már fáradtan rogytak le az ülőkére. „Próbálunk barátságos, vendégszerető légkört teremteni, figyelünk arra, hogy senki ne érezze magát magányosan. Erre ritkán van szükség, mert bár mindenkit meg szoktunk hívni az általunk szervezett közös kirándulásokra, kulturális eseményekre, ilyen helyekre főleg azok jönnek el, akik egyébként is nyitott emberek” – mondta Herczegh Anita.
A résztvevők közül többen azt mondták, hogy érzik, hogy van egy kis „klikkesedés”. A csoportban van egy arab csapat, egy latin-amerikai, egy nyugat-európai és egy posztszovjet, akiket főleg a hasonló nyelv köt össze, és gyakrabban találkoznak az Elnöki Hivatal által szervezett programokon kívül is. Herczegh Anita viszont nem érez ilyen elhatárolódásokat, szerinte ez abból is látszik, hogy mindenki vegyesen ült le ebédelni az asztalhoz: „Én például a jordániai, a katari és a nigériai nagykövet feleségével ebédeltem. Az ülésrendet sosem beszéljük meg előre, mert szeretnénk, ha minden minél spontánabbul, formalitások nélkül menne.”
Az ebédlőasztalnál szóba került Áder János és Herczegh Anita katari látogatása, a mosdónál várakozva a belga nagykövet feleségével a zsidó múzeumban történt robbantáson szörnyülködtek, mások pedig az egyiptomi választásokról, az ukrán helyzetről és az európai parlamenti választásokról beszélgettek. Viszont igazán felszabadultan akkor csevegtek a nők, amikor a gyerekeik tanulmányai vagy a magyar nyelv nehézségei kerültek szóba. Sokáig időztek az esztergomi kincstárban lévő ékszereknél is, és a bazilika lépcsőjén lefelé haladva pedig a litván nagykövet felesége azon gondolkodott hangosan, hogy ki az a helyes színész, aki most Budapesten forgat (a Jude Law megfejtést az ecuadori nagykövet hatvan év körüli felesége vágta rá). „Kevés szó esik az aktuálpolitikáról egy ilyen kiránduláson. Egyébként is, nem jó az, ha egy nő politizál” – mondta az orosz nagykövet felesége.
Herczegh Anita szerint ezeket az alkalmakat valóban nem arra találták ki, hogy politizáljanak, hogy a nemzeti érdekekért lobbizzanak, „nincs itt soha közvetlen rábeszélés”. Viszont szerinte közvetetten elősegíti az országok közötti kapcsolatot az, ha egy kellemes élményt szereznek a diplomaták házastársainak.
A kirándulásnak csak két férfi résztvevője volt (egyikük Mexikóból, a másikuk Mongóliából), de azt mondták, egyáltalán nem zavarta őket az, hogy ilyen sok nővel vannak körülvéve. „Azért, mert itt mindenkiből árad a szeretet” – mondta a mexikói nagykövet férje, aki fáradhatatlanul szórakoztatta a körülötte lévőket, a buszon töltött időt pedig azzal próbálta kihasználni, hogy megtanulja, mi a különbség a magyar „király” és „sirály” szó között.
„De nehogy azt higgye valaki, hogy ez puszta szórakozás. Teli van a naptáram különböző diplomáciai rendezvényekre szóló meghívókkal, és mindig ott kell lenni azokon a rendezvényeken, amelyek valamilyen szempontból fontosak Mexikó számára. Ez munka. Ma is reggel hatkor keltem, hogy ideérjek a kirándulásra” – mondta, és hozzátette, hogy beszámolási kötelezettsége is van: este mindent el kell mesélnie a „főnökasszonynak”, azaz a feleségének.