A legesélyesebb személy lesz a jelölt. Folyamatosan tárgyalunk. A lehető legjobb ajánlatot kell tennünk a budapestieknek, hogy legyőzzük a Fideszt. Nehezített, lejtős pályán játszunk, hiszen a kormánypárt lényegében törvénybe iktatott egy választási csalást, amellyel a fővárosi közgyűlésben többséget akar létrehozni a kisebbségből. Pedig nem a Fidesz van többségben, hanem a budapestiek.
A legerősebb és legjobb szövetséget kell létrehoznunk a főváros érdekében. Az új választási szabályok azért születtek, hogy megosszák az ellenzéket. Azt kell eldöntenünk, hogy a Fidesz kottájából játszunk, vagy felülemelkedünk a pártérdekeken, és a budapestiek jövőjét tartjuk szem előtt.
A legesélyesebb személynek kell lennie a főpolgármester-jelöltnek. Ha ez más, akkor nekem kell visszalépnem, ha én vagyok, akkor viszont másnak.
Mindhárom politikai erőn múlik. Vannak még nyitott kérdések, ezeket mielőbb tisztázni kell. Nem szabad, hogy a tárgyalásokat hatalomtechnikai elvek vezessék, mindannyiunk felelőssége és kötelessége is, hogy megállapodjunk. A választók csak így hiszik el, hogy képesek vagyunk leváltani a Fideszt Budapesten. Nem tudok mit kezdeni a mindent tagadás álláspontjával.
Meg kell állapodnunk a kerületi képviselőjelöltek, a kerületi polgármesterjelöltek és persze a főpolgármester-jelölt kérdésében. Emellett egyeztetnünk kell a programokat is. Elsősorban az a fontos, milyen jövőképet mutatunk a fővárosiaknak, az másodlagos kérdés, kik valósítják ezt meg. Itt fővárosi szintű, kerületi és kisebb, lakóközösségeket érintő feladatokra gondolok. Egész Budapestet érintő téma a színvonalas közösségi közlekedés, a közszolgáltatások, és az építésügy is. A kerületi szintű kérdés az óvodák működése vagy szociális ügyek, de vannak kisebb közösségeket érintő témák is.
Az összefogásban egyetértünk, az összefogás módjában vannak köztünk különbségek. Pedig az összefogás módja a győzelem receptje is. Úgy gondolom, hogy mind a 23 kerületben együtt kell működnünk, egységben kell kiállnunk a budapestiek érdekében.
Ők úgy gondolják, hogy ahol nem, vagy csak nagyon nehezen lehet nyerni, ott nem kell közösen indulni. Én ebben nem hiszek, nincs reménytelen kerület. Ha nyolc kerületben külön indulnánk, a helyiek úgy érezhetnék, hogy lemondtunk róluk, illetve, hogy nekünk a pártérdekek fontosabbak. Ez megengedhetetlen. Egy kerületről, egy budapesti polgárról sem mondhatunk le.
Egyébként sem érdemes lemondani egyetlen kerületről sem, hiszen például 2002-ben több olyan MSZP-s polgármesterjelölt is nyert, akiknek a győzelmére igen kevesen fogadtak volna. A legtöbben egy vasat sem tettek volna arra, hogy a II. kerületben egy baloldali politikus győzni tud, én mégis bizalmat kaptam a választóktól.
Biztos vagyok benne, hogy megegyezünk, mert így tudunk csak győzni. Abban nem tudunk megállapodni, hogyan veszítsük el a választást. Csak abban, hogyan nyerjük meg. Ami pedig a határidőt illeti, mondhatnám, hogy tegnapelőtt kellett volna megegyezni. Két és fél hónap van hátra az október 12-re kiírt önkormányzati választásig, a jelöltek aláírásgyűjtése pedig már augusztus 25-én kezdődik. Néhány napunk még van, de augusztus elejére le kell zárni a tárgyalásokat, és meg kell állapodnunk mindenben.
Szoros volt a meccs, érdemes elolvasni azoknak a különvéleményét, akik meg akarták semmisíteni ezt a választási csalással felérő törvényt. Sajnálom, hogy az Alkotmánybíróság nem szakmai, hanem politikai döntést hozott. Ez nem független attól, hogy mára a Fidesz által delegált, vagy inkább jobboldali tagok többségbe kerültek. Ennek ellenére győzni fogunk, mert a budapestieknek elegük van a Fidesz fővárosellenes politikájából, és abból is, hogy Tarlós István asszisztál ehhez, nem áll ki a budapestiekért, nem képviseli az érdekeiket.
Áprilisban és májusban a budapestiek megmutatták, hogy nem kérnek Orbán Viktor politikájából, a baloldal pártjaira többen szavaztak, mint a Fidesz-KDNP-re. A budapestiek ősszel leváltják Tarlós Istvánt és a Fideszt. Nyilván nem véletlenül módosították a választási törvényt, látták, hogy Budapesten nem jön ki nekik a matek.
A sort hosszan folytathatnám: elbukott uniós tenderek, működésképtelen Bubi, lebetonozni szándékozott Városliget, aprópénzért kiárusított Főgáz-részvények. Ezeket hagyja maga után Tarlós István és a Fidesz, és ez csak az elmúlt hónapok termése. A főpolgármester előszeretettel mutogat vissza például a 3-as metróval kapcsolatban is, pedig ő nem csinált semmit az elmúlt négy évben, miközben mi 2010-ben kész, használható pályázati anyagot hagytunk hátra az új vezetésnek. Azóta Tarlós István úgy tesz, mintha mi lennénk a hibásak azért, mert ők nem végezték el azt a munkát, amivel a budapestiek megbízták őket. Ennek a városnak ma nincs vezetője, illetve ha mégis, akkor az Orbán Viktor. A kormány elvitte a kórházainkat, most hónapokig kell várni egy egyszerű vizsgálatra is, az intézmények pedig újra adósságban úsznak. Elvitték az iskolákat, azóta teljes a káosz, az oktatás színvonala meredeken zuhan. Elvették a Városligetet, most betonozni akarnak a fák helyén. Tarlós István pedig páholyból nézte a város kifosztását. Látszik, hogy nem képes, és nem is akar a városért, a budapestiek érdekeiért kiállni, neki csak a kényelmes főpolgármesteri szék és a névjegykártya fontos.
Odafigyelő, tiszta és biztonságos. Olyan város, amelyet nem pártkatonák vezetnek majd, hanem egy hozzáértő csapat. Ahol nem a kormánypárt érdekeit tartják szem előtt, hanem a budapestiekét. Vannak kötelező feladatok, mint felújítani és Káposztásmegyerig meghosszabbítani a 3-as metrót, vagy továbbépíteni a 4-es metrót, első körben a Bosnyák térig. Amíg ez nincs kész, az új metró nem tudja betölteni azt a szerepet, amit szántunk neki.
Le kell cserélni vagy fel kell újítani a kisföldalatti szerelvényeit is. Folytatjuk a járműcserét a közösségi közlekedésben, új buszok, trolik és villamosok kellenek Budapestnek. Meg kell állítani a város közbiztonságának romlását: több rendőrre és egy egységes térfigyelőkamera-rendszerre lenne szükség. Visszaállítjuk a rezsidíj-hátralékosok támogatását, és létrehozunk majd egy fővárosi segítő hálózatot is, hogy figyeljünk azokra, akikre más nem.
Nyilván együtt kell működni a kormánnyal, ez kölcsönös érdek, de kemény tárgyalópartnernek kell lenni. Ki kell állni a budapestiek érdekeiért, ebben el kell menni a falig. A kormánynak pedig tiszteletben kell tartania a budapestiek érdekeit. Az ország GDP-jének 40 százalékát a budapestiek termelik meg, naponta 18 milliárd forinttal gazdagítjuk az államkasszát. Ennyi pénzért joggal várjuk el, hogy a gyerekeink minőségi oktatást kapjanak, a kórházakban színvonalas legyen az ellátás, és ne kelljen attól félnünk, hogy kigyullad alattunk a metró.
A budapestiek ma egyéves adóbefizetésükből mindössze kétheti pénzt kapnak vissza. Miközben kivesszük a részünket az ország kevésbé fejlett részeinek fejlesztéséből, joggal várjuk el, hogy az évente befizetett adónkból egy hónapnyi pénzt visszakapjunk. Csak így fejlődhet a város, így lehet odafigyelő, tiszta és biztonságos.