A Pándon működtetett kis élelmiszerbolt polcain mindig kevés áru volt, azok sem voltak beárazva. A boltos a környéken szokványos bolti árhoz képest másfél, kétszeres áron adta az alapvető élelmiszereket.
A bolt ajtajára csengő volt felszerelve, ha nem volt senki a boltban, csengetni vagy kopogtatni kellett. A férfi csak a helyben lakó, általa ismert embereket szolgálta ki. A bolt szűk vendégköre többnyire hitelre vásárlókból állt, akik családi pótlékból, gyesből, segélyekből éltek. Az üzlet tulajdonosa tisztában volt azzal, hogy a pénzbeli ellátásokat mikor folyósítják.
A vásárlás úgy zajlott, hogy a főként alapvető élelmiszereket vásárló vevőkkel a vádlott megállapodott abban, hogy havonta milyen összeg erejéig vásárolhatnak a boltban. A vevő kiválasztotta a termékeket, majd a következő hónapban, amikor kézhez kapta a családi pótlékot és más juttatásokat, a tartozás rendezésével egyidejűleg kellett fizetni a 10 %-os kamatot. Ha valaki késlekedett, a boltos további 50 vagy 100%-os kamatot számított fel neki. Így volt olyan sértett, aki a normál bolti áron számított 50.000 Ft értékű élelmiszerért 85.000 Ft-ot fizetett vissza havonta.
A tartozásokat a vádlott egy füzetben vezette, a vásárlásról pénztárbizonylatot nem adott.
A nehéz anyagi körülmények között élő sértettek pénzüket lényegében kizárólag alapvető élelmiszerekre költötték. Tartozásuk rendezése után tovább nélkülöztek, a közüzemi számlákat nem, vagy csak nehézkesen fizették ki, ám kényszerűségből továbbra is a vádlottól vásároltak, mivel a településen lévő többi élelmiszerüzletben hitelt nem kaptak. A Nagykátai Járási Ügyészség üzletszerűen elkövetett uzsora-bűncselekmény bűntettével vádolja a férfit.