"Most kapnak észbe? Hónapok óta nyitva van a kapu, az megy át, aki akar. Csak decemberben 30 ezren jutottak itt ki" – röhögött ki minket Tomo, a szabadkai taxis, akit a koszovói albánok népvándorlásáról kérdeztünk. Mesélte, hogy mindennap tömött buszokkal érkeznek a migránsok Belgrádból, a taxisok pedig a szabadkai pályaudvarról szállítják tovább őket, alkalmanként 10-15 euróért.
Tomo sem hagyja ki a napi három-négy ajándék fuvart, bár önérzetesen megjegyezte, neki nem öröm mások keserűsége. "Nincs náluk munka, nincs ipar, próbálnak kitörni. Itt, Szerbiában sem sokkal jobb a helyzet, de ha úgy kellene élnem, ahogy nekik, én is menekülnék" – tette hozzá az ötvenes férfi.
Az 1,8 milliós lakosságú Koszovóban valóban rendkívüli a szegénység: a lakosság 30 százaléka munkanélküli, a fiatalok körében pedig még magasabb, közel 60 százalékos az állástalanok aránya. A fizetések siralmasak – a Teréz Anya Közösség adatai szerint a koszovói lakosság 18 százaléka 0,90 eurócentből, 27 százalékuk pedig 1,4 euróból él naponta – utóbbi összeg sem éri el az 500 forintot.
A nyomort és a korrupciót megelégelő koszovói albán fiatalok havonta több tízezren kelnek útra, értékeiken túladva indulnak Németország vagy más, gazdagabb európai állam, rövid távon pedig a szerb–magyar zöldhatár felé. Az elvándorlásnak az is lendületet adott, hogy a Pristina és Belgrád közötti 2013-as megállapodás után a koszovóiak személyi igazolvánnyal és egy hatósági engedéllyel szabadon utazhatnak Szerbia területén. Sokan igényeltek szerb útlevelet is, hogy vízum nélkül léphessék át a schengeni határt.
Az út kényelmes része a palicsi üdülőövezet széléig tart, innen már gyalogolni kell, mivel a határzónát elkerülik a fuvarosok. Az óvatosság érthető: hétfőn a szerb hatóság razziát tartott – főként embercsempészeket és taxisokat kerestek Királyhalom és a már Magyarországhoz tartozó Ásotthalom között, 20 kocsit le is foglaltak.
Az élelmesebb fuvarozók ezért még Palics területén megállnak, és a helyi panziók, hotelek előtt kiszállítják utasaikat. A Hotel Lira bejáratánál 60-70 ember várakozott, de jut bőven vendég más panzióknak is.
A népvándorlás a nagyobb hotelek esetében télen is napi kétezer eurót hozhat a konyhára. A migránsok általában egy éjszakára foglalnak szállást, de éjjel már indulnak a magyar határra, bízva abban, hogy a sötétben több esélyük lesz a szökésre – a panziók vezetői pedig nem kíváncsiskodnak, ők hivatalosan csak turistáknak adtak szállást.
Sokan persze várakozás nélkül nekivágnak a zöldhatárnak. Gyakorlatilag nonstop érkeznek Szabadkára a csomag és meleg ruha nélkül vonuló népes családok, akik aztán hangyaként rajzanak szét a határvidéken, utak és vasúti töltések mentén találkoztunk 30-40 fős csoportjaikkal.
Útjukat követi az Origónak nyilatkozó királyhalmi lakos is. Ő az újrafelhasználásban utazik: a határ menti erdőben gyűjti össze az eldobott, elvesztett ruhadarabokat, amiket aztán elad, vagy fűt velük. „Volt, hogy egyszerre 150 embert is láttam átjutni a magyar oldalra" – mesélte a biciklit toló férfi.
Az egyébként csendes Királyhalom most valóságos átjáróháznak számít a migránsok miatt. "Halljuk őket, ahogy átmennek, egész éjjel ugatnak a kutyák. Igaz, hétfőn vagy ötvenet elfogtak a rendőrök" – mondta egy, éppen almafáit metsző gazda. Hozzátette, hogy több ismerőse szállást, pihenőhelyet is ad határsértőknek, ennél többet azonban nem akart elárulni.
A megkérdezett koszovóiak közül többen a szerb rendőrök vámszedésére panaszkodtak. Átlagosan 15-20 eurótól szabadítják meg őket az egyenruhások, mielőtt bekísérnék őket, de volt egy csoport, akit álrendőrök kopasztottak meg. „Fejenként 25 eurót kértek el tőlünk, majd otthagytak minket. Aztán jöttek az igaziak" – tolmácsolt apjának angolul egy szemüveges fiú.
"A rendőrök nem vesznek el mindent, különben nem tudnák nálunk kifizetni a 100 eurós bírságot sem" – válaszolt kérdésünkre rezignáltan a szabadkai szabálysértési bíróság elnöke. Ljubo Simic a bíróság dohányfüstös, szocreál épületében fogadott minket, ahol a 70-es évek óta nem sok minden változhatott. Röviden vázolta az ügymenetet: a rendőrök először hozzájuk viszik a határzónában elfogottakat, a járási bíróságon felveszik a határsértők adatait, és pénzbírsággal, többszörös határsértés esetén pedig általában pár napos elzárással sújtják őket.
Ljubo Simic hozzátette, hogy január 1. és február 8. között összesen 815 esetben indítottak eljárást. Az elfogottak 75 százaléka koszovói albán volt, a többiek pedig a harmadik világból, Szíriából, Afganisztánban érkeztek.
A szíreket és afgánokat az elfogásuk után jó eséllyel visszatoloncolják a szintén tranzitországnak számító Bulgáriába, a szerb állampolgárként kezelt koszovóiakat viszont elengedik Szabadkán – ezzel esélyt adva az újabb próbálkozásra is.
Bár a határt elvileg a korábbinál szigorúbban őrzik, úgy tűnik, a szerb rendőröknek a "mellékes" sem olyan fontos. Csak ímmel-ámmal tartóztatják fel vándorokat – mindössze egy esetben láttuk, hogy hőkamerás fekete dzsipjük visszafordított egy csoportot. Ehhez képest a magyar oldalon, Ásotthalom külterületén óránként 50–100 határsértőt fognak el, a túlnyomórészt koszovói migránsokat szabályos rendőri fogadóbizottság várja, a határsértők pedig engedelmesen, libasorban vonulnak az egyenruhások után.
Mi is követtük őket egy tisztásra, ahol tábortűz mellett már kisebb csoportok várakoztak, maguk sem tudták, mire. "Hova visznek minket, kapunk szállást?" – kérdezték többen is. Az Origótól hallották először, hogy buszok jönnek értük, és egy szegedi befogadóállomásra kerülnek, ahol várhatóan egy-két napig maradnak, és ha akarnak, menedékjogot kérhetnek majd.
A csongrádi rendőrök három busszal és kisebb csapatszállítókkal fuvarozzák a határsértőket Szeged és Ásotthalom között, gyakorlatilag megállás nélkül. "Rengetegen vannak, mi napi három-négyszáz embert kísérünk be, de egyfolytában jönnek, valakinek mindig itt kell posztolnia" – mondta nekünk egy névtelenül nyilatkozó készenléti rendőr. Nem csak itt nagy a nyomás, az ORFK adatai szerint február első hetében több mint 11 ezer migránst tartóztattak fel a szerb–magyar határon, Bács-Kiskun és Csongrád megyében.
A szűrés hatékony, Budapestig kevesen jutnak csak el, és az erős rendőri készültség miatt nem feltétlenül jutnak tovább. A menekültek 99 százalékát útközben visszafordítják, de azok sem érezhetik magukat biztonságban, aki megérkeznek Nyugat- vagy Észak-Európába: Nebojsa Stefanovic szerb belügyminiszter és a svéd nagykövet február 6-án írták alá a megállapodást, amelynek alapján a svédek 1500 menedékkérőt azonnal visszaküldhetnek Szerbiába.