A vasárnapi zárva tartás elrendelésének lehetséges okát vizsgálta legújabb elemzésében a Policy Agenda. A kutatóintézet szerint a közvéleményben napvilágot látott teóriák nem állják meg a helyüket, a törvénynek nem gazdasági és nem is társadalmi okai voltak.
Elemzésükben megemlítik, hogy sokak szerint a vasárnapi zárva tartással a kormány a hazai kisvállalkozásokat akarja helyzetbe hozni, vagy bizonyos köröknek akar kedvezni és a multikat akarja visszaszorítani. A Policy Agenda szerint ebben részigazságok ugyan lehetnek, de valójában a kormány sem gondolja komolyan, hogy érdemi hatást gyakorolnának ezek a lépések, például a kisboltok forgalmára. Már csak azért is veszélyes mindenféle gazdasági logika keresése ebben a kérdésben, mert maga a pénzügyi kormányzat sem támogatta a zárva tartás kérdését.
Nem vehető komolyan az a teória sem, hogy a kormány a vasárnapi vásárlás helyett templomba akarja „kényszeríteni” a választókat – írják.
A harmadik teória, hogy a kormánypártok ezzel akarják a közvélemény figyelmét elterelni más ügyekről. Ez az elmélet azonban csak addig állná meg a helyét, amíg a fedősztori nem káros a kormánypárt számára. Ebben az esetben viszont a kutatóintézet szerint a vasárnapi zárva tartás nagyobb rétegeket érint, mint a MET-szerződések, vagy a kormánypárti politikusok lakásainak növekedése.
A kutatóintézet szerint a valódi ok megértéséhez azt kell megnézni, hogy kik támogatták a kérdést. Mint írják, a KDNP már harmadszor terjesztette be a törvényjavaslatot. Sőt, ezt megelőzte a 2007-ben meghirdetett Szabad Vasárnap Charta, amit a kereszténydemokraták mellett több szakszervezet is támogatott.
Amikor a KDNP 2010-ben megismételte korábbi törvényjavaslatát, a miniszterelnök már érezte, hogy ez fontos ügy a koalíciós partner számára, ezért nem engedte leszavazni, hanem arrébb tolta a döntést. Orbán Viktor ekkor mondta: „amint meg lehet élni heti ötnapnyi munkából, akkor én is azok közé tartozom majd, akik támogatni fogják a vásárnapi zárva tartást” – emlékeztetett a kutatóintézet.
Harmadik kormányzása idején a kormányfő végül csapdába került. Egyrészt koalíciós partnerének, még ha nem is egyenrangú felekről van szó, volt egy előre tudott, és hétéve húzódó ügye, amelyet akár saját létének igazolásából is szeretett volna megvalósítani. Ezt nem lehet folyamatosan lesöpörni. Másrészt négyévnyi kormányzás után, amikor arra épült a kommunikáció, hogy jobban élnek az emberek, mint 2010 előtt, nem lehet újra azt mondani, hogy továbbra sem lehet megélni ötnapnyi munkából.
A Policy Agenda szerint amennyiben a kérdést „SZDSZ-effektusként” nézzük, azaz van egy koalíciós partner, amelyik sokadik alkalommal veszi elő a számára oly fontos ügyet, akkor még abban az esetben is támogatni kell, ha ehhez nem építhető társadalmi többség. A KDNP, ahogy annak idején az SZDSZ is, a kormányzás egyes kérdéseit nem úgy nézi, hogy erről mit gondol a választók többsége. Sokkal inkább a saját eszmerendszere fontos számára, és ez alapján áll ki egyes ügyek mellett. Ez még akkor is így van, ha ez árt a koalíciós partner, és ilyen módon az egész kormány népszerűségének is.
„A jelen helyzet kapcsán kijelenthetjük, hogy a Fidesz nem volt képes tovább ellenállni koalíciós partnere nyomásának” – zárul a közlemény.