Nem voltam teljesen nyugodt, amikor a szerkesztők kitalálták, hogy én menjek a magyar föld sorsát elemző sajtótájékoztatóra, ahol mások mellett Ángyán József és Andrásfalvy Bertalan is felszólalt. Általában bűnügyi híreket írok, és ennek most óriási hasznát vettem. Nyomozni kellett.
A meghívóban a Magyar Népfőiskolai Társaság kért, hogy menjünk el egy fórumra, ahol majd átbeszéljük a magyar föld sorsát, árukapcsolásként pedig bemutatják a téma címét viselő könyvet is, amit egyébként illusztris szerzők jegyeznek. A meghívó szerint a Szent Erzsébet Gimnáziumba kellett volna menni, Budapesten.
Rákerestem, mégis hova induljak, de – bár a keresőprogramok igen hasznosak –, most nem segített egyik sem. Arra viszonylag gyorsan sikerült rájönni, hogy Esztergomban van egy Szent Erzsébet (Árpádházi) Gimnázium. Gondoltam, megúsztam, Esztergomba délig már nem érek oda.
Ezt mondta az egyik szerkesztő, hátha nem jó valami. És láss csodát, igaza volt! Valóban nem stimmeltek a dolgok. Nyomoztam hát tovább, mint Kántor kutya. Felhívtam a megadott telefonszámot, sikerült elérni egy hölgyet, aki azt mondta: jajj! És azt is hozzátette, hogy nem az esztergomi iskolába kell mennem, hanem a fővárosi Szent Margit Gimnázium Szent Erzsébet termébe. Elírták – mondta. Sebaj, gondoltam, keresztanyám is Erzsébet, jó hogy nem Gyomára indultam.
A Szent Erzsébet teremben Szigeti Tóth János, a Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke arról beszélt, hogy még tavaly kiadták „A magyar föld sorsa” című könyvet, amely szerzői tartanak majd előadást az érdeklődőknek. A névsor valóban illusztris. Ott volt mások mellett Andrásfalvy Bertalan egykori miniszter és Ángyán József, a Fidesz-kormány volt államtitkára is.
Szigeti Tóth János szerint a könyv azért nagyon fontos, mert a „mai tájékozatlan magyarok” megtudhatják belőle, hogy valójában mi történt a magyar földdel. A rengeteg gond közül az egyik, hogy elhagytuk hagyományainkat, a másik meg, tulajdonképpen lenyúlták az oligarchák az állami földeket, így a vidéki kisgazdálkodóknak esélyük sincs termőföldhöz jutni.
A Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke szerint ugyan a szervezetük nem politizál, de azért azt is elmondta, hogy ha lenne egy olyan politikai erő Magyarországon, amelyik megfogadja a könyvükben leírtakat akkor miden másként lenne. Ezért is nyilvánították a kiadványt népfőiskolai tankönyvvé.
Elérkeztünk végre a célhoz, a bevezető után lehet kérdezni a könyv szerzőit. Első körben csak azt akartam megtudni, hogy egy 2014-es könyvet miért 2015-ben mutatnak be. Nem is gondolták volna, de árulás történt. A szót Ángyán professzor ragadja magához, akivel a végére elég jóban lettem. Azt mondta, hogy a kézirat már 2013-ban kész volt, és le is szerződtek egy kiadóval, de mivel éppen közeledtek a választások, a kiadó visszalépett, így a kézirat az asztalfiókban maradt, de egy propagandakönyvet persze kiadott. Fortélyos félelemről is beszélt a volt államtitkát.
Ángyán József nagyon jól nyomja, igazi lexikon, legalábbis ami a földügyeket illeti. Eddig megtudtam azt, hogy rengeteg állami föld került nagyvállalkozókhoz, így Simicska Lajoshoz, Nyerges Zsolthoz, Csányi Sándorhoz és Leisztinger Tamáshoz. És ha nem ezeknek az embereknek az érdekeltségeibe tartoznak, akkor külföldiek bitorolják a hazai földeket. Ennek pedig a sajtótájékoztatót tartók véleménye szerint véget kell vetni. Megkérdeztem, hogyan, azt mondták, vissza kell szerezni a korlátlan önrendelkezést, ami nagyjából annyit jelent, hogy nem szabad oligarchák és külföldiek kezére játszani a magyar földet, mert a végén éhen halunk.
Arra azért még rákérdeztem, hogy ha valami csoda folytán az összes külföldi, és sima magyar oligarcha visszaadná holnap a több tízezer hektárnyi földet, akkor vajon megművelné-e valaki azokat. Ángyán prof. nem sokat gondolkodik a válaszon, azonnal rávágja, hogy a helyi gazdák sorban állnak.
A sajtótájékoztató után egy fórumra hívtak bennünket, ahol a könyv szerzői tartottak fejenkét húsz perces előadást. Meglepően sokan voltak, ami miatt némi fennakadás is lett. A hallgatóság átlagéletkorát nem akarom megtippelni, de nagyanyám (ha nem Gyomán lenne, otthonkában), nem keltett volna különösebb feltűnést. Lényeg, hogy a terem tele lett, nem mindenkinek jutott ülőhely, így pótszékeket kellett szerezni. Mikor már nagyjából mindenki ült, akkor fogalmazódott meg az iskola egyik alkalmazottjában a gondolat, hogy itt baj is lehet. „Ha itt valami gond lesz, és kijönnek a tűzoltók, megy mindenki a sittre” – hívta fel a többiek figyelmét, a szervezés hiányosságaira.
A vendégsereg letelepedett, és elkezdődtek az előadások is. Az első felszólaló Andrásfalvy Bertalan, aki három perc alatt még csak a tatárjárásnál tart. Mindegy, sok mindent sikerült megtudni eddig is, otthagytam a tömeget, nehogy véletlenül tényleg valami baj történjen.