Történelmének első egyéni parlamenti mandátumát szerezte meg a Jobbik az április 12-i tapolcai időközi választáson. Az eredmény azt mutatja, hogy a hazai radikális párt már nemcsak megszorongatni képes a kormánypártot, hanem ha pár száz szavazattal is, de le tudja győzni. Tapolcai sikere után Vona Gábor a Fidesz egyértelmű kihívójának próbálta beállítani pártját, de a 2018-as választások messzesége miatt érdemes a kérdést átfogóbban megnézni.
A Jobbik mostani sikerét érdemes nemzetközi kitekintésben is szemlélni, mivel az ottani radikális erők nagyobb múltra tekinthetnek vissza, és lehetnek párhuzamosságok a magyarországi történésekkel is. Mind Nyugat-, mind Kelet-Európában volt már példa arra, hogy egy radikális erő az időközi választáson megelőzze a kormánypártokat, így a Jobbik mostani eredménye csak Magyarországon számít meglepőnek.
A legutóbbi példa a franciaországi megyei választások voltak, ahol a radikális Nemzeti Front a leadott szavazatokat tekintve a második helyre jött föl, még a kormányzó szocialistákat is megelőzték. Mindezek ellenére a kétfordulós rendszer miatt a Marine Le Pen vezette alakulat csak elenyésző számú mandátumot szerezett, mivel a bizonytalan szavazók inkább voksolnak egy kiélezett helyzetben a jobbközépre vagy a szocialistákra, mint a radikálisokra.
A Nemzeti Front példája azért is hasonlítható a magyar helyzethez, mivel a párt tavaly megnyerte az európai parlamenti választásokat, és azt követően a politikai elemzők többsége már arról beszélt, hogy a Nemzeti Frontnak kikövezett útja van akár az elnökválasztás megnyeréséig is. Ezzel szemben a márciusi helyhatósági választáson, bár jól szerepelt a radikális párt, mégsem tudta a legtöbb szavazatot begyűjteni.
Másik hasonlóság a Jobbik és a Nemzeti Front között, hogy mindkét alakulat az elmúlt években egyre inkább a politikai közép felé húzódott. A francia radikális párton belül ráadásul Marine Le Pen nagyon komoly ellentétbe került az apjával, Jean Marie Le Pennel. A családi konfliktus azért robbant ki, mert a volt pártelnök többször is antiszemita kijelentéseket tett, amit a Nemzeti Front jelenlegi vezetője nyilvánosan elítélt.
Nagy-Britanniában, bár a tavalyi európai parlamenti választást az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) nyerte, a közelgő májusi parlamenti voksoláson már az is nagy eredmény lenne, ha mandátumhoz jutna. Bár az utóbbi hónapokban két egyéni körzetben is az UKIP győzött, ennek ellenére a brit választók többsége nem adná a kormányrudat az unióból való kilépést szorgalmazó erőnek.
Hasonló a helyzet Lengyelországban is, amelyet 2007 óta a jobbközép Polgári Platform vezet. A kormány minden hibája ellenére sem a baloldali, sem a jobboldali ellenzék nem tud látványosan megerősödni, így a jobbközép kormányt nem képesek leváltani. A radikálisabb jobboldal több időközi választást megnyert az utóbbi években, de a hatalom közelébe minden bizonnyal az őszi parlamenti választás után sem kerül.
Ausztriában szintén hiába tud részsikereket felmutatni az Osztrák Szabadságpárt, a szociáldemokrata-néppárti nagykoalíció miatt képtelen a hatalom közelébe kerülni. A bevándorlásellenes alakulat most Bécs bevételére készül, de még ha sikerül is a szavazatok többségét megszerezniük, akkor sem lesz koalíciós társuk.
Az európai példák egyértelműen azt mutatják, hogy a radikális erők egy-egy országos siker mellett a parlamenti választáson nem nagyon tudnak labdába rúgni. A választók a nagyobb téttel nem bíró voksolásokon szívesen szavaznak olyan erőkre, amelyek az átlagnál élesebben bírálják az adott politikai elitet és kormányt.
A Jobbik tapolcai győzelme ebből a szempontból az európai trendbe illeszkedik. A pártnak az országos közvélemény-kutatások szerint esélye sincs arra, hogy a francia Nemzeti Fronthoz vagy a brit UKIP-hoz hasonlóan országos választást nyerjen.
Fontos azt is megemlíteni, hogy a magyarországi parlamenti időközi választások történetében volt már arra példa, hogy egy-egy kisebb párt nagyon jól szerepelt, de a későbbi országos voksoláson már gyengén szerepelt. A legjobb példa erre a 2001-es dabasi időközi parlamenti választás, ahol a MIÉP 13,55 százalékot kapott, majd a 2002-es országgyűlési választáson a parlamentbe se tudott bekerülni.