Tapolcán a délelőtt nyugalmasan telt el. A T1-es és a T5-ös választókerületben a szavazók száma már dél körül elérte a tavalyit, de a legtöbb helyen az emberek inkább csak az ebéd után kezdtek el szállingózni az utcán, de délután kettőre már tele voltak a terek. A legtöbben szépen felöltöztek. A nagy melegben a férfiak a vállukra vetették a zakójukat, ingüket. A városban a hangulat nagyon vidám, szinte ünnepi. Ez azért van, mert itt nem pártokra szavaznak, hanem arcokra, emberekre – mondták többen is.
Egyre erősebb a meggyőződésünk, hogy az MSZP-s Pad Ferenc csak a fantáziánk szüleménye. Alig találtunk néhány oszlopon olyan plakátot, amely őt reklámozza, de ezek is általában a környékbeli diszkók hétvégi programjával osztozkodtak. A Fenyvesi Zoltán-plakátok viszont valósággal ellepték a várost. Ezt a Jobbiknak Rig Lajost ábrázoló lufikkal sikerült ellensúlyoznia, méghozzá hatékonyan. Rengetegen lobogtatták a pártszínű ballonokat.
A város főterétől kőhajításnyira fekvő Malom-tó partján valóságos karnevál van. Sült kolbász illata száll a levegőben, egy állig felöltözött banda élőben nyomja a dixielandet. A borokat kínáló standok mellett késeket, kardokat, páncélingeket és üllőket kínáltak a bazárok. A jobbikos lufik mellett néhány árpádsávos zászló is lobogott a szélben.
Tapolca sokak szerint a Jobbik fellegvárának számít a régióban. Ezért ha a szavazási arány magas a városban, akkor az leginkább Rig Lajosnak jelent jó hírt. Márpedig ő úgy tudja, hogy magas az arány. Ezt mondta el nekünk, amikor összefutottunk vele a Malom-tó partján.
Azért az Összefogás pártjának a standját is megtűrték a tóparton. A szintén lufikat és röplapokat osztogató lányoktól megtudtuk, hogy nem is szimpatizánsok. Egy ismerősön keresztül hallottak erről a munkalehetőségről. Előtte nem ismerték a pártot vezető Szepessy Zsoltot, de most, hogy személyesen is találkoztak, szívesen szavaznának rá.
A park népe nem nagyon hallott még Szepessyről, Rig Lajost viszont mintha mindenki ismerné. A Jobbik jelöltje nem tudott úgy megtenni 10 métert, hogy ne állítsa meg valaki, hogy kezet rázzon vele, megveregesse a vállát, vagy csak szóljon hozzá néhány biztató szót. És ő is ismeri őket. „Tudom, ki ön! Ott lakik a tér fölött.” „Maga valóban ismer engem!” – mondták többen is büszkén. Rig szerint nincs ebben semmi meglepő. Itt született, itt dolgozik, itt él a családjával.
A magas részvételi arány miatt bizakodó. Szerinte csak a győzelem mámorában szabad csatába indulni, de persze nem veszi készpénznek a győzelmet. „Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, a többit meg majd odafent eldöntik” – utalt nyilván a mennyországra. Ha nyernek is, szoros lesz – véli Rig.
Fenyvesi Zoltánnal a főtéren futottunk össze. Ő úgy tudta, alacsonyabb a részvételi arány, mint legutóbb. Szerinte ez a jó idő miatt van. Az emberek kimentek a kertbe dolgozni, szóval a jelölteknek a tavasszal is versenyre kellett kelniük. Ő már reggel leadta a szavazatát, így a misére dolga végezetten érkezett. Fenyvesi a családjával ebédelt, és csak utána kapta a nyakába a vidéket. Megemlítettük neki, hogy Révfülöpön egyes Fidesz-szimpatizánsok szerint túl erőszakos volt a kampány, mert állandóan csengett a telefonjuk, és már-már zaklatásnak érezték a kampányszöveget daráló magnófelvételeket. Fenyvesi szerint nincs azzal semmi gond, ha néha fel kell venni a telefont.
A jobbikosok egy gösseres kocsmában gyűlnek majd össze, hogy figyeljék az eredményeket – tudtuk meg a lufikat osztó szimpatizánsoktól. A helyen optimista volt a hangulat, de azért ott is akadtak szkeptikusok. Rig Lajos tisztességes ember, de hiába – mondja egy úr. „Ha fel fog majd állni a környékért, szépen leültetik.” „Kicsoda? Vona?” – kérdezzük. „Vona egy kicsi, csúnya kommunista” – feleli. MSZP, Fidesz, Jobbik. Ezek, mind kommunista utódpártok szerinte. „Ki vannak képezve. Honnan lenne már pénzük arra a sok lufira?” – tette hozzá. Mint kiderült, az illető nem jobbikos, hanem az Apostoli Magyar Királyság híve, de a gösseres helyen ezt látszólag nem vették zokon.
A plakátok nagy részéről Rig Lajos, a Jobbik jelöltje néz vissza Révfülöpön, elvétve találkoztunk csak a fideszes Fenyvesi Zoltán arcával, az MSZP-t és a DK-t képviselő Pad Ferenc pedig mintha nem is létezne. A faluban csend van, és nyugalom. Egyedül a Balaton partján van mozgolódás. Horgászversenyt tartanak, de a pecások nem helybeliek.
Sokkal negatívabb hangulatot tapasztaltunk Révfülöpön, ahol még délelőtt jártunk. Ma már nincs tétjük ezeknek a szavazásoknak – mondta egy öregúr a Révfülöpi Közösségi Ház előtt, ahol a szavazás zajlik. Ő maga már nem is voksol, csak a feleségét kísérte el. „Talán még az önkormányzatinak van egy kis értelme, de ezeknek semmi" – tette hozzá. Végre kijön az asszony, de még nem mehetnek ebédelni. „De jó, hogy itt lakom a szomszédban" – mondja a hölgy. Otthon felejtette ugyanis a személyi igazolványát.
A helyi kocsmában pultozó hölgy szerint sem számít, hogy ki nyer. Ő nem idevalósi, de eléggé ismeri a környéket, hogy véleményt mondjon. Szerinte azért mindegy a szavazás végeredménye, mert az itteni bajok az emberek szintjén vannak, nem a politikáén. Sokan nem mennek el, pedig kötelességük lenne. Emellett nem is érdeklik őket a közös ügyek, csak a saját problémáik.
A kocsmában máshogy gondolják. „A kutyát nem érdekli az egész" – mondja egy sörözgető úr. „Túléltünk már három diktatúrát, nem?" – kérdezi fröccsöző asztaltársát, aki helyesel. Az asztaltárs azért volt szavazni. „Ha lenne még Hazafias Népfront, őket választanám, de nincsen. Így marad a Fidesz."
A közösségi ház előtt dohányzó bizottsági tag is a Fideszhez húz, de nem érzi biztosnak a győzelmet. Sok fideszes ismerőse van, de sokan közülük azon vacillálnak, hogy a Jobbikra szavazzanak.
Szerinte Fenyvesit ismerik és elismerik a környéken mint pedagógust, de a kocsmában ezt is máshogy gondolják. „Nem ismerjük egyik képviselőt sem" – mondja a söröző úr. „Azt sem tudjuk, kicsodák. Csak a Rig Lajost. Az mondjuk tökös gyerek. Az apja rendőr volt."