Az Európa nevű hajó tetőteraszán a Budapest látványosságait fényképező tömeg valószínűleg nem értette, miért integet nekik olyan lelkesen a Parlament előtt, a rakpart alatti lépcsőkön összegyűlt párszáz ember (a Migszol szerint 500) kedden este.
A parton állók egyfajta jelnek érezték, hogy pont akkor pont egy ilyen nevű hajó járt arra. A tábláikon levő feliratokat valószínűleg nem lehetett elolvasni a folyó közepéről. A hajó utasai jobb híján visszaintegettek. A parton állók erre ujjongani kezdtek. „Jó kis buli lehet odakint” - gondolhatták a vízen.
Tényleg jó kis buli volt. A Migráns Szolidaritás Csoport eredetileg azért hívta össze az embereket, hogy közösen felgyújtsák a nemzeti konzultációs kérdőíveket, de már délután finomítottak a terven. A végleges verzió az lett, hogy papírhajócskákat hajtogatnak a kérdőívekből, és egy-egy mécses társaságában a Duna-partra helyezik őket, miután lesétáltak a Deák térről a Kossuth térre.
A társaság vegyes képet mutatott. Volt ott felnyírt hajú, rasztás, orrkarikás punk csaj; operába illően felöltözött ötvenes hölgy; rózsaszín kalapos, mackó termetű, gigantikus szakállas férfi, biciklis újságíró, galléros pólós tanárember, rappernek öltözött perzsa, családos kínai, szomorú tekintetű afgán.
A hátterük alapján ketté lehetett osztani őket. Egy részük bevándorló volt, egy másik részük meg olyan tősgyökeres magyar, aki a szívén viseli a bevándorlók ügyét. Ez utóbbiak általában azt mondták, hogy gyakran járnak tüntetésekre, de csak azokra, amelyeknek egyetértenek a céljával.
Egy 38 éves közmunkás úgy véli, hogy a rendszer hibáinak nagy része a korrupcióra vezethető vissza.
A korrupció kiölése pedig több évtizedes folyamat. Történelmi távlatokban még mindig gyerekcipőben jár a demokrácia Magyarországon. Szóval még jó ideig nem várható javulás, de minden ilyen tüntetés egy-egy lépcsőfok az úton.
Egy másik férfi szerint, ha elég sok ilyen rendezvény lesz, akkor előbb utóbb sikerül a kormányt térdre kényszeríteni.
Akkor majd ki lehet dolgozni egy rendes bevándorlási koncepciót. „És ki dolgozná ki a koncepciót?” - kérdezzük. A civil szervezetek és az állam közösen - tudjuk meg a választ.
A Migszol tagjaival kicsit elszaladt a ló a beszédeik során. Az egészségügy rendbetételét, az oktatásra fordított pénz megháromszorozását követelték Orbán Viktortól, akit a közel-keleti népirtókhoz hasonlítottak.
A Magyar Helsinki Bizottságot alapító, volt SZDSZ-es Kőszegi Ferenc már frappánsabb volt. Szerinte a kérdőív íróját nem kellett volna továbbengedni az általános iskola negyedik osztályán.
A nemzeti konzultáció igazából egy uszító irat, ahol a kérdésekbe belefoglalták a válaszokat. Magyarország olyan az EU-ban, mint az a bunkó, akit bevesznek egy klubba, de ott nem tartja be a szabályokat és vállalhatatlanul viselkedik. Az ilyenek előbb-utóbb az ajtón kívül találják magukat - mondta Kőszegi.
A tömeg a beszédek után nekiindult, és meg sem állt a Kossuth térig. A beszédek kihangosítására használt gitáerősítő boom-blasterré vált. Egy fiatalember a vállára kapta, és úgy vezette a menetet. A hangszóróból hip hop szólt. Megkérdeztük a fiatalembert övé-e az erősítő.
„Á, egy haveromé. Csak kölcsönbe kaptuk”. A menet békés volt. A zenét csak az első pár sorban hallották, a többiek énekléssel és kiáltozással szórakoztatták egymást.
A tömeg leparkolt a Kossuth téren egy közös fénykép erejéig. A nem túl hatékony hangosbemondókkal jó negyedóráig tartott, amíg az országház elé terelték a népet. Utána a rakpart felé vettük az irányt. Át az úton, le a lépcsőre, szépen sorban, rendezetten.
Odalent a szervezők kézi hangosbemondókkal mondták el az embereknek, hogy mi a teendő. Hajtogassanak papírhajókat, és tegyenek melléjük egy-egy mécsest. A szervezkedés lassan zajlott, mert a hangosbemondókat rendre elnyomták az elhaladó hajók. Ekkortájt úszott el az Európa mellettünk.
Egy csoport tizenéves lány hangosan kacarászott. Nem tudták, hogyan kell papírhajót hajtogatni. Rágugliztak, de az oktató képsorokon nehéz volt kiigazodni. Egy cigarettázó hölgy sietett végül a segítségükre. Szerintük ez a sok tüntetés elaprózza az elégedetleneket.
„Most is kiderült, hogy a magyarok igazából vendégszeretőek” - mondta egy iráni fiatalember spanyolt tanít itt Budapesten. 10 éve él Magyarországon, előtte sok helyen megfordult, de itt akarja leélni az életét.
Ha szép lassan is, de mindenki elkészült a maga kishajójával. A mécseseket meggyújtották, majd mindenki elindult haza. Méghozzá elégedetten. „Jó volt.” „Sikeres volt. ” Elértük, amit akartunk” - mondták az emberek. Azért valakiben maradt némi hiányérzet. „Milyen kár, hogy lemaradt a mécsesekről az Európa. Igazán visszajöhetett volna.”