Valóságos ipari forradalom zajlik az 55-ös úton, az M5-ös autópálya lehajtója és Mórahalom között. Kilométerenként áll egy munkagép. Lehajtókat, vízelvezető árkokat építenek, az aszfalt pedig friss és ropogós.
A falu határában
Nagy-Magyarország skanzen épül uniós pénzből,
ezt hirdeti a mező melletti tábla. Számos épület mása megvan már, köztük a miniatűr Parlament. A gépek hangosak, de elég messze vannak egymástól. Az 55-ös út mentén továbbra is a tücsökciripelés az uralkodó háttérzaj.
Az 55-ösről egy kisebb aszfaltos útra térünk, ami hamarosan földúttá válik. Itt már a Kossuth rádió is sisteregni kezd. Az utat borító homok alkalmas a driftelésre, de ellenállunk a kísértésnek. Egy sátor és egy rendőrautó tűnik fel a pusztában az út mellett.
A rendőrök segítőkészek, megmutatják, hova parkolhatunk. A kanyar mögött fémszörny döngöli a földet. Mögötte már sima a terep, előtte még hepehupás. A munkát egy terepruhás katona irányítja. „Kicsit jobbra, most meg balra.” A kerítés tehát még messze van attól, hogy kerítésnek nevezzék.
Nem mehetünk nagyon közel, kérdéseinkre pedig csak egy ember válaszol. Nagy László, a BV (Büntetés-végrehajtó) Holding ügyvezető igazgatója. A holding „elítélteket hasznosít gazdaságilag”. A szerb határra épülő kerítés elemeinek gyártásában is „igénybe vesznek” fogvatartottakat.
A mintakerítés
A kerítés három méter magas lesz, felül és alul is Szerbia felé néző pengés drót fut majd. Három verziót építenek ki 150 méteren. Az első 25 méteren fa oszlopok lesznek, 125 méteren fém oszlopok. Egy részükhöz betonalap készül, a többit cölöpverővel rakják le. 2,5 méterenként telepítenek oszlopokat, a határvonaltól 2,5 és 10 méter közötti sávban.A kerítés azért tesztkerítés, mert még tesztelni fogják, de azt nem árulták el, pontosan hogyan. Elvileg vasárnap éjfélre kell elkészülniük, de Nagy szerint jó esély van rá, hogy „pénteken délben már minden állni fog”.
Nem mi vagyunk az első újságírók, akik a határ túloldalán megtalálják a bácsszőlősi nénit, aki kapuja előtt, napernyő alatt árulja a gyümölcseit, zöldségeit. Több interjút is adott már a helyi viszonyokról. „Ha így folytatom, bemondó leszek.”
Szépek az almái. „Azért, fiatalember, mert ez a termés szebbik fele. A csúnyábból pálinka lett” - mondta.
„Ha nagyon elzárják a határt, akkor ez a sok ember itt marad a nyakunkon.” Ő nagyon sajnálja a menekülteket. Főleg feketék és arabok jönnek, az albánok elmaradoznak mostanában. A legtöbben este vágnak neki a határnak.
Sok közöttük a kisgyerek, de volt olyan idős is közöttük, akit vonszolni kellett. De soha egy gyümölcsöt nem loptak el tőle, nem bántották, nem fenyegették, csak vizet kértek. Adott nekik.
„Már hogyne adnék nekik? Ki az, aki nem ad?”
„Már kellett nagyon ez a kerítés”, mondja az anya, aki biciklizni indult a tizenéves fiával. „Persze nem oldja meg a problémát, de legalább másfelé kerülnek majd.”
A bevándorlók olyanok, mint a hangyák, mondja. Majd kiderült, hogy elképzelése szerint a hangyák kulturálatlanok, civilizálatlanok és zajosak. „Mások azt mondták, hogy senkiben nem tesznek kárt” - mondjuk neki. Szerinte csak azért nem, mert nincs hozzá bátorságuk. De ő nem bízik bennük. „Ezek félnomádok.
Bármikor bevadulhatnak.
Sivatagi népek. Tegnap még csöpögött a késükről a vér.”
„Honnan veszi, hogy agresszívak?” - kérdezzük. A szemükön látszik -jön a válasz. Régen csak a földet nézték maguk előtt, de most már az ember szemébe néznek. Persze most még nem tesznek semmit,
de ha rájuk lőnénk, bevadulnának, mondja.
A fia szomorúan bólogat. Mert az erőszakra erőszakkal felelnek, és ők az agresszívebbek. Azt el sem tudják képzelni, hogy ez a réteg dolgozzon.
Az EU meg a németek rossz úton járnak a bevándorlás kezelésével - adnak gyors politikai értékelést is. „Büdös a náci, de jó az eurója” - zárják le a kérdést. Azt azért még hozzáteszi, hogy az övé az utolsó generáció, ami még szép világot látott.
Erről pedig az Egyesült Államok tehet.
És itt vissza is kanyarodunk a menekültekhez. Hiszen honnan máshonnan lenne annyi pénze ennek a sok menekültnek?
Az egyik helyi kisbolt pénztárosa is az amerikaiakat sejti a „népvándorlás” mögött. „Amerikának komoly szerepe van ebben.”
„Hogyan?” - kérdezzük. „Azt nem tudom” - vallja be. Az egyik vásárló szerint meg kéne szórni bombákkal azokat, akik ezeket a szerencsétleneket üldözik. Akkor egy hét alatt megoldódna a dolog. Megkérdezzük, hogy kiknek is kellene megszórnia az agresszorokat. A válasz: Amerikának.
„Itt életekről van szó. Ezek az emberek szörnyűbb dolog elől menekülnek, mint ez a drótkerítés” - mondja egy hölgy a helyi temető előtt. Ő már Németországban él, és az itt nyugvó szeretteit jött meglátogatni. Szerinte Németországban jól kezelik a bevándorlókat, de ebben az is szerepet játszhat, hogy van elég munka.
„A német nem takarít, azt a külföldiekre bízza.” Persze hiába bíznák a munkát a bevándorlókra, ha nem végeznék el rendesen. Szerinte a németek barátságosak a bevándorlókkal.
„Van néhány náci, aki hőzöng, de ők kevesen vannak.”
Ő maga is ismer egy iraki férfit, aki kedves ember, és keményen dolgozik.
Szerinte elszomorító a magyar közhangulat, amit az internetről és az újságokból ismer. „Nem értik meg az emberek, hogy milyen szerencsések, hogy senki sem űzi őket? Nem látják, hogy családok, gyerekek és özvegyek is vannak a menekültek között? Hogy lehetnek ilyen sokan ennyire szívtelenek?”
Ismét Magyarországon. Mórahalmon két-három tucat ember ül az egyik épület előtt a gyepen. Piszkos a ruhájuk, és az arcuk is. Valaki trikót és rövidnadrágot visel, valakin kabát van. Egy kisfiú is van velük, ötéves lehet, a többiek felnőttek. Maroknyi rendőr veszi körbe őket.
Az utunkat álló rendőr engedékeny. „Csak le ne fényképezzék, hogy szolgálatban bagózóm.” Két kisbusz érkezik. „Kezdjünk el pakolni, urak!” - mondja az egyik tiszt. „És vegyétek fel a sapkát! Legyünk pofásak a képeken.”
Elkezdik a buszokba terelni az embereket. A földön ülők 33-an vannak, és afgánnak vallják magukat. Sokan érkeztek éjjel, mondta a tiszt. Kisebb csoportokra bontják őket, és úgy küldik tovább Röszkére. A csoportra bontásnál figyelnek arra, hogy ne válasszák szét a családokat.
A közelben egy bácsi gereblyézik a parkban. Diszperzites vödörbe szórja, amit összeszed, és szivarkát szív. Úgy néz ki, nem érdekli a mellette zajló jelenet. „Nem is érdekel” - mondja. A menekültek jönnek-mennek. Őt békén hagyják, nem érzi úgy, hogy hatással vannak az életére.
A mórahalmi presszóban mindenkinek megvan a maga véleménye. Egy kávézó férfi, aki úgy néz ki, mint az X-Men Farkasának idősebb kiadása, úgy véli, azért rossz a fal, mert visszafelé haladunk vele az időben. Megkérdeztük, hogy mi lenne szerinte a korszerű megoldás. Azt mondta,
a határőrség és a sorkatonaság visszaállítása.
A kerítés addig jó, amíg nem nyit valaki egy „drótvágóolló-boltot” a határ túloldalán. „Egy négyméteres kerítésen még én is átmászom” - mondja. A férfi sajnálja a menekülteket „mint embereket”, de szerinte a határ az határ.
„Én nem sajnálom őket” - mondja egy baseballsapkás, övtáskás fröccsöző, aki a nyakába lógatva hordja a mobilját. „Mi a lószarért indulnak el? És az egyéves gyerekek, akit magukkal ráncigálnak? Mit tehetnek ők erről?" A sapkás kicsit visszavesz, és azt mondja, hogy a háború elől menekülőket még megérti. No de a gazdasági bevándorlók, azok csak jobb életet akarnak. Ennyi erővel a görögök is elindulhatnának szerinte. „Ennyi erővel én is elindulhatnék” - toldja meg.
Egy szakállas, hátizsákos úr azt is hozzáteszi, hogy a terroristák könnyen megbújhatnak közöttük. „Nem láthatjuk, mi van a csomagjukban” - mondja a baseballsapkás. „Vagy a fejükben” - mondja a szakállas. Szerinte az iszlám agresszív. Persze az amerikaiak miatt. Ők piszkálták fel a muszlimokat, de ennek most Európa issza meg a levét.
A falu szélén egy hatalmas paprikaföld fekszik. A tulajdonosa azt mondja, hogy valamelyik nap 83-an ültek a kapujában. Azért tudja ilyen pontosan, mert a rendőrök az orra előtt számolták össze őket. A kerítésről a rádióból értesült csak (körülbelül 5 kilométerre lakik tőle). „Négy méter? - hüledezik. - Én biztos nem bírnám átmászni.”
A menekültekkel csak annyi baja van, hogy sok szemetet hagynak hátra. Valóságos fészkek vannak a környező bokrok tövében, nadrágokból, cipőkből, hálózsákokból. Lopni nem lopnak, bántani nem bántják, és még a termését sem tapossák le. A hátrahagyott szeméthez nem nyúl.
Nem mer.
Hiszen lehet, hogy betegségeket hurcoltak be a bevándorlók.
Nem messze egy másik földön is zajlik a munka. Az ottaniaknak sincs komoly panaszuk a menekültekre. Csak vizet szoktak kérni, szóval nincs a menekültekkel semmi baj. De azért két dolgot leszögeznek:
1. Így is elég kevés a munkahely,
2. Közel állunk a harmadik világháborúhoz.
Megkérdeztük, hogy kik vívják majd a harmadik világháborút. Azt felelték, nem tudják, de a kerítéssel már elkéstek. Szerintük már egy éve is sok volt a bevándorló. „Biztos mostanra ért fel Pestre a hír.”