„A kormányülésen Kohl az egyesülési folyamat körül kialakult nyilvános vita stílusára és tartalmára panaszkodik. A Szövetségi Köztársaságban az emberek nagyon félnek, hogy elveszíthetnek valamit, és le kell adniuk az életszínvonalukból, s ezeket a félelmeket egyesek még tovább gerjesztik.
Most hirtelen még azoknak is gondja támad az egyesüléssel, akik hosszú éveken át énekelték, hogy „egység és jog és szabadság.
Ami az NDK-t illeti, nyilvánvaló, hogy sokan még mindig az összecsomagolt bőröndjeiken ülnek,
készen arra, hogy áttelepüljenek, ha nehézségeik támadnának. Csak az elmúlt két napban újabb 4900 áttelepülő érkezett.”
A fönti idézet Horst Teltschik visszaemlékezéséből származik, akinek a könyve nemrég jelent meg az Antall József Tudásközpont gondozásában. Teltschik az akkori folyamatok aktív részeseként szinte napról napra mondja el annak a 329 napnak a történetét, mely a berlini fal 1989. november 9-i leomlásától a két német országrész hivatalos egyesüléséig, 1990. október 3-ig ível.
Könyvéből kiderül: szinte minden hétre jutott egy-egy olyan esemény, amely a ma ismert Németország, illetve az elszigetelt blokkok nélküli jelen Európájának sorsát másképp alakíthatta volna. Ahogy ő fogalmaz: „A német egységhez vezető ajtó csak egy rövid, szerencsés pillanat erejéig nyílott meg, akkor is csak résnyire.”
Az egyesülési folyamatban a kor vezető politikusainak – Thatcher, Gorbacsov, Bush, Mitterrand, Delors – szerepét elemzi, miközben a német belpolitikai elit, valamint az NSZK és az NDK átlagpolgárainak reakcióit is felidézi.
Többször szó esik az eseményekre befolyással bíró magyar politikusokról:
Németh Miklósról, Horn Gyuláról és Antall Józsefről. Az események irányítója, a visszaemlékezés főszereplője azonban mindvégig az NSZK akkori szövetségi kancellárja, Helmut Kohl marad.
Horst Teltschik könyve mementó a ma már magától értetődőnek tűnő európai együttműködés kezdeteiről. A kötet a Tudásközpont Könyvműhely önéletrajzi sorozatának 5. tagja.