A 28 oldalas, Elkerítve címet viselő dokumentum főbb megállapításai:
A világ legnagyobb emberi jogi szervezete, az Amnesty International jelentése szerint Magyarország igyekszik elszigetelni magát a globális menekültválságtól, ám ezt csak úgy tudja elérni, hogy nem teljesíti a nemzetközi emberi jogi és menekültjogi kötelezettségeit. A kutatók azt elemezték, hogy a rendőrök miként bánnak a menekültekkel és migránsokkal, milyenek a fogadási körülmények, valamint hogy hogyan alkalmazzák a magyar parlament által elfogadott szigorúbb jogszabályokat. Az elemzés szerzői úgy vélik: a magyarországi intézkedések szerkezeti szintű fenyegetést jelentenek az emberi jogok tiszteletben tartására, és ezt az Európai Unió más tagországai, illetve intézményei nem hagyhatják figyelmen kívül.
Az Amnesty International a csütörtöki jelentésben aggályosnak nevezte az Országgyűlés által szeptember 21-én elfogadott határozatot, amely alapján a határra vezényelt katonák kényszerítő eszközöket is használhatnak. Az emberi jogi szervezet véleménye szerint ez lehetővé teszi a túlzott mértékű erő alkalmazását, ami súlyos sérülés, vagy akár halál okozásának kockázatával jár.
A jelentésben több menekülttel készült interjút is felidéznek, akik számos alkalommal azt állították, hogy
a magyar hatóságok túlzott erőszakot alkalmaztak.
Az egyik olyan utas, aki a Hegyeshalomra tartó, ám csak Bicskéig jutó vonaton volt rajta, azt mondta: „A vonat megállt. A rendőrség bejelentette, hogy le kell szállnunk, különben erőszakot alkalmaznak. Így engedelmeskedtünk, kinyitottuk az ajtókat, és elkezdtünk leszállni a vágányokra".
Hiba, egy 32 éves iraki menedékkérő combcsonttörést szenvedett, miután egy magyar rendőr nekilökte a falnak egy budapesti vasútállomáson. „Szeptember 2-án vonaton próbáltunk meg Ausztriába jutni. A rendőrség megállított bennünket, és a rendőrségre [a tatai rendőrkapitányságra] vittek bennünket. Reggel hét órától éjfélig maradtunk ott táplálék és víz nélkül. A rendőrség ujjlenyomatot akart venni tőlünk, mi azonban nem akartunk ujjlenyomatmintát adni. A férjembe kapaszkodtam, amikor egy rendőrnő elrángatott tőle, és olyan erővel lökött meg, hogy a falnak vágódtam.
Volt egy másik rendőr is, aki végignézte a jelenetet, de nem tett semmit"
– mesélte az iraki menekült. Hiba vékony testalkatú, és az esés eredményeként a felső combcsontja megrepedt.
A röszkei tömegoszlatással kapcsolatban az egyik szír menekült így írta le a helyszínt az Amnesty Internationalnek: „Azért jöttünk ehhez a kapuhoz, hogy engedjenek bennünket Magyarországra. Majd az arcunk előtt becsukják a kaput, és ráadásul le is fújnak bennünket könnygázzal. Bántják a gyerekeket, a nőket, mindannyiunkat. Hol vannak az emberi jogok? Nincs ebben semmi emberiesség. Talán négyen vagy öten összeestek; elájultak, és a mentő vitte el őket. [A magyaroknak] tenniük kell valamit az emberi jogok kapcsán. Ki kell nyitniuk a kapukat. Hova fog ez a rengeteg ember menni? Mind az utcán alszanak. Hová menjenek ennyi gyerekkel, nőkkel és idősekkel? Kint fagynak meg étel nélkül, minden nélkül.”
Egy nyolcéves gyermek apja azt mondta:
Elvették tőlem a gyerekem, miközben fogtam a kezét, és azóta nem vagyunk együtt."
Többen számoltak be arról, hogy a rendőrség erőt alkalmazott velük szemben, amikor az ujjlenyomatvételi eljárás során ellenállást tanúsítottak. "Ha megtagadod az ujjlenyomatvételt, megvernek, vagy azt mondják, menj Szerbiába" – nyilatkozta a szíriai Musztafa Aleppo.
Egy másik, a Keleti pályaudvaron megszálló menekült arról számolt be, hogy szeptember 1-jén a rendőrség több embert erőszakkal terelt buszra, és megverték azokat, akik nem engedelmeskedtek.
Az Amnesty International jelentése azt is kifogásolta, hogy az új törvények Szerbiát biztonságos országnak nyilvánították. A menedékkérőket tehát visszaküldhetik déli szomszédunkba, pedig a menekülteknek itt komoly nehézségekkel kell szembenézniük.
Az országhatárt szabálytalanul átlépő
menekültekre és menedékkérőkre büntetőeljárás is vár, ami nemzetközi emberi jogokba ütközik.
Álláspontjuk szerint Magyarország a vonatkozó EU-jogot sértő módon alkalmazza a biztonságos kiinduló ország, illetve a biztonságos harmadik ország koncepcióját.
A dokumentum részletezi a magyar hatóságok elégtelen humanitárius reakcióját és az emberek megfelelő fogadásához szükséges felszerelés teljes hiányát is. A menekültek a szükséges készletek, étel és sátor hiányában Budapest főbb pályaudvarain voltak kénytelenek aludni, ahol főként önkéntesek által, adományok formájában érkező segítséggel kellett beérniük.
A dokumentum hangsúlyozza a bevándorlás megfékezésére költött óriási összegek és a menedékkérelmek feldolgozására szánt költségek között húzódó hatalmas különbségeket. Körülbelül 30,5 milliárd forintot öltek a szerb-magyar határon álló kerítésbe, ami több mint háromszorosa a Bevándorlási és Állampolgársági hivatal 2015-ös 8,5 milliárd forintos költségvetésének.
Az Amnesty International olyan, speciális igényekkel rendelkező menekültekkel is beszélt, akik szintén a Keleti pályaudvar betonján éjszakáztak.
Ali, egy angol szakos szír hallgató négy évvel korábban veseátültetésen esett át, és a Szír Orvosi Társaság által kiállított dokumentummal igazolta, hogy az események időpontjában is kezelés alatt állt. Négy napot töltött a vasútállomáson.
Egy afganisztáni férfi feleségével és öt gyermekével aludt a Keleti pályaudvar padlóján; az egyik gyereke súlyosan fogyatékos volt.
Dina, egy 46 éves szír nő augusztus 14-én érkezett Magyarországra a fiaival és egyikük hetedik hónapban járó feleségével. A jelentés szerint a rendőrség 16 órán keresztül tartotta őket fogva anélkül, hogy élelmet vagy vizet kaptak volna. Végül ujjlenyomatot vettek tőlük, és elengedték őket.
Az Amnesty International a menekültek beszámolóira alapozva azt írja, hogy a megkérdezett menedékkérők egyike sem kapott megfelelő tájékoztatást jogairól, a menedékjogi eljárásról és az EU menedékjogi rendszeréről.
Féltek a magyarországi regisztrációs folyamattól,
így többek között az ujjlenyomatvételtől is. (Az ujjlenyomatvétel a schengeni egyezmények miatt kötelező.)
Az elutasított menedékkérők írásban csak magyar nyelven kapták meg a végzést. A megkapott dokumentumokból kiderült, hogy lehetőségük van fellebbezni. Tájékoztatást kaptak arról is, hogy szóban is fellebbezhetnek, de legalább egy esetben azt mondták a kérelmezőnek, hogy csak akkor van bármi esélye, ha családja van Magyarországon.
A „tranzitzónákba" beengedett legtöbb kérelmező a jelek szerint lemondott erről a lehetőségről, attól tartva, hogy csak fogva tartásukat hosszabbítják meg ezzel anélkül, hogy növekedne az esélye, hogy beengedik őket Magyarországra.
Az egyik menekült úgy írta le az eljárást: "Valaki azt mondta, menjek be a konténerirodába, ha menedékért szeretnék folyamodni, úgyhogy így tettem. Bementem az első helyiségbe, ahol csak rendőrök voltak. Kértem tolmácsot, de nem kaptam. Kaptam egy sorszámot, megadtam a személyes adataimat, és ujjlenyomatmintát vettek. Megkérdezték, beszélek-e más nyelvet, úgyhogy azt mondtam, igen – oroszul. Az afgán tolmács is beszélt oroszul, így ő tett fel nekem kérdéseket. Egyszerű kérdések voltak, olyanok, mint: »Honnét jött? Milyen úton érkezett ide?« Tíz percig tartott. Ezután azt mondták, nem mehetek át a másik oldalra. Mielőtt dönthettem volna, megkérdezték, hogyan akarok elmenni. A tolmács azt mondta, hogy vagy úgy döntök, hogy önként megyek vissza, vagy erővel toloncolnak ki. Az ajtónál álló egyik rendőr azt mondta, menjek vissza Szíriába.
Azt mondta: „Nem kedvelünk, menj!"
Amikor panaszt akart tenni, leterroristázták.
Az Amnesty International jelentése végén ajánlásokat is megfogalmazott a menekültválság kezelésével kapcsolatban. Magyarországtól azt várják, hogy vonja vissza az illegális határátlépést "kriminalizáló" törvénymódosítást, és utasítsa a határok biztosítására kirendelt alakulatokat, hogy az erő alkalmazása előtt mindig folyamodjanak először erőszakmentes módszerekhez.
Az Amnesty International az Európai Bizottságnak azt javasolja, hogy minden lehetséges eszközzel,
akár kötelezettségszegési eljárással is érje el Magyarországnál az EU-jogszabályok maradéktalan betartását.
A szervezet szerint érdemes lenne a hetedik cikkelyben foglalt "megelőző mechanizmus aktiválása" is, valamint az is, hogy az EU-társállamok ne küldjenek vissza menedékkérőket Magyarországra, tekintettel a magyar befogadási körülmények és a menedékjogi eljárások hiányosságaira.