Végleg elfogyott a bizalma Lázár Jánosban és Varga Mihályban?
Nem beszélnék nevekről. Nem vagyok híve annak, hogy teljesen feleslegesen személyi ügyeket gyártsunk egy objektív problémából. Roppantul örülnék ugyan, ha a kancelláriaminiszter nem foglalkozna feleslegesen Budapest ügyeivel, és
nem adna pontatlan információkat a miniszterelnök úrnak.
Varga Mihályt pedig én nem is említettem.
Mik ezek a pontatlan információk?
Nekem ez a gyanúm, ami évek óta megvan. Ugyanez a helyzet a fejlesztési projektekkel. A 20. század első két évtizede óta ennyi előkészített projekt nem volt Budapesten. Mindezek ellenére valaki azt sulykolja, hogy nincsenek projektek, és nem foglalkozom a fejlesztésekkel.
Ez egy ordas valótlanság.
Én tudom, ki mondja ezt a miniszterelnöknek, de nem fogom megmondani.
Ugye nem a kancelláriaminiszterre gondol?
Inkább azt mondom, hogy aki ezt szokta mondani, az egész biztos, hogy nem a belügyminiszter, nem az emberi erőforrások minisztere, a honvédelmi miniszter és nem is a külügyminiszter. A lényeg, hogy ne legyenek megszorítások a fővárosban.
A megszorítások a kerületben élők szemszögéből érvényesülhetnek, ha a helyi iparűzési adóból nagyobb rész megy el a tömegközlekedés finanszírozására.
Melyik kerületben élő nem Budapesten lakik? Melyik kerületi feladat fontosabb, mint a főváros tömegközlekedése? A fővárosi önkormányzat is Budapestnek számít, nemcsak a kerületek. Ha egy kerülettől kerül át forrás a fővároshoz, akkor
nem tudom, hogyan lehet megszorításról beszélni.
Ha a fővárosi önkormányzatot nem tekintjük Budapestnek, akkor van értelme megszorításokról beszélni. Ezért legutóbbi írásuknak már a címe is hibás. Nem beszélve arról, hogy a BKV ügyében a miniszterelnöknek írt levél nem „Tarlós javaslata”, hanem négy kerületi polgármester megalapozott álláspontja, amit ők is, én is aláírásunkkal láttunk el.
Akkor biztosan nem lesznek megszorítások?
Nem főváros-kerületek vitáról van szó. A kerületek esetében megvonások nem történtek az utóbbi években. Budapesttől vonták meg az idegenforgalmi adót és a parkolási bevételeket. A főváros az iparűzési adó felétől eltekintve egyéb adóból nem részesül. Bár nem vagyok párttag, mégis a Fidesz politikai közösségéhez tartozom. Nem mondom fel a kormányhoz való lojalitásomat. Ám ha az agglomerációs szolgáltatásunk szűkül, az a budapestieket pont nem érinti, sőt pénzügyileg az érdeküket szolgálja.
Előállhat olyan helyzet, hogy megszűnik a lojalitása?
Ilyen nemigen történhet meg. Legfeljebb hátralépek. Amiről beszélek, azok a hatályos törvények és matematika.
Az utóbbi a tapasztalataim szerint átható közömbösséget tanúsít a kommunikációs trükkökkel szemben.
Igaz, a liberalizmussal szemben is. A számokat nem lehet relativizálni.
Nézzük akkor a törvényeket és a matematikát.
Nem most kezdődött a BKV-probléma. 73 milliárdos tartozást hagyott örökül a Demszky-korszak, amit az Orbán-kormány rendezett. Hiába vette át a kormány az adósságot, ennek a működési finanszírozáshoz semmi köze nincs. A közvélemény teljes félrevezetését szolgálja, miszerint az adósságvállalás azt jelentené, hogy a BKV kapott 53 milliárd forintnyi mobilizálható tőkét. Ez utóbbi mindössze hozzávetőleg hárommilliárd évente, de csak amíg tartott volna az adósság. Az adósságátvállalás a cég hitelképességét állította helyre.
A Fővárosi Önkormányzat feladata a tömegközlekedés biztosítása a város közigazgatási határáig. Ami azon túl van, az állami feladat, és részünkre fakultatív.
Az agglomerációs közlekedés biztosítása nem a mi feladatunk,
az, hogy ez idáig megtörtént, egy másik dolog. A BKK korábbi vezetése kötött egy szerződést a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, miszerint ezt a Budapest 21 megállapodás alapján kell finanszírozni. Ezt a megállapodást én írtam alá Orbán Viktorral. Ebben az szerepel, hogy a kormány 2013. május 20-ig lépéseket tesz a BKV Zrt. működésének stabilitását biztosító intézkedésekre is. A 2016-ra az állami költségvetésben tervezett mindössze 18 milliárd forint nem ebbe az irányba mutat.
Miért gond az agglomerációs közlekedés biztosítása?
Az agglomerációs közlekedés 15,9 milliárd forintba kerül, amire az állam egyetlen fillért sem ad. Az agglomerációs települések mindössze 0,6 milliárddal járulnak hozzá, a bérlet- és jegybevételek pedig további 3,6 milliárdot tesznek ki. A főváros nettó vesztesége egy olyan feladat ellátásáért, ami nem az ő feladata, 11,7 milliárd forint. Az állam által kért díjkedvezmények biztosítására az állam 10 milliárddal kevesebbet ad, mint amennyibe kerülnek. A díjmentességre 9,7 milliárddal kevesebbet ad az állam, mint amennyibe kerül. Ez összességében azt eredményezi, hogy
31,4 milliárd a főváros évi vesztesége
olyan szolgáltatásból, ami a törvény alapján nem feladata.
Elegem van a politikai lózungokból és a mellébeszélésből. Itt csak számokról lehet beszélni. Legutóbb évi 162 milliárdba került a főváros tömegközlekedése. Ha ebből levonjuk az agglomerációs közlekedés költségeit, akkor 142 milliárd marad. Ha a díjkedvezményeket és mentességet is levonjuk, akkor 130 milliárd. Erre lehet azt mondani, hogy Budapest közlekedése ennyibe kerül. Az állam erre idén 24, míg jövőre 18 milliárdot akar adni. Az államtól átvett kötelező feladatfinanszírozást így az állam lényegében 18 százalékos résszel fedezné.
A miniszterelnökkel közösen aláírt szerződésben nincs konkrét szám.
Konkrét szám valóban nincsen benne, de a „működés stabilitását biztosító intézkedések” kitétel fényében
komolynak lehet-e tekinteni egy 18 százalékos finanszírozást?
Ha bárki azt hiszi, hogy mi itt különféle pénzeket dugdosunk, az egészen rossz pályán mozog.
A kormányban ez közvélekedésnek számít.
Ezek népmesei elemek. Valaki világítson rá, hogy hol van ez a pénz. Az NGM állítólagos szakértője azt mondta, hogy érzésre találta meg azt a 20 milliárd forintot, amivel csökkenthető a társaság vesztesége. Én műszaki ember vagyok, számomra ezek nem érvek. Még mindig bízom a miniszterelnökben, a belügyminiszterben és még másokban. A miniszterelnökkel megállapodtam abban, hogy 2019-ig a fővárosi közszolgáltató cégek fővárosi tulajdonban maradnak.
De egy kivételt szívesen teszek, ez pedig a BKV. Azt mondom, rendkívül könnyű meggyőződni arról, hogy mi tehetetlenek vagyunk-e, vagy hazudunk-e.
Megteszem azt az ajánlatot, hogy átadjuk ezt a feladatot a kancelláriának.
Ugyanezt a szolgáltatást ugyanennyi pénzből oldja meg, mint amennyi nekünk van. Ha ez sikerül, akkor megemelem előttük a kalapomat. Ha nem, akkor kíváncsian várom a választ.
Ezt a felajánlását a kormánynak is elmondta már?
Ezt még nem, de a héten tárgyalok Varga Mihállyal. A miniszterelnöknek is megteszem ezt az ajánlatot, ha nem hiszik el, hogy nem dugdosunk itt pénzt. Az állam nem szállhat ki a finanszírozásból, ezt írták a kerületi polgármesterek is. Ön szerint a jövő évi 18 milliárdos támogatás kielégíti a stabil működéshez szükséges feltételeket?
Nem hinném. De miért állt elő ez a helyzet?
Biztos benne, hogy ezt tőlem kell megkérdezni?
Mástól is megkérdeztem.
Mit lehet mondani az idézett számokra? Kommunikációs szóvirágokat. Én öt éve küzdök azért, hogy a tömegközlekedés finanszírozását rendezni kell. Az elődeim néha azt mondják, rendezték az egész kérdést, de akkor hogyan maradt itt a leamortizált járműállomány és a 70 milliárd fölötti adósságállomány? Miért vetettek fel a BKV-val 2010 előtt 112 milliárd forint működési hitelt?
2010 óta egy fillért sem vett fel a cég.
Egyébként a Századvég 2011-ben kormánymegrendelésére készített tanulmánya megállapította, hogy Budapest a saját erejéből nem képes finanszírozni a BKV-t.
Ön tudna lobbizni a megoldás érdekében.
Ezért lobbizni kell? Ez egy kötelező feladat. Ilyen alapon lehetne azt mondani az iskoláknak, hogy lobbizzanak a tanárok fizetéséért. A kórházaknak, hogy lobbizzanak azért, hogy műteni tudjanak. Én lojális vagyok a kormánnyal, ha nem lennék az, akkor nem nyüglődnék ezzel a problémával, de olyan problémát nem vagyok hajlandó magunkra húzni, aminek előállításához semmi közünk.
Kevés dologban értek egyet Demszky Gáborral,
de abban igaza volt, hogy az országos GDP 38 százalékát ebben a városban termelik meg. Fajlagosan messze Budapesten fizetik be a legtöbb jövedelemadót. Ehhez képest a személyijövedelemadó-bevételeknek gyakorlatilag nulla százalékát kapja meg Budapest. Értelmetlen valótlanság az az állítás, hogy Budapest venné el vidéktől a pénzt. A BKV által lebonyolított utasforgalomnak becslések szerint az egyharmadát nem is budapestiek teszik ki. Szeretném megérteni, hogy a saját politikai közösségünknek mi haszna származik ebből a huzavonából.
Jól láthatóan patthelyzet van. Mi lesz január 1-től?
A „patthelyzet” kifejezés kissé hangulatkeltő. Ha még hatmilliárddal kevesebb lesz a feladatfinanszírozás, akkor a főváros csak a törvényben ellátott szolgáltatást tudja majd nyújtani. Nagyon sajnálom az agglomerációt, de ha emiatt elégedetlenek lesznek, akkor ne a fővároshoz, hanem az államhoz forduljanak.
Az agglomerációnak vannak javaslatai?
Ők – ahogy kerületi polgármester kollégáimnak kifejtették – nem tudnak több hozzájárulást fizetni. Nem feltétlenül értem ezt például a gazdag Budaörs tekintetében, de ez nem az én dolgom. Én Budapestért felelek, nem Budaörsért, Vecsésért vagy Budakalászért. Azt, hogy bizonyos körökből azt hallom, hogy a főváros egyeztessen a kerületekkel és az agglomerációval, és egyezzenek meg a finanszírozásról,
meglehetősen cinikus magatartásnak tartom.
Ha az állam meg akarja oldani ezt a kérdést, akkor módosítania kell az idevonatkozó törvényeken.
Mi az életszerű abban, hogy örökké elkezdjük azt játszani, hogy a főváros egyezzen meg a szereplőkkel, hogy mennyit adnak a kerületek és az agglomeráció egy olyan szolgáltatásra, ami a törvény szerint nem az ő feladatuk? Ráadásul ebben a kérdésben nem hozok egyedül döntést. A Fővárosi Közgyűlés fideszes többsége hozhat olyan határozatokat, rendeleteket, amik bármilyen korlátozásra vonatkoznak.
És lesz ilyen döntés?
Egyelőre a miniszterelnök még nem mondta ki a végső szót. Nyilván, hogy most mindenki mondja a magáét, ezt én értem. Tekintettel arra, hogy a Fidesz abszolút többségben van a közgyűlésben, ha a főváros sikertelen lesz, az a budapesti polgármesterekre, illetve
a Fideszre hullik vissza.
Ha valaki megtalálja a hiányzó pénzt, akkor azt a BKV-ra fogjuk költeni, de ezt meg kellene találni. 30, később akár 40 milliárd forinthoz is közelíthet a strukturális hiány, hiszen az uniós fejlesztési források sem 100 százalékos támogatottságúak. Biztosan nem fogják megtalálni az ehhez szükséges pénzt, mivel nincs.
Nem gondolja, hogy a Fidesz vagy a Fideszen belüli vidéki lobbi akarja önt lenyomni?
Ez hangzatos és egyben idétlen felvetés. Az elmúlt ciklusban talán volt értelme, ma már aligha. 17 fideszes kerületi polgármester adja a Fővárosi Közgyűlés képviselőinek többségét. Nekem már nem kell építkeznem. Figyelembe véve a következő választásokat, engem vagy a saját polgármestereiket büntetik?
A Fideszben úgy is számolhatnak, hogy Budapest nélkül is meg lehet nyerni az országgyűlési választásokat.
Én a Fidesszel 1990 óta szövetségben dolgozom. Ha Budapesten – ne adj' Isten – nagyon vereséget szenvednének, akkor
nehéz lenne megnyerni az országos választásokat.
Ne felejtse el: 2006 előtt soha nem nyert Budapesten a Fidesz. Utána eddig mindent megnyertünk. Azt senki sem fogja elhinni, hogy egy abszolút többségű fideszes testület mellett szándékosan én romboltam volna le a fővárosi közlekedést.
Ha megkapja a város a 40 milliárd forintot, akkor megoldódik a probléma?
Így van. Abban alkuképes vagyok, hogy ennél valamivel kevesebből is meg tudjuk oldani valahogy a problémát. Egy minimális
nadrágszíjmeghúzást is el tudok képzelni,
de amiről szó van, azt nagyságrendileg nem.
A dugódíj bevezetése hozhat újabb pénzeket?
Ha bárki is azt gondolja, hogy kezdeményezni fogom a dugódíj tiltását biztosító törvény módosítását, az rossz pályán van. Kezdeményezze az, aki meghozta ezt a jogszabályt. A dugódíj részleteiről ennek a törvénynek az érvényességi hatályáig nem érdemes beszélni. Ha az állam szükségesnek látja a dugódíj bevezetését, akkor mi tesszük a dolgunkat. A dugódíjból maximum évi 15 milliárd forintos bevételünk lenne. Természetesen ettől kezdve az állam ennyivel kevesebbet adna a tömegközlekedés finanszírozására, ami teljesen elfogadható lenne.
A BKV-nál lévő párhuzamosságok felszámolásával is lehetne spórolni.
Mire gondol?
Például a 4-es metró vonalán lévő felszíni közlekedésre.
Aki nem műszaki ember, és úgy gondolja, hogy jogászként mindenhez ért, annak úgy látszik, sokszor kell elmondani, hogy
nincs még végleges engedélye a 4-es metrónak.
Addig nem célszerű felszámolni a felszíni járatokat. Minimális mértékben már csökkentette a BKV az érintett szakaszon a szolgáltatást. Amint meglesz a végleges működési engedély, több járat fog megszűnni, de ettől nem lehet csodákat várni.
A közel kétharmados Fidesz-kormány és abszolút többségű fővárosi testület miért nem tudja megoldani a BKV-finanszírozásának a problémáját?
Ez az én kérdésem is. A város mindent megtett, nem vállaltunk újabb működési adósságokat sem. A számok alapján nem értem, hogy miért vitatkozunk a nyilvánosság előtt.
Itt nem politikai szimpátiáról van szó,
ez nem személyi kérdés. Bár hozzáteszem, 26 év alatt eddig soha senki nem oldotta meg ezt a problémát. Remélem, végül nem állunk be a sorba.
Kezdeményez népszavazást arról, hogy a BKV kerüljön állami kézbe?
Ha mi felajánljuk a BKV-t a kancelláriaminisztériumnak, akkor abba nem kívánjuk bevonni a budapestieket. Ez az egész nem népszavazás kérdése. Alapjában nem is értem, miért folyik az, ami folyik, hiszen semmi értelme nincs. Azt sem én találtam ki, hogy a kerületek nyúljanak a zsebükbe. Hiába is terelnék erre a dolgot.
Van olyan pont ebben a vitában, hogy végleg elfogy a türelme?
Végtelenül lojális vagyok a miniszterelnökkel, mivel nem is látom az alternatíváját.
Egy pont azért van, amin túl már nem mehetek lojalitásban.
Addig a pontig, hogy a tömegközlekedésről engedek a valósággal teljesen ellentétes képet felrajzolni és ezáltal saját káromra félrevezetni a közvéleményt ennyi megnyert választás és 25 év városvezetői gyakorlat után, nem akarok eljutni.