Budapesten rekedt a szír menekült

Menekült

Ismét dolga akadt egy Budapestre érkező menekülttel a Migration Aid menekülteket segítő szervezetnek. Egy szír állampolgár az ellenkező irányba halad, mint azok, akik a Keleti pályaudvar előtt rekedtek még a nyáron. Mohamed Németországból menne Isztambulba, vissza a családjához. Egyelőre Budapesten rekedt, így volt alkalmunk megismerkedni a történetével.

Mohamed le van nyűgözve. Állunk a budai Várban, és ő tátott szájjal, mosolyogva nézi az őrségváltást. Nagyon tetszik neki, ahogy a katonák dobszóra parádéznak, díszlépésben verik a csizmatalpat a macskakőhöz. Én önkéntelenül felnevetek, amikor maguk előtt kezdik pörgetni a puskájukat, szerintem ez meglehetősen abszurd jelenet. Mohamedből viszont egy csodálkozó sóhaj szakad fel.

Great, great"

- mondja csillogó szemmel.

Visszafelé az úton

Mohamed életében most először jár a budai Várban, pedig nem először van Budapesten. Menekültként érkezett Magyarországra - még a tavalyi nagy hullám előtt, 2014-ben. Szíriát a polgárháború miatt hagyta el, mert féltette maga és családja életét.

Most viszont ismét kelet felé halad, mert vissza akar jutni a családjához Isztambulba.

Németországból érkezett Budapestre.

Nem beszél jól angolul, egy tolmács segítségével mesélte el a történetét. Azt mondta, hogy az al-Kaidához köthető szélsőségesek, az an-Nuszra front emberei akarták eltenni láb alól. Még most is tart tőlük, ezért a Migration Aid önkénteseit is megkérte, hogy a fényképeken az arcát takarják ki.

Mohamed a Migration Aid segítőivel. Biztonsági okokból takarták ki az arcát Forrás: Migration Aid

Gazdag embernek számított a lakóhelyén. Idlib tartományban élt, egy kisebb településen. Azt kérte, hogy a település nevét ne írjuk le. Amikor kitört a polgárháború,

a lázadókat pénzzel támogatta.

Alapítója volt a Nyugat-barátnak tartott Free Syrian Army (Szabad Szíriai Hadsereg, FSA) lázadócsoport lakóhelyén működő szervezetének. Az egész tartományban sok korábbi kormánykatona átállt hozzájuk, az Aszad-rendszer kezdeti összeomlása után viszonylag hamar átvették több település irányítását a lázadók.

Jöttek a szélsőségesek

Ám a rendszer katonái nem szorultak vissza teljesen, a lázadók között pedig felszínre kerültek az ellentétek. “Az iszlamisták nem a levegőből pottyantak” - fordítja Mohamed szavait a tolmács. Egyre több katonája került kapcsolatba az an-Nuszra front összekötőivel, ők önálló, az al-Kaida fiókszervezetével kapcsolatban álló felkelőcsoportokat is alapítottak. A kormányerők persze kihasználták az ellentéteket.

Az FSA-egységek két tűz közé szorultak.

Mohamed szerint a mérsékeltnek tartott lázadók és a szélsőséges dzsihádisták időnként közös akciókat hajtottak végre a kormánycsapatok ellen. Azt mondja, ő ellenezte ezt az együttműködést, ezért került bajba.

A közös akciókról a nyugatbarát lázadók már 2012-ben tájékoztatták az amerikai külügyminisztériumot is. Azt állították, hogy Idlib tartományban a közéjük férkőzött szélsőségesek akár háromezren is lehetnek. Az FSA létszámának 10 százalékát adták akkoriban az an-Nuszra fronthoz is kötődő fegyveresek.

A jelenségről a Foreign Policy is beszámolt. Tavaly azt írták, hogy Idlib tartományban nagyon sok különböző szervezet működik együtt, időnként a dzsihádistának elkönyvelt csoportok a mérsékelt lázadókkal közösen hajtanak végre akciókat.

A kisebb szíriai felkelőcsoportok időnként laza szövetségeket hoznak létre (képünk illusztráció) Forrás: RIA Novosti/Mikhail Voskresenskiy

Mivel Mohamed nem támogatta a közös műveleteket, egyszer el is rabolták. Egy iszlám jogrendet alkalmazó, úgynevezett saríjabíróság elé állították. Az emberei pénzzel váltották ki a börtönből. “Az egész nevetséges színjáték” - mondja a bírósági eljárásról.

Menekült lett

Nyilvánvalóvá vált számára, hogy az életére törnek, és úgy döntött, elhagyja Szíriát. Családjával Bab Al-Hawa településnél lépték át a török határt, elmondása szerint teljesen hivatalosan. Még pecsétet is kapott az útlevelébe. Volt pénzük, ezért nem menekülttáborba, hanem Isztambulba mentek.

Ott úgy döntöttek, hogy Nyugat-Európában kezdenek új életet.

A szokásos utat választották: a családfő előremegy, majd ha megteremtette a feltételeket, a többiek útját is megszervezi. Mohamed 4000 eurót fizetett egy embercsempésznek. Akkoriban még nem jöttek sokan, a határokon nem voltak kerítések.

Görögországon, Macedónián és Szerbián két hét alatt átjutott, az embercsempész a magyar határig kísérte őt és még négy másik embert. A határt átlépve

egy kocsmába mentek, és azt kérték az ottaniaktól, hogy hívjanak rendőrt.

Nem tudták, hol vannak, Mohamed azóta sem foglalkozott azzal, hol lépte át Magyarország és az Európai Unió határát. A rendőrök jöttek értük, elvitték őket, de nem bánták: legalább éjszakára kaptak egy ágyat. Másnap mentek tovább. Az első magyar város neve, amit Mohamed megtanult: Debrecen. Ide került menekülttáborba.

Mohamedet a debreceni menekülttáborban orvos is megvizsgálta, ez a papírja még megvan Forrás: Origo

“I love Debrecen” - mondja. Nem csoda, hogy szereti a várost, és az azóta bezárt menekülttábort: itt kapta meg a menekültstátuszt, miután a Terrorelhárítási Központ és az Alkotmányvédelmi Hivatal is megvizsgálta a múltját.

Papírja van róla, hogy nem jelent veszélyt Magyarországra.

Egy dolog aggasztotta: egy menekülttársa azt mondta neki, hogy a családját nem hozhatja azonnal Magyarországra, ráadásul abból is gond lehet, hogy két felesége van. Ekkor úgy döntött, hogy ugyanazon az útvonalon hozza el családját, amelyiken ő is jött. Repülővel visszautazott Törökországba, elkezdte szervezni a család útját.

A családot elkapták

2015 nyarára viszont minden teljesen megváltozott. A török-görög és a török-bolgár határon menekültek ezrei érkeztek, a balkáni útvonalon Európát és Magyarországot elérte a menekülthullám. Az embercsempészek egyre kapzsibbak és egyre szemtelenebbek lettek.

Ő kilenc emberrel akart átjönni a török–görög határon.

Ezért 10 ezer eurót fizetett a csempésznek. Azt meséli, hogy gyalog indultak a görög határ felé, de egyszer csak megjelentek a török rendőrök, a csempész pedig - mintha csak erre várt volna - elszaladt a pénzükkel. A rendőrök Edirnébe vitték őket, ahol pár napra börtönbe is kerültek.

Mohamed Magyarországon kapta meg a menekültstátuszt. A TEK is ellenőrizte Forrás: Origo

Miután elengedték őket, visszamentek Isztambulba, hogy kitalálják, mi legyen a következő lépés. Arra jutottak, hogy újra próbálkoznak majd, de ahhoz pénz kell. Annyijuk már nem maradt, hogy egy újabb embercsempészt fizessenek meg.

Mohamed autóalkatrész-kereskedelemmel foglalkozott Szíriában. Az ötlete az volt, hogy maradék pénzéből és a már meglévő magyar papírjaival visszajön Budapestre, onnan Németországba megy tovább, és

megpróbál valami üzletet nyélbe ütni.

Vesz például egy Törökországban ritka alkatrészt, hogy azt jó drágán tovább tudja adni Isztambulban. Arra a kérdésemre, hogy mit gondolt, nyelvtudás nélkül ez sikerülni fog-e, széttárja a kezét: bízott a szerencséjében.

Egy pillanatra nem figyelt

Budapestre repülővel jött, Németországba vonattal ment tovább. Kölnben kötött ki. Állítása szerint csak egy pillanatra nem figyelt oda a táskájára, amit egy kamera alá tett le a vasútállomáson. “Nem gondoltam volna, hogy egy kamera alól elviszi valaki” - fordítja szavait a tolmács.

Olyan naivitással beszél a kamerába vetett bizalmáról, hogy a Migration Aid aktivistáival együtt önkéntelenül felnevetünk. A tolmácsunk viszont azt mondja, megérti Mohamedet: Szíriában a kisebb településeken sosem volt gond a tolvajokkal. Részben azért, mert az Aszad-rezsim szigorúan büntette a kisebb bűncselekményeket. Másrészt a kis közösségekben szégyent hozott családjára, akit tolvajláson kaptak.

Mohamedtől tehát ellopták a táskát, amiben a mobiltelefonja és a pénze nagy része volt.

Azt mondja, 8000 eurótól fosztotta meg a tolvaj.

Ez átszámolva majdnem két és fél millió forint. Ez volt minden vagyona. Iratainak egy részét is elvesztette, a legfontosabb papírjai viszont a zsebében voltak. Így maradt meg a Magyarországon kiállított igazolásainak egy része is.

A kölni rendőrség jegyzőkönyve Mohamed kirablásáról Forrás: Origo

Kétségbeesésében arabul kezdett magában motyogni, mire odalépett hozzá egy szintén arabul beszélő tunéziai férfi azzal, hogy segít: 500 euróért cserébe visszaszerzi Mohamed táskáját.

Felszálltak egy vonatra, és elutaztak Köln egyik elővárosába - Dürenbe -, ahol a tunéziai férfi két társa várta őket. A táska persze nem volt náluk, de Mohamed maradék pénzét elvették. A dulakodásnak volt egy német szemtanúja is, aki hívta a rendőröket.

Mire a rendőrök megérkeztek, a rablók elszaladtak a pénzzel.

Az esetről rendőrségi jegyzőkönyv készült, nyomozás kezdődött. Mohamedet a kölni rendőrség egy menekülttáborba irányította, Hamburgba.

Itt menekültként regisztrálták őt. A regisztrációs papírra kézzel írták rá, hogy magyar papírjai vannak.

Kézzel írták rá a papírjára, hogy van magyar menekültigazolványa Forrás: Origo

Mohamed azt mondta, hogy a hamburgi menekülttáborban elvették tőle a magyar menekültigazolványát. Azt is mondta, hogy csak többszöri veszekedés után adták neki vissza a dokumentumot, de azzal át is helyezték őt egy másik táborba, Brémába.

Nem értették meg

Ott ugyanígy járt: magyar papírját elvették, és azt mondták neki, maradjon a táborban. Ő viszont minél hamarabb vissza akart jutni a családjához, de ezt állítása szerint nem vették figyelembe. Mohamed azt is elpanaszolta, hogy nagyon nehezen értette meg magát a német hatóságok embereivel, mert

a török tolmácsok nem beszéltek jól arabul.

Végül a brémai menekülttábort is elhagyta. Még mindig őriz egy cetlit. Ezen az látható, hogy utoljára idén január 13-án reggelizett az intézményben. Aznap állítása szerint a vasútállomásra ment, várni a csodát. Itt találkozott német önkéntesekkel, akik nagy nehezen megértették, hogy Budapestre akar jönni. 250 eurót dobtak össze neki, és elindították Budapest felé, vonattal. Így kötött ki újra a magyar fővárosban, ahol már a magyar Migration Aid aktivistái várták. Őket a német önkéntesek értesítették.

Mohamed étkezési cetlije a brémai menekülttáborból Forrás: Origo

Ellenőrizni akartuk a Mohamed által elmondottakat. A német önkéntesekkel a Migration Aid aktivistáin keresztül próbáltuk felvenni a kapcsolatot, de azt üzenték, hogy ők magánemberek, és nem akarnak szerepelni a cikkben.

A hatóságok nem válaszolnak

Megkerestük azokat a hatóságokat is, ahol a szír férfi ügyeit intézték. Nem volt könnyű dolgunk, sehol sem akartak válaszolni. Végül Németország budapesti nagykövetségét kerestük, ahol azt mondták, nem értik, miért nem kapunk válaszokat, de utánanéznek a dolognak. Nem állítjuk, hogy ezért, de ekkor - egy héttel az első megkeresések után - elkezdtek csordogálni a levelek a német hatóságoktól.

A kölni rendőrségen azt mondták, hogy tudnak Mohamed ügyéről. Azt írták, hogy szír férfit Düren városában megtámadták tavaly október 5-én 12 óra 50 perckor. A támadók bántalmazták is, súlyosan megsérült. A düreni rendőrség november 6-án átadta az ügyet az aacheni ügyészségnek.

Kerestük a hamburgi menekülttábort az ügyben.

Megkérdeztük, hogy minden, Magyarországon regisztrált menekülttől elveszik-e a magyar papírokat. A hamburgi tábor sajtóosztályán arra kértek bennünket, hogy a Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt (BAMF) keressük ebben az ügyben.

Mohamed hamburgi menekültkártyája Forrás: Origo

A nürnbergi központú hivataltól annyit tudtunk meg, hogy a menekülteket a szövetségi rendőrség és a bevándorlási hivatal munkatársai is regisztrálják. Ezeket az adatokat felviszik a közös európai menekült-adatbázisba, az Eurodac-rendszerbe. Ha a közös európai adatbázisba felviszik a menekült adatait, akkor ki kell derülnie, hogy regisztrálták-e más uniós országban.

Ezzel próbálják elkerülni a többszöri regisztrációt.

Arra a kérdésünkre mindeddig nem válaszoltak, hogy a Magyarországon regisztrált menekültektől elvehetik-e az itt kapott dokumentumaikat. Mohamed ügyéről - a férfi személyiségi jogaira hivatkozva - nem mondtak semmit.

Dublin még él

Németországban - és más EU-tagállamokan - egyre többször döntenek úgy, hogy azokat a menekülteket sem küldik vissza Magyarországra, akikkel jogosan megtehetnék. A menekültügyi eljárásra érvényes EU-szabályozás, az úgynevezett dublini rendszer alapján abba az országba lehet visszaküldeni a menekülteket, ahol először regisztrálták őket. A Magyar Helsinki Bizottság honlapján az olvasható, hogy a német bíróságok többek között a magyar menekültügyi rendszer hiányosságai miatt állíttatják le a visszautaztatásokat.

A német Szövetségi Bevándorlási Hivatal szóvivője viszont azt írta az Origónak, hogy Németország

hivatalosan nem állította le a menekültek visszaszállítását Magyarországra.

"A szövetségi hivatal, valamint a német és az európai igazságügyi szervek vizsgálatai megállapították, hogy a magyar menekültügyi rendszer megfelel az EU minimumkövetelményeinek" - írta Kira Gehrmann.

Kék útlevél Budapesten

Mohamed német önkéntesek segítségével Budapestig már eljutott. A Migration Aid aktivistái először január 26-án adtak hírt a férfi érkezéséről a Facebookon.

Bementek Mohameddel a bevándorlási hivatalba is.

Gond nélkül csináltattak menekültútlevelet neki. Február 4-én át is vették a dokumentumot. Február 8-án elkísérték őt a török nagykövetségre is, ahol az ott dolgozók felvették az adatait, és elindították a vízumkérelmét.

Mohamed Budapesten megkapta a menekültútlevelet Forrás: Origo

A Magyarországon kiállított menekültútlevél ugyanis nem elég ahhoz, hogy Mohamed belépjen Törökország területére, ehhez szír állampolgárként vízumra is szüksége van. Február 5-én azt mondták neki, hogy két héten belül meglesz a papír.

Mohamed tehát egyelőre Budapesten ragadt.

Nem tudja még, mi lesz, ha hazaér. Családja elszegényedett, édesanyja szívbeteg, többször műtötték is az elmúlt évben. A Migration Aid gyűjtést szervezett, hogy a jövedelem nélkül maradt család valahogy tudja fizetni az isztambuli lakás bérleti díját.

Miután kigyönyörködte magát a várból nyíló kilátásban is, Mohamed megkér, hogy keressünk egy padot. 10 perc szünetet kér a beszélgetésben. A lábát maga alá húzza, a szemét megpróbálja eltakarni a kabát gallérjával, és az önkéntesektől kapott telefonján az otthonról kapott fényképeket kezdi nézegetni.

Hiába próbálja takargatni a könnyeit, a szipogása elárulja.