Hatszáz méter választja el az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot az egyik óbudai állami középiskolától, mégis olyan, mintha ezek az iskolák más országokban lennének. Pedig a tanulók nagyjából ugyanakkor végeznek, ugyanolyan vidáman hagyják el az épületeket, és ugyanúgy az egyik első mozdulatuk az, hogy rágyújtanak. Ha azonban az iskolai napi rutinról kell beszélni, hirtelen hatalmasak lesznek a különbségek.
Hogy vannak-e terrorizáló tanárok? Persze!”
– mondja teljes természetességgel az állami iskola egyik tanulója. Miközben beleszív a cigarettájába, hozzáteszi: „Engem nem nyomaszt különösebben az iskola, de vannak olyan társaim, akik teljesen kikészülnek.”
Amikor az okokról kérdezzük őt, kiderül, hogy nem feltétlenül a tananyaggal van problémája, inkább a felelésekkel járó stresszel, egyes tanárok fegyelmezési eszközeivel vagy azzal a szigorú hangulattal, ami a tantermekben uralkodik.
Egy másik diák – szintén ebből az iskolából – már feszültebben beszél az elvárásokról. „Mostanában kicsit stresszelek az érettségi és a továbbtanulás miatt, sokat kell tanulni, és sokáig kell bent maradni.
Ennél többet nem hiszem, hogy tudnék tanulni”
– mondta.
Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője ezt másként látja. Szerinte ugyanis, „ha versenyképesek akarunk maradni, nemcsak többet kell dolgozni, de a diákoknak is többet kell tanulniuk”.
A hazai oktatási rendszer tehát továbbra is a lexikális tudásra és a kemény számonkérésre épít majd, a miniszter szavai szerint pedig úgy akarják javítani a nemzetközi tesztek lesújtó eredményeit, hogy még többet várnak el a tanulóktól.
„A túlzott elvárások azonban megfelelési kényszerhez és szorongáshoz vezethetnek”
– mondta az Origónak Csák Annamária. A gyerekpszichológus szerint a nagy elvárások csak az ellenállást növelik. A diákok a nagy nyomásra emellett úgy is reagálhatnak, hogy feladják a küzdelmet, és nem törődnek a követelményekkel.
A káros és kontraproduktív hatások ellenére sokan a tananyag jelentős növelésével érnék el, hogy javuljon a hazai oktatási rendszer. Álláspontjuk szerint nem rosszabb a poroszos módszer a modern megoldásoknál, hiszen Sanghajban szintén a lexikális tudásra helyezik a hangsúlyt, mégis kifejezetten jól szerepelnek a PISA-teszteken.
Csák Annamária szerint viszont Sanghajban más az életvitel, jóval nagyobb a nyomás a tanulókon, és bizonyos igények fel sem merülnek bennük, amelyek egy európai diák számára természetesek. A tantervek viszont kifejezetten modernek.
„A napi hat-hét tanóra rendkívül megterhelő a tanuló és a tanár számára is, ráadásul azt követelik, hogy folyamatosan figyeljen mindenki.
A munkahelyeken sincs ilyen szigorú elvárás,
attól hogy valaki dolgozik, még lazíthat közben, nem kell figyelnie folyamatosan hét órán keresztül. A tanároknak még nehezebb lehet" – fogalmazott. A hosszú tanítási napok ellen mégsem tiltakoznak tömegesen a szülők, ők ugyanis abban érdekeltek, hogy a gyerekek ne legyenek egyedül, amíg ők dolgoznak. Sokan ráadásul
örülnek, ha terhelik a gyereküket,
mert úgy gondolják, hogy csak ez vezethet a sikerhez.
A pszichológus szerint a diákok teljesítményét szigorítással nem lehet növelni, inkább arra kellene törekedni, hogy elérjék, a diáknak is fontos legyen a tanulás. Ez pedig egyáltalán nem lehetetlen.
Önmagában a mostani oktatási rendszerre jellemző 40 órás héttel nem lenne baj, inkább az ott töltött idő kihasználásával vannak problémák. A szakiskolákban például csak az órák harmadában tanítanak közismereti tárgyakat, így könnyen lehet, hogy az iskola csak egy adott munka elvégzésére teszi majd alkalmassá a diákokat, a változásokhoz viszont kevésbé tudnak majd alkalmazkodni.
Ez az oktatási rendszer – csakúgy, mint a kevesebb hely az állami felsőoktatásban – illeszkedik a kormány iparosítási törekvéseihez, azonban
ahhoz, hogy valóban nőjenek a fizetések Magyarországon, a modern képességek elsajátítására lenne szükség.
Az oktatási eredmények ugyanis nagyban befolyásolják egy-egy ország növekedési kilátásait. A PISA-felméréseken jobban szereplő országok rendre komoly GDP-növekedést is elkönyvelhetnek.
A BBC-nek nyilatkozó szakértők szerint például, ha a mostani listán utolsóként szereplő Ghána az oktatás terén elérné az OECD-átlagot, pár évtizeden belül a mostani GDP 38-szorosára növekedne a gazdasága.
„A hagyományos oktatási rendszer megújítása azonban nem azt jelenti, hogy nincs szükség lexikális tudásra”
– mondta az Origónak Nádori Gergely, az Alternatív Közgazdasági Iskola egyik tanára, aki szerint félreértés, ha a lexikális tudást és a képességfejlesztést egymás ellentéteinek tartjuk.
„A kérdés nem az, hogy tanítunk-e lexikális tudást – persze, hogy tanítunk –, hanem az, hogy mit tekintünk az oktatás céljának, min mérjük le a sikerességét” – mondta Nádori Gergely. Lehet kritizálni az alternatív iskolákat, de „a mi tanítványainkat Cambridge-be, a King’s College-ba, az Imperial College-ba veszik fel. Nekik elég, amit tanítunk”.
Az óbudai állami gimnáziumtól mindössze hatszáz méterre lévő alapítványi iskola diákjai másként tekintenek az iskolára. Náluk alig van házi feladat, az oktatás az együttműködésre alapul, a tanárok és a diákok pedig baráti viszonyt ápolnak egymással.
Amikor az egyik tanulót a stresszről kérdezzük, csak nevet. „Á, nálunk ilyen nincs” – mondja. Amikor pedig a fegyelmezési eszközökről esik szó, elmondja, hogy náluk a tanárok nem a tekintély kikövetelésével, hanem a jó viszony kialakításával érik el, hogy odafigyeljenek a gyerekek.
A diákok modern oktatási körülmények között dolgozhatnak: 10 diákra jut egy tanár, aki egyben patrónus is, a tanulók projekteken dolgozva tanulnak, ami sokkal közelebbi, mint egy távoli érettségi, valamint a tananyag mellett azt is megtanítják nekik, hogyan használjanak egy információt.
Laci, egy másik ide járó diák katolikus iskolából érkezett, és mint mondja „össze sem lehet hasonlítani a kettőt”, sokkal jobban érzi magát az új helyén.
A barátságos légkör egyébként nem megy az eredmények rovására,
az érettségin 80 százalék felett teljesítenek a diákok, a továbbtanulási arány bőven 90 százalék felett van, a felvételiken pedig átlagosan 400 pontot érnek el.
Ezt az oktatást viszont kevesen engedhetik meg maguknak, a havidíj átlagosan 75 ezer forint, de szociális alapon ettől el lehet térni. A jelentkezők sorban állnak, pedig a teljes költség hét évre hatmillió forint.
A hazai állami oktatási rendszer ragaszkodik a poroszos megoldásokhoz, pedig nem az ismereteket kell átadni, hanem azt, hogy hogyan tudunk használni egy információt – mondta Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke. Szerinte a hazai szisztéma tévúton jár, a kormányzat konzervatív intézkedései pedig csak rontanak a helyzeten.
Nem a pedagógusok szándékával van gond, hanem magával a rendszerrel.
Az iskolák önállóságát elvették, egy átlag pedagógus pedig több órát tölt adminisztrációval, ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkozna. A tanároknak a jelenlegi viszonyok között esélyük sincs, hogy motiválttá tegyék a gyerekeket. Az egész rendszernek ugyanis a bizalmatlanság az alapja, a kormány nem bízik az igazgatókban, a tanárokban, csak akkor hisz nekik, ha dokumentálnak mindent.