Mit tehettem volna? Nagyon szerette a szexet

Woman with hands clasped on lap, close-up

Biztosan kihívóan öltözködött, túlságosan szereti a szexet, minek ment haza egyedül, miért nem vigyázott magára jobban – nem Kiss László ügye az első, ahol az áldozat szerepét kezdik firtatni a nemi erőszak után. Az áldozathibáztatás jelenségét régóta ismeri a szociálpszichológia, a kérdés csak az, hogyan lehet rajta változtatni. Főleg egy olyan mélyen patriarchális társadalomban, mint a magyar.

Koholt vádak, koncepciós per, ártatlanságát bizonygató elkövető, kihívóan viselkedő, laza erkölcsű áldozat. Kiss László ügyében nemcsak az a vonulat az érdekes, miért nem beszéltek erről évtizedekig, hanem az is,

ahogy a társadalom reagált,

most, hogy felszínre bukkant az ügy. Érdekes, ugyanakkor egyáltalán nem meglepő.

Kiss László a közleményében koholt vádakat emlegetett Forrás: MTI/Soós Lajos

Én vagyok az áldozat

Ugyan az 1961-es, csoportos nemi erőszak ügyében jogerős ítélet is született, az elkövetők pedig börtönben is ültek miatta, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya a sajtónak elküldött közleményében mégsem a bocsánatkérésre, hanem az akkori rendszer hiányosságaira helyezte a hangsúlyt.

Koholt vádak alapján, koncepciós perben született meg az a döntés, amelyet utóbb ártó és lejárató szándékkal tettek közzé rólam”

– írta.

Még messzebbre mentek azok, akik az áldozatot kezdték el hibáztatni. Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke az ATV Egyenes beszéd című műsorában megjegyezte, hogy Zsuzsanna – aki már nem él – egy tekintélyes ember lánya volt,

„könnyen kapható”,

és csak ő állította be úgy, hogy megerőszakolták. Az orvosi látleletet is tartalmazó ítélet szerint Kiss László előbb lefogta az áldozat kezét, befogta a száját, majd miután a nő eszméletét vesztette, harmadikként ő is közösült vele.

Gyárfás Tamás szerint az áldozat könnyen kapható volt Forrás: MTI/Földi Imre

De hát szeretett szexelni

Nem ő volt az egyetlen, aki hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Aczél Endre újságíró egy nyilvános Facebook-posztjában úgy emlékezett vissza az esetre, hogy az áldozat „szeretett kefélni”, soha nem bizonyosodott be, hogy lefogták, és csak szülei nyomására tett feljelentést. Arra is utalt, hogy Kisst és társait nagyon szerették a lányok. Aczél Endre később bocsánatot kért az írásért, amelyet szerinte nem a nyilvánosságnak szánt, és eltávolított az oldaláról.

A bocsánatkérés ellenére mind Gyárfás, mind Aczél reakciója jó példa arra, ahogy a társadalom a mai napig viszonyul a nemi erőszakhoz. Mindkettő

tipikus esete annak, amit áldozathibáztatásnak hív a szakirodalom.

„Az uszodában mindig ez folyik”, „imádta a szexet”, „állandóan kihívó ruhákban járt”, „sokat ivott” – a lehetőségek szinte végtelenek, ha arról van szó, hogy az áldozatban kell keresni a hibát, nem pedig az elkövetőben.

Öltözz konzervatívabban!

A most harmincéves Rita ma is rossz szájízzel gondol vissza az esetre, amikor egy buli után néhány férfi körbeállta, és fogdosni kezdte. Ennél tovább nem mentek, de a traumatikus élmény azóta kísérti. Segítségre nem számíthatott, a barátai sajnálták ugyan, de hozzátették, hogy nem kellett volna egyedül hazaindulnia.

Sokak szerint ha a nők kihívóan öltözködnek, ne csodálkozzanak, ha bajuk esik Forrás: AFP/Volker Dornberger

Anna azt bocsátotta meg nehezen egykori főnökének, hogy nem törődött az ellene irányuló szexuális zaklatással.

„Amikor arra panaszkodtam neki, hogy férfi kollégáim rendszeresen megjegyzéseket tesznek a külsőmre, azt javasolta, öltözzek egy kicsit konzervatívabban” – mesélte.

Igazságos világba vetett hit

A témával foglalkozó szakértők már meg sem lepődnek a hasonló eseteken. Szabó Mónika, az ELTE Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai központjának adjunktusa az Origónak azt mondta: az áldozatok hibáztatása régen berögzült a magyar társadalomba.

A szakember szerint a mostani eset jó példa arra, amit a szociálpszichológia az „igazságos világba vetett hitként” ismer.

A felfogás szerint mindenki azt kapja a világtól, amit megérdemel, ez nagyban növeli az emberek biztonságérzetét”

– mondta.

A szociálpszichológusok a hatvanas évek óta kutatják a jelenséget, ami meglepően gyakori a társadalmakban, hiszen mindenki szereti azt hinni, hogy van mód megelőzni az erőszakos cselekményeket.

„Ha valaki elhiszi, hogy a nemi erőszak áldozata hibázott a viselkedése miatt, akkor arról is meggyőzi magát, hogy ha ő jól viselkedik, akkor vele nem fog ilyen megtörténni, ettől pedig megnyugszik” – mondta Szabó Mónika.

A szakember szerint ez hamis biztonságérzetet ad, hiszen azt sugallja, hogy

az erőszak elkerülhető, ha valaki jól viselkedik,

pedig ez egyáltalán nem így van.

Sikeres volt, miért bántjuk

A szakember szerint egy olyan macsó és szexista országban, mint Magyarország, különösen erős ez a gondolkodásmód. Nyugat-Európában vagy

az Egyesült Államokban például már reflexszerűen leállítják az áldozatok hibáztatását,

nálunk viszont még mindig úgy gondolják, könnyebb a nemi erőszak áldozatait megtanítani a „helyes viselkedésre”, ahelyett, hogy a fiúkat tanítanák meg arra, hogy nem szabad senkit megerőszakolni.

A százhalombattai uszoda még Kiss László nevét viseli. A hírnév nem mentség Fotó: Polyák Attila - Origo

Ugyanebbe a gondolatkörbe tartozik az is, amikor a híres emberek esetében azzal védekezik a társadalom, hogy „mennyi mindent tett már le az asztalra”.

Működik, tehát élnek vele

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza szerint az sem véletlen, hogy a bántalmazók soha nem ismerik el, amit elkövettek, hiszen Magyarországon jól működik az áldozathibáztatás. A nemi erőszak elkövetői sokszor élnek ezzel, és áldozatukat próbálják hibáztatni.

A per törvénytelenségének emlegetése pont ilyen. Az elkövetők ilyenkor tudják, hogy beindítják a jól ismert reakciókat”

– mondta.

Az előítéletek nagyon mélyen gyökereznek a magyar társadalomban. Spronz Júlia konkrét esetet is említett, amikor a bíróság egy nemi erőszak ügyét tárgyalta.

„A fiatal lány buliból ment haza, amikor egy ismeretlen rátámadt, bevonszolta egy kapuba, és megerőszakolta. Bár nagyon kedves és megértő volt a bíró, mégis az volt az első kérdése az áldozathoz,

miért sétált éjszaka a nyolcadik kerületben,

a tanúként beidézett barátjától pedig azt akarta tudni, miért engedte, hogy a barátnője egyedül menjen haza” – mondta.

Patriarchális társadalom

Az sem véletlen, hogy Magyarországon ilyen elterjedt az áldozatok hibáztatása. A társadalom ugyanis mélyen patriarchális, a férfiaknak többletjogai vannak. A nők elleni erőszak éppen azért nem vált ki akkora reakciót, mert az ezt a társadalmi berendezkedést bontaná meg – mondta. Spronz Júlia szerint

az áldozatokat nemcsak a férfiak, hanem a nők is ugyanolyan arányban hibáztatják a történtekért.

Nem csoda, hogy a nemi erőszakoknak csak elenyésző részét jelentik az áldozatok a rendőrségen. A NANE és a Patent Egyesület honlapján található statisztikák szerint

a nők 20 százaléka esik nemi erőszak áldozatául

élete során, és további 20 százalék azoknak az aránya, akiket megpróbáltak megerőszakolni. Ehhez képest a nemi erőszakok maximum 10 százalékát jelentik be.

Sokan hallgatnak a nemi erőszakról Forrás: AFP / PhotoAlto / Frédéric Cirou

Tudatosan többre mennek

A szakértők szerint még messze a változás, de az utóbbi egy-két évtizedben rengeteg pozitív fejlemény történt. Spronz Júlia szerint ennek egyik jele, hogy a potenciális áldozatok, azaz

a nők tudatosabbak lettek, és lejjebb került az ingerküszöbük.

„A segélyvonalunkon öt éve még szabadkoztak, ha lelki bántalmazást jelentettek, mert azt gondolták, csak a durva fizikai erőszak a nemi erőszak. Ma már sokkal gyakrabban telefonálnak zaklatás miatt is” – mondta.

Ráadásul, míg a kétezres évek elején még csak a Patent és a NANE létezett, ma már gombamód nőnek ki a földből a segítő civil szervezetek. A régi, berögződött hagyományokat az internet és az ott fellelhető információk is segítenek megváltoztatni.

Spronz Júlia szerint idővel biztosan Magyarországon is megváltozik majd az emberek hozzáállása.

„Ez máshol sem volt gyors folyamat, nálunk is lassan megy, de bízom benne, hogy sikerül, hiszen a szemléletet formálni kell, ha igazi változást akarunk.”