Kétféle ember van: a függő, meg aki tagadja

A Reménység Alapítvány nágocsi Rehabilitációs intézete 2016.

Alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás szenvedélybetegekkel foglalkoznak Nágocson, a Reménység Rehabilitációs Házban. Nem tudni, melyik a nehezebb: beismerni a család és magunk előtt, hogy nagy baj van, amin egyedül nem tudunk segíteni, fél évet eltölteni a rehabilitáción a világtól elzárva, vagy visszailleszkedni az életbe. Riport.

„Győző vagyok. Magasból estem én ide, barátom. Tudod, ki voltam én kint?” „Nem tudom, de itt ez mindegy is, nem?” „Nem egészen, de hagyjuk. Három hétig nem aludtam a kristálytól, egy hónap alatt húsz kilót fogytam.” „Ezt nem hiszem el, annyi idő alatt meghaltál volna alvás nélkül.” Majdnem meg is haltam, aztán mondtam a barátnőmnek, hogy eljövök ide.” „Nem a barátnőd zsarolt hónapok óta, hogy elhagy, ha nem jössz?” „Ugyan, dehogy, ura vagyok az életemnek.”

Reménység és tárt kapuk. Háttérben az otthon lakói Fotó: Polyák Attila - Origo

Az M7-esről lekanyarodva a vadregényes külső-somogyi dombvidékbe simul alattunk az út a Kőröshegyi-völgyben. A Balatontól 25 kilométerre érkezünk meg Nágocsra, a bájos, 700 lelkes falucskába. Templomok, Zichy-kastély, focipálya, patak, a híd túloldalán szépen felújított uradalmi épületegyüttes: a Reménység Alapítvány intézményei. Van itt nyomda, idősek otthona, anyák átmeneti otthona, nevelőszülői hálózat és rehabilitációs otthon.

Az utóbbiba jöttünk, ahol alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás szenvedélybetegek józan életvitelét segítik elő. Meg azt, hogy vissza tudjanak épülni a családba, a társadalomba. Mindezt kis létszámú, intenzív, bentlakásos csoportterápiával próbálják elérni a szakemberek.

Egy-egy ember fél évet tölt itt el, ha végigcsinálja a programot.

Először ittam

A hatalmas kapu kitárva, egy szivattyús ember éppen a kerti tavacska vizét cseréli. Süt a nap, szellő simítja az arcokat, utánozhatatlanul falusi a csönd. Reggel van, megérkezik az első foglalkozásra Horváth Gábor, a Rehabilitációs Ház szakmai vezetője. A lakók 6:30-kor keltek, körletet takarítottak, most vesznek részt a „napindító és reggeli” programponton.

„Az volt a baj, hogy nem jött össze a biznisz. A neten kereskedtem mindenféle dolgokkal. Tudod, megveszed Kínából olcsón, eladod itthon drágábban. Két kilót szakítottam egy hónapban, a csajom viszont négyet, bár neki volt rendes munkája. És ez baromira fájt. Mármint a lé. Először ittam, aztán volt egy kis fű, ez-az, végül a kristály. Régebben gyúrtam, a szer miatt viszont villámgyorsan elveszítettem az izomzatomat.”

Horváth Gábor – zenepedagógus, teológus, addiktológiai konzultáns – és munkatársai irodájában rengeteg papír, napi állapotjelentések, fogalmazványok, házi feladatok vannak az asztalokon, feltűnő, hogy minden kézzel írt. Számítógép nem áll a programban részt vevők rendelkezésére.

Elmélyülést segítő környezet Fotó: Polyák Attila - Origo

A legtöbben egyébként a rehab honlapjáról, az Alkoholbeteg.hu-ról szereznek tudomást az itteni lehetőségről. Jönnek addiktológiai intézetekből, alacsonyabb és magasabb küszöbű közösségi ellátást nyújtó intézményekből, családsegítőkből, az Anonim Alkoholistáktól is. Van, hogy maguk az érintettek jelentkeznek (a család zsarolására), de gyakran a hozzátartozók hívják az intézetet.

Olyan is akad, akit egyszerűen kirúg a családja.

Nagy a szórás, egyre több a fiatal, de idősebbek is akadnak szép számmal, a legkorosabb kliens majdnem 70 éves volt. A féléves programot 10-ből átlagosan 3-4 ember csinálja végig. Azzal együtt is, hogy a felvételhez igen komoly motiváció kell a reménybeli jelentkezőtől.

Végem van!

„Amikor idekerültem két napja, egyből megtaláltak a többiek, feszt jöttek a szar dumával, hogy rápörögtem a kondizásra, meg, hogy ezzel mindenki így van az elején. Hát én kurvára nem, nekem belső szükségletem a gyúrás, értem? Különben meg kellően fókuszálok arra, hogy itt vagyok. Azt is mondták, Győző, te egy önző görcs vagy. Önző vagyok, de görcs nem.”

Ülünk az irodában, nem kínálnak kávéval bennünket. Nem tudom, van-e összefüggés, de itt olyannyira szermentesen mennek a dolgok, hogy a jelentkezők méregtelenítését (detoxifikálás) nem vállalják a szakemberek, jóllehet pszichiáter is van a csapatban. Aki tehát jön Nágocsra, előtte kórházi méregtelenítésen vesz részt. Mivel az alkohol megvonási tünetei (különösen a delirium tremens és az epilepsziás rohamok) akár halálosak is lehetnek, így az első egy-két hetet mindenképpen orvosi felügyelet mellett töltik.

Horváth Gábor, a rehabilitációs program szakmai vezetője Fotó: Polyák Attila - Origo

Olyan pszichiátriai betegek, alkoholbetegek terápiás kezelését, akik nem tudják elhagyni a rendszeresen használt nyugtatókat, antidepresszánsokat, altatókat, nem tudják vállalni a központban.

Az, hogy mi az a pont, amikor valaki arra jut, hogy terápiába megy, nagyjából így határozható meg: amikor a függőség több fájdalmat ad, mint pozitív élményt.

Az elején a dolog, a buli még ad, aztán jön a baj van állapot, majd pedig a végem van

– ez utóbbi kettőből jönnek ide az emberek. Vagy, ahogy a szakmai vezető megfogalmazza: az alkohol sokat ígér, keveset ad, és mindent elvesz.

Oldási kérelem

„Ide az intézetbe, vagy ahogy mondják, a terápiás térbe a személyes ruházaton kívül mást nem lehetett behozni. Semmit, érted, semmit. Se egy fényképet a csajodról, se a laptopodat, se a telefont, se a nagymamától kapott plüssmackót. Hehe, már persze ha van ilyened.”

Miközben beszélgetünk, kopogtatnak. Szinte alázatosan udvarias ötvenes férfi áll az ajtóban, izolációs oldási kérelmet hozott, mint mondja, ez a második, javított kiadás. Persze ez is kézzel írott. Itt, a rehabon az első 30–45 nap az izolációs időszak. Ilyenkor a terápia résztvevője nem tarthat kapcsolatot a külvilággal, megismerkedik új közösségével, ez a megtapadási fázis. Az ember kap egy füzetet, minimum húsz oldalban le kell írnia az életét. Van rá harminc napja. Emellett el kell olvasnia az Anonim Alkoholisták 540 oldalas Nagykönyvét.

Minden család érintett

Magyarországon az alkoholbetegek száma egyes szakemberek szerint 1,5 millió lehet. A becslést nehezíti, hogy az érintettek többsége soha nem fordul orvoshoz, a rendelőkbe mindössze harmincezer alkoholista jut el évente. Szakemberek szerint a nők jobban bujkálnak, mint a férfiak. Nagyjából minden családban van egy alkoholista.

Rettenetesen nehéz időszak ez (is), de ahogy mondani szokták, a józanság árát meg kell fizetni. Fel kell tárulnia annak, hogy amire a gyógyszert, drogot, alkoholt használtad, milyen problémakört takar. Amíg ez az időszak tart, az ember „Kicsi”, van a régebben ittlévők közül egy mentora. A terápiás szobában van is egy felirat a falon:

A Kicsi a legfontosabb.

Aztán ha az izolációs feloldás megtörténik, teljes jogú tagja lesz a csapatnak, egyenértékű szavazata lesz még a szakemberekkel is. Mert bizonyos dolgokban szavazással dönt a közösség.

Jó-e a pogácsa?

Most éppen írás-olvasás foglalkozás van, ahol a megannyi házi feladatot, elkészítendő előadást, olvasnivalókat, egyebeket beszélik meg a résztvevők, aztán 10-től asszertivitáscsoport kezdődik. Ami az erőszak- és sérülésmentes érdekérvényesítésről szól.

Játékfüggő rajza a falon Fotó: Polyák Attila - Origo

Öt perccel a foglalkozás előtt megint kopogtatnak, és ahogy illik, addig nem nyitnak ajtót, ameddig nem mondják bentről, hogy „szabad”. A napos jött, hogy szóljon, öt perc múlva kezdődik a foglalkozás, mindenki megérkezett az előadóba.

Van pár percünk kezdés előtt, a legelső fickó, Zoltán bátran odalép hozzám, és csevegni kezd. Elbeszélgetünk arról, hol van az Origo szerkesztősége, jó-e a közeli cukrászdában a pogácsa, mintha nem egy rehabilitációs intézetben lennénk. Nem tudom, melyikünk érzi hülyébben magát. Én biztosan, mert elképzelem a helyzet fordítottját: életem egyik legintimebb helyzetében vagyok, de jön két vadidegen fószer, rám törik az ajtót, és beszélgetni kell velük.

Ugyanez elképzelhető akár úgy is, hogy borotválkozom a fürdőszobámban.

Mindegy, csicsergünk. Nem gond, hogy a reggel fél hetes ébredéstől a fél tizenegyes lámpaoltásig folyamatosan programjaitok vannak? Nem – válaszolja, így jobban telik az idő.

Rohadt dolog ez

Ingmar Bergman írja a Laterna magicá-ban:

Rohadt dolog ez a színészekkel. Mire összepiálnak maguknak egy arcot, elvesztik az emlékezőtehetségüket.

A teremben Horváth Gáboron kívül egy nő és öt férfi foglal helyet, utóbbiak közül kettő nagyon fiatal. Nem mindenkire vonatkozik, de kortól függetlenül több mindenki arcával csúnyán elbánt az élet.

Az erőszak- és sérülésmentes érdekérvényesítést is tanulni kell Fotó: Polyák Attila - Origo

Horváth Gábor szerint kétféle ember van: aki függő, meg aki tagadja. A függés bio-pszicho-szociális betegség, azaz az életfolyamatokat érintő (biogén) kór, amely egyben hatással van a lélek (psziché) állapotára és a társas (szociális) kapcsolatokra is.

„És te hogy vagy ezzel, Győző?” „Én? Lejöttem a szerről, most tiszta vagyok, a nehezén túljutottam, úgy érzem. Ez a harmadik napom Nágocson. Hogy mi lesz az életemmel, ha ennek itt vége lesz? Nyitok egy kereskedést. És hát terapeuta szeretnék lenni.”

Bahorecz Ilona – egyéb diplomái mellett – mentálhigiénés lelkigondozó szerint a függőség ugyanazon a sínen fut, így náluk egy csoportban van szex-, munka-, játékfüggő, drogos és alkoholista is. Persze nem csak az említett dolgoktól függhetünk, lehet az a cigaretta, koffein, vásárlás, konditerem vagy akár kapcsolati függés is.

Egyes szakemberek szerint az országban ötmillió társfüggő ember él, akik a másik ötmillió embertől függnek.

Természetesen egyszerre több dologtól is lehet függni, és olyan ember is akad, aki csak attól nem függ, amit még nem próbált ki.

Egyik sem jó. A szerfüggés hamarabb leépít, de egyszersmind hamarabb jelzi, hogy baj van. Egy munkamániástól is szenved a család, de ez akár 20-30 évig is eltarthat. Ugyanígy a perfekcionizmus is lehet addikció. Az itt dolgozók között is vannak függők, ahogy mondani szokták, saját élményű segítők is dolgoznak a programban. Van, aki képernyőfüggő, játékfüggő volt, aztán jött az életében a szexfüggés, munkamánia, társfüggés. Akad olyan munkatárs is, aki a szaktudásán kívül józanodó társfüggőként, saját élményei alapján gyógyít.

A függőség betegség, de ez a tény lehet felszabadító erejű is a függő számára, mert nem ő tehet róla.

A függő mindent akar, de azonnal. És egy függőt nem lehet a függőségében megakadályozni. Sokszor a családtagok betegebbek, mint a rehabos. Például anyuka egyedül marad felnőtt gyermekével. Anyuka egész életében próbálta mentegetni a gyereket. Anyukának az volt az életcélja, hogy megmenti a fiát. Aztán a terápia hatására a fiú már nem használ drogot, nem iszik, amitől anyuka élete kiüresedik. És ennek hatására anyuka például gyógyszereket kezd el szedni, drogfüggő lesz.

Cikkünket folytatjuk.