Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kutatók több mint negyven különböző, az alkoholizmus elleni küzdelemmel foglalkozó szervezettől kértek adatokat, akik mind a függők, mind a mértéktartó ivók fogyasztásáról statisztikát vezettek. A statisztikák alapján arra következtetnek, hogy az alkoholizmus elterjedtségében a forgalmazóknak is van felelőssége: a súlyosabb alkoholisták számára anyagilag nem lenne fenntartható ez az életmód, ha nem lennének forgalomban olcsó szeszesitalok. Egyébként a szesziparnak összességében még meg sem éri, ha több lesz a súlyos alkoholista, hiszen a mértékletesebb fogyasztók különös módon többet adnak ki italra.
A kutatók az eladott italok érékének utánaszámolva arra jutottak, hogy a szeszipar nagyrészt az alkoholproblémákkal küszködő vásárlókra épül. Akkor is, ha az eladott italokból származó bevételt nézzük, vagy, ha literben számolunk, a fogyasztás többségét a „problémás ivók" adják.
2013-ban az iparág bevételeinek 38,2 százaléka származott az úgynevezett „kockázatos ivók", 24,5 százaléka pedig az akut italosoktól – a két csoport évente 23,7 milliárd fonttal, azaz 97 606 milliárd forinttal gazdagítja évente a szeszesital-gyártókat és forgalmazókat.
Vagyis a szesziparba áramló profit több mint fele,
62,7 százaléka az egészségtelen mértékben italozóktól származik.
„Kockázatos ivóknak" azokat nevezik, akik enyhén fogyasztanak többet annál a mennyiségnél, ami felett az addiktológusok már függőség kockázatáról beszélnek. Ez a nők esetében hetente 14, férfiaknál 21 egységnél több szeszesital fogyasztását jelenti (egy egység például fél liter sör, vagy fél deci pálinka). Káros szintű alkoholfogyasztásról, valódi függőségről a nőknél 35, férfiaknál 50 egységnél beszélnek, ez az a szintű fogyasztás, ami esetén már komoly veszélye van a májproblémák, például a májcirózis kialakulásának.
A felmérés szerint, ha az összes eladott alkohol-egységet nézzük,
annak 69 százalékát súlyos vagy enyhén dependens fogyasztók vásárolták.
Ráadásul a súlyos függők voltak többen, az összes problémás fogyasztónak csak 38 százaléka volt csupán „kockázatos ivó."
A Guardian a kutatás kapcsán arról írt, hogy az elmúlt 10 évben emelkedett az ivással összefüggő betegségek száma Nagy-Britanniában, az elmúlt néhány évben évente egymillió ember került kórházba alkoholmérgezés, vagy az ivással összefüggő krónikus betegségek miatt.
Érdekes részlet, hogy a súlyosabb alkoholisták összességében, bár többen vannak,
kevesebb profitot termelnek a szesziparnak, mint az alkoholizmus határán állók.
Ennek oka a kutatók szerint az, hogy ők általában jóval olcsóbb italokat fogyasztanak, már csak azért is, mert máshogy az életmódjuk anyagilag sem lenne fenntartható – az olcsóbb alkohol eladása a forgalmazóknak kisebb haszonkulcsot jelent.
Katherine Brown, a Guardiannak nyilatkozó szakértő ennek kapcsán arról beszélt:
a kormányoknak szabályokat kellene hoznia
azért, hogy a gyártók ne dobhassanak piacra olyan olcsó, gyenge minőségű szeszesitalokat, amelyek csak arra jók, hogy a függők fent tudják tartani eddigi életformájukat.
Bár a fent bemutatott brit kutatáshoz hasonló kimutatás Magyarországon nem készült, feltételezhető, hogy az olcsó italok nálunk is népszerűek. A NAV adatai szerint például a pálinkafogyasztásban nagyon magas a bérfőzött ital aránya:
2014-ben 9 325 697 liternyi alkoholt tartalmazó bérfőzött pálinka fogyott Magyarországon
15 364 liternyi kereskedelmi forgalmú pálinkához képest. A statisztikákban nem jelenik meg a nem adózott, házilag készített pálinka, feltételezhető, hogy a bérfőzöttet is beleértve házipálinkából többet iszunk, mint boltiból.
Európai szinten egyébként Nagy-Britannia még nem is áll annyira rosszul az alkoholfogyasztás tekintetében. A WHO legfrissebb, 2010-es adatok alapján készült világranglistája élén csupa Kelet-Európai ország áll, a legelső helyeken Fehéroroszország, Moldova, Litvánia és Oroszország.
Magyarország a listán a nyolcadik helyen áll,
egy átlagos magyar évente 13,3 liter alkoholt fogyaszt (az adat nem az összes elfogyasztott ital mennyiségét mutatja, hanem az azokban található etilalkohol összességét). Hazánkban a legnépszerűbbnek a sörök számítanak, az elfogyasztott szesz 36,3 százalékát teszik ki, ezt követik a röviditalok 34,3, illetve a borok 29,4 százalékkal.
Nagy-Britannia még a józanabb európai országok közé tartozik, az átlagfogyasztás 11,6 liter. Számunkra szomorú adat lehet, hogy
a szigetországban arányaiban több bort (33,8 százalék) fogyasztanak,
mint a borkultúráról is ismert Magyarországon.
Más adatok szintén negatív képet festenek a hazai ivási szokásokról. 2013-ban a WHO az alkoholizmus okozta szövődményekről készített tanulmányt. Ebben megállapították, hogy a három, ivással összefüggő halálokok, a rák, a májzsugort és a balesetekből fakadó sérülések Magyarországon, Romániában és a balti államokban a leggyakoribbak. Ezen belül
az alkoholizmusból fakadó rákbetegségek aránya Magyarországon a legmagasabb:
100 ezer emberből 16–20 halálát okozza ilyen megbetegedés, májkárosodás terén pedig holtversenyben vagyunk Litvániával és Romániával (26–46 haláleset).
Azt, hogy hány ember él Magyarországon alkoholistaként, nehéz megállapítani: a KSH a májcirózis elterjedtsége alapján készít statisztikát, ez alapján,
a 2010-es adatok szerint 522 ezer embernek lehetnek gondjai az ivással.
Szakértők szerint azonban a valós szám ennél magasabb lehet: ha a statisztikákba beleszámítanák az egyéb betegségeket, illetve az italeladási számokat is, akár 800 ezer alkoholbeteg személyt is mérhetnek.
A KSH 2013-ban önbevalláson alapuló felmérést is végzett, ezen az előbb említetteknek meglehetősen ellentmondó adatok jöttek ki:
a válaszolók mintegy harmada állította, sosem isznak,
a maradék válaszolók túlnyomó többsége azt mondta, ritkán, vagy mértékkel iszik, „nagyivónak” – ami még mindig nem azonos a függőséggel – az össznépesség alig öt százaléka vallotta magát.
Addiktológiai értelemben akkor beszélhetünk függőségről, ha az embernek valamilyen problémát okoz az életében valamilyen szenvedélye, vagyis nem kizárólag a biológiai függőséget tekintjük alkoholbetegségnek,
hanem általában a problémás szerhasználatot.
Az alkoholfüggőségnek két fő típusa ismert, a két leggyakoribb forma közül az egyik fő típus az, amikor a beteg állandóan iszik, náluk gyakrabban alakul ki biológiai függőség is. Mások hosszú időszakokban absztinensek, de időnként valamilyen okból egy-egy súlyos, napokig-hetekig tartó, súlyosan abúzív időszak indul el náluk.
Elek István, a Budapesti Erzsébet Kórház toxikológiai osztályának orvosa az Origónak elmondta, a pácienseik több mint a fele az alkohol által is okozott tünetekkel kerül be hozzájuk. Közéjük tartoznak azok is, akik például gyógyszerre isznak, vagy más kábítószerrel keverik az italt. „Kevesebben vannak azok, akiket tisztán alkoholmérgezéssel szállítanak be hozzánk, a csak járásképtelenné részegedett embereket jellemzően a feltalálási hely szerint illetékes sürgősségi centrumokba viszik.” – mondta.
Elek István szerint nehezen meghúzható a határ az alkoholmérgezés és a részegség között,
nem is lehet igazán kétféle állapotról beszélni, inkább egy skálától.
„Általában akkor beszélhetünk alkoholmérgezésről, ha az ember már nincs tudatánál. Az, hogy ez milyen véralkoholszint mellett következik be, függ az egyén egészségi állapotától, testtömegétől, és attól is, mennyire szokott hozzá a szervezete az iváshoz.”
Hozzátette: az összes betegük (köztük vannak drogfüggők, öngyilkossággal próbálkozók és visszaeső alkoholmérgezettek) 25-30 százaléka visszatérő páciens, a felsorolt csoportok körében hasonló az arány.
