Tarlós István a kerékpárosok radikális kisebbségének gátlástalan terrorjáról beszél, és évekkel vetné vissza a biciklis közlekedést. Közben olyan fejlesztésekre hivatkozik, amelyek az általa meggyengített BKK-nak köszönhetők. Tarlós kirohanásából jól látszik, hogy egy politikus rövid távú gondolkodása nem alkalmas arra, hogy egy város közlekedését az ott lakók érdekében megszervezze.
Tarlós István nyilatkozataiból látszik, hogy ő maga sem tudja meghaladni egy dugóban hőbörgő autós szintjét, ha biciklisekről van szó. Biciklis-autós ellentétként próbálja beállítani a kérdést.
Valójában
ha nem tud valaki elindulni biciklivel, akkor tömegközlekedéssel, taxival vagy autóval megy.
Ha a bringásokon éppen bosszankodó autós egy tarlósi varázspálcával eltüntethetné a kerékpárosokat, nagyon meglepődne: helyettük mondjuk ugyanannyival több autó állna előtte a sorban, növelve a dugót.
Egy felelős közlekedésszervező ebben a rendszerben kezdi el vizsgálni a biciklisek kérdését is. És
a közösségnek leginkább kedvező közlekedőket támogatja,
míg a legkedvezőtlenebbeket hátrányban részesíti.
Az egyéni autónál még az is jobb, ha valaki taxizik, mert akkor egy jármű sokkal gazdaságosabban működik, nincs szükség annyi parkolóhelyre. A taxinál jobb a tömegközlekedés, mert egyszerre sokkal több embert szolgál ki. A tömegközlekedésnél pedig jobb, ha valaki biciklire ül, rollerezik vagy sétál.
Ha valaki nem érti a fenti sorrendet, akkor gondoljon arra, hogy
Logikus lenne, hogy a vezetők az autó irányából a kerékpár-közlekedés felé tereljék az embereket, úgy, hogy azok minél elégedettebbek legyenek. De egy politikus hogyan vetne ki nagyobb adót a szennyező autókra, hogyan vezetne be dugódíjat (anélkül, hogy másodpercenként az EU-ra kenné az egészet)? Az ezekből befolyó pénzt meg miért adná oda a tömegközlekedés és a bicikliutak fejlesztésére, ha lehet népszerűbb intézkedésekre is költeni?
Pedig egy ilyen rendszerben mindenki elégedettebb lehet hosszú távon, hiszen aki nehezebben tud lemondani az autójáról, vagy muszáj azzal járnia, a pluszköltségért cserébe gyorsabb közlekedést, dugómentes várost és elérhető parkolókat kaphat. A kerékpárok biztonságosabb és gyorsabb közlekedést kapnak. És mindenkinek jó, ha csökken a légszennyezettség,
szebb, élhetőbb lesz a város.
Hiába van ez így, ha egy politikus dönt a városi közlekedésről a rövid távú érdekei szerint, akkor akár itt azonnal meg is fulladhatunk a szmogban.
Mert
hiába jó mindenkinek a kerékpárosok támogatása, politikai tőkére szinte lehetetlen váltani.
A megadóztatott autósok akkor is elégedetlenebbek lesznek, ha nem állnak a dugóban, a kerékpárosok is csak lassan veszik észre a jobb körülményeiket, sokan meg épp lemondanak a magas költségek miatt az autózás kényelméről. A tömegközlekedőknek is meg kell venniük a bérletet, és mindenképp a képükbe másznak a buszon. Ilyesmiért senki nem szavazna Tarlós Istvánra.
A politikusnak tehát sokkal könnyebb összekacsintani néhány hőbörgő autóssal, akik egyből emberüket látják benne. Ezen csak az változtathatna, ha
a közlekedés szervezése visszakerülne egy szakmai szervezethez, amelyik külső befolyás nélkül láthatja el a feladatát,
vagy a biciklisek is megmutatják Tarlós Istvánnak, hogy van akkora szavazóerejük, mint az autósoknak.