Szerencsétlen dolog lenne, ha hónapokra le kellene állítani a metrót

Tarlós István, főpolgármester. Origo interjú 2015.

"Őszintén szólva úgy tapasztaltam, hogy drótkötélből vannak az idegeim, de sokszor azért van elegem abból, hogy bizonyos álláspontjaimért mindig megkapom a jelzőket, mert egy idő után unalmas. Az értelmetlenséget, a halandzsát, a hátak mögötti sunyi szervezkedéseket. Egyesek intellektuális teljesítménynek gondolják, és büszkék rá, akár a "júdáspénzen" vett írásokra" - mondta Tarlós István az Origónak. Azt is mondta, hogy még nem lehet tudni, hogy mennyit csúszik a 3-as metró felújítása, folytatják a kerékpáros fejlesztéseket, és nemsokára megjelenik a Római-parti védmű látványterve is. 

Azt nyilatkozta egyszer, hogy minden Budapesthez köti. Itt született, itt járta az iskoláit, anyai ágon régi budai családban nevelkedett. Van-e valami, ami már nincs meg Budapesten, de nagyon hiányzik önnek?

Nem lesz túl népszerű, amit válaszolni tudok. Az 1990 előtti rendszernek alapvetően nem voltam a barátja, soha senki nem volt a családunkból párttag, én sem, de nem voltam hangoskodó ellenzéki sem. Olyan környezetben szocializálódtam – és most itt ne a politikát értsék -, hogy egy logikus, életszerűséghez köthető gondolkodás dominált.

Nem tudták a környezetemet befolyásolni, pláne a valóságot felülírni, vagy az emberi kapcsolatokat megváltoztatni a fals kommunikációs technikák.

Ha valamire azt tudom mondani, hogy hiányzik, akkor főképpen az, hogy egyszerű, praktikus kérdésekben is ritka az őszinteség.

Tarlós István Fotó: Szabó Gábor - Origo

Tizenhat évig volt Óbuda polgármestere. Tudatosan készült a politikai pályára?

Nem, egyáltalán nem – persze nagy élmény az, ha valaki a saját hazájában próféta tud lenni.

Milyen pályára készült?

Ez érdekes dolog, mert 18-19 éves koromig abszolút humán beállítottságú voltam. Rengeteget olvastam, moziba és színházba jártam. Aztán műszaki pályára kerültem, és megtanultam „műszakiul” gondolkodni. Ennek sok hasznát vehetném jelenlegi munkakörömben. Azért mondom, hogy „vehetném”, mert még ennyi, politikában eltöltött év után sem számolok eléggé a kommunikációs trükkökkel. Elnézést kérek, mert éppen egy újságíróval beszélek, és tudom, hogy az újságírók is sokfélék, ugyanúgy, mint a mérnökök, a kőfaragók és a balett-táncosok. De sokszor olvasok olyanokat saját magamról az újságokban, amelyekből nem tudom, hogyan tudtam kimaradni.

Nagyon bizalmatlan vagyok a mai magyar kommunikációval szemben – és ezzel nem az újságírókat akartam megcélozni, hanem legalább ugyanennyire például a politikát.

Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy be akarnak valamit vinni a közbeszédbe – kétségbeesetten -, és az gyakorlatilag köszönőviszonyban sincs a valósággal. Ez engem zavar.

Térjünk át aktuális témákra: itt van például a hármas metró felújításának kérdése – erről is már mindenfélét lehetett hallani. Hogyan állnak most? Mikor kezdhetik a munkát?

Volt vitám a saját politikai közösségemen belül. Nem a miniszterelnökkel, de másokkal igen. Én kezdettől fogva a legbiztonságosabb megoldást támogattam. Ha a saját kormányomnak van egy országos koncepciója, ezt messzemenőkig igyekszem figyelembe venni.

De ha adott esetben egy adott ügyben a város számára nem az a legkedvezőbb, akkor nekem elemi kötelességem, hogy a várost bebiztosítsam.

Sajnálom, hogy másfél hónapos küzdelmembe került, mire megkaptuk az állami garanciavállalást a korábban a BKV által lebonyolított tender eredménye, illetve a szolgáltatásvásárlás - ma még nem pontosan prognosztizálható – eredménye közötti költségkülönbözetre. Most úgy tűnik, hogy a teljes költségkülönbözetre megkapjuk a garanciát – ez a várost pénzügyi szempontból biztonságba helyezi.

Biztos, hogy megkapja ezt a különbözetet a város?

Azt elmondtam, és a határozatba bele is foglaltuk, hogy a Magyar Közlönyben ennek július ötödikéig meg kell jelennie. Ha nem jelenik meg, akkor úgy veszem, semmis, amit a kormány kért. Ezt ugyanis nem mi akartuk. Az viszont már biztos, hogy a beruházás csúszik – egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy mennyit. Azért nem tudom megmondani, mert még azt sem tudjuk, hogy milyen buszokkal szállítják majd az embereket, ha elkezdődik a metrófelújítás. Ismétlem: az rendben van, ha a kormánynak van egy országos koncepciója, ami hosszú távon az ő számításaik szerint az országnak kedvező. Ezt nem tudom és nem is akarom cáfolni. De nekem az a dolgom, hogy a várossal törődjek. Ha kiderül, hogy milyen buszokkal szolgáltatnak, ki szolgáltat majd, akkor okosabbak leszünk.

Az biztos, hogy több hónapot is csúszik a felújítás. Szélsőséges számítások szerint akár fél év is lehet.

Még olyan folyosói pletykákat is hallottam, hogy egyeseknek az volt a céljuk, hogy ebben a ciklusomban nehogy befejeződjön a beruházás. Nem tudom, hogy igaz-e, vagy sem. Mindenesetre a mai világban nem tudom kizárni.

Ha most elkezdődne a felújítás ősszel – ahogy az eredetileg is volt –, akkor mikor fejeződne be?

Akkor 2019 július végére járnának a felújított metrók, és szeptember végére le lehetne zárni kompletten az egész munkát. Ez a határidő most veszélybe került. Egyébként van egy másik, nehezen magyarázható jelenség is, amit éreztünk már a négyes metró befejezésénél, a Széll Kálmán tér felújításánál és a fonódó villamosnál is: vannak olyanok – és én soha nem általánosítok -, akiknek az fáj, hogy most rengeteg olyan fejlesztés, beruházás megvalósul, amit évtizedekig csak ígérgettek, de nem csinálták meg, és most nehogy már az Orbán-Tarlós időszakban ezek mind elkészüljenek. Nehéz az embernek arra gondolni, hogy az ilyen megfontolások nem játszanak szerepet olykor. Látja, itt van például a felújított metrókocsik vitája is…

Felújított vagy új metrókocsikról van szó?

Bizonyos, hogy felújított. Mai információk szerint már a NAV is ellenőrizte a prototípust.

Az a helyzet, hogy hiába a bosszúság, a zavarkeltés, magam is utánanéztem: a tender kiírásában nem volt megkötve az, hogy az alkatrészek mekkora hányadát lehet kicserélni. Az a megkötés volt, hogy minimum mennyit. De felülről ez nyitott volt.

Bárki elindulhatott ezen a tenderen. Elhiszem, hogy egyesekben bosszúságot okoz, hogy azt várta: valami lepusztult, szocreál dizájnra emlékeztető szerelvényeket kapunk vissza, és jól neki lehet majd menni. Aztán pont az ellenkezője történt. Most aztán hideget-meleget mondanak azok, akik dühöngenek. De vajon baj az, ha a város jól jár? Nem is értem, mi a gond. Jogszabálysértés nincs.

Lehet látványosan fenyegetőzni mindenféle feljelentgetéssel. Tegyék. Ostobaság. Alaptalan dolog.

Ezek nem új, hanem felújított kocsik. Vannak benne régi alkatrészek. Bebizonyosodott, hogy nem raktáron lévő, elfekvő szerelvények darabjait hozták be prototípusként. A Széll Kálmán térnél elhalt a támadás. Majd ez is elhal. Nem hiszem, hogy van épelméjű budapesti, aki dühöngene amiatt, hogy a szerelvények szebbek és jobbak, mint amire eredetileg számítani lehetett. Egyébként mi új szerelvényeket akartunk, de egy kormányhatározat született arról, hogy csak felújításra vehetünk fel hitelt. Ettől kezdve ez kényszerpálya volt. Most az a helyzet, hogy sokkal szebbek és jobbak a szerelvények, mint gondolták. Azt hiszem, hogy a budapestiek zöme örül majd, aki pedig mindenféléket összeirkál és mond, az nem örül.

Mondta, hogy egyelőre meghatározatlan, hogy mennyit csúszik a metró felújítása. Ez milyen veszélyeket rejt?

Elméletileg azt jelentheti, hogy 2019 körül valamennyi időre le kell állítani a metrót. Nem bizonyos, hogy így lesz, de előfordulhat.

Szerencsétlen dolog lenne, ha 4-5-6 hónap késés miatt hónapokra le kellene állítani a metrót. Nagyon remélem hogy nem következik be.

Itt egy kiélezett ütemtervről van szó. Megszólalt egyébként az ügyben egy kivitelezési szakmában is jó nevű mérnök – ma már nyugdíjas. Ő már ezelőtt a fejlemény előtt az állította, hogy szerinte nem lehet befejezni 2019 végére ezt a munkát. Annyiban nem értek vele egyet, és kicsit csodálkozom is, hogy éppen ő mond ilyet, mert még nem tudja, hogy mekkora élő munkaerő- és gépkapacitást állítanak be erre a munkára. Tehát ilyeneket a körülmények pontos ismerete nélkül szerintem nem lenne szabad mondani. De most már lehet, hogy mégis igaza lesz, mert ha ebből akár 3-4 hónapos csúszás adódik, akkor bizony tényleg nem fejeződik be 2019 végére.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere Fotó: Szabó Gábor - Origo

A metró felújítása alatt metrópótló buszok járnak majd, ugye?

Igen, 150 csuklós buszt állítunk be. Ezen a metrón naponta 500 ezer utas utazik. Ez több, mint a MÁV országos forgalma összesen.

Arra fel vannak készülve, hogy ha a 150 plusz csuklós busz megjelenik Budapest útjain, mi lesz?

Csak azon a szakaszon járnak majd. A hármas metró szakaszain. Itt is olvasok furcsa nyilatkozatokat, olyan emberek szájából, akik hetente házalnak újságoknál, akiket valamilyen okból „felépítettek” közlekedési szakembernek, bár nincs közlekedési, sem közlekedésépítési végzettségük. Még egyszer mondom: ezekre a buszokra a hármas metró nyomvonalán van szükség.

A másik nagy beruházás a Római-parti védmű megépítése. Mikor kezdik el a munkát?

Azt el kell mondjam, hogy először 1991-ben jelentették be, hogy meg kell építeni a védművet. Akkor Óbuda polgármestere voltam. Azóta, nagyjából 2010-ig minden évben beígérték. Nem volt tiltakozás, pedig sosem épült meg. Így persze nem volt mi ellen protestálni. Furcsa módon öt éve beszélünk erről, azóta megy a tiltakozás a legkülönbözőbb – hol hihetően aggódó, hol kevésbé hihetően aggódó – megszólalókkal. Csak azt tudom mondani, hogy a parton lesz a védmű, ez eldőlt. Ezt támogatta a korábbi városvezetés is, ez támogatja a Műszaki Egyetem, az MTA és az Országos Vízügyi Főigazgatóság is.

Ha valaki azt elhiszi, hogy Budapest főpolgármestere „leterrorizálta” Demszky Gábort, a Műszaki Egyetemet, a Tudományos Akadémiát és a Vízügyi Főigazgatóságot – annak tudományos tanácsával együtt -, akkor neki legyen mondva.

Úgy vélem, ezen nem is érdemes vitatkozni. Már azon sem szívesen vitázom, hogy hány fát kell kivágni, mert higgye el, hogy nem ez a döntő. Így is sokkal drágább lesz a védmű, mint gondoltuk. Az egyik ok az, hogy a 2013-as váratlanul magas árvíz után a mértékadó árvízszint értékét rendeletben módosították. Sokkal magasabb, nehezebb, emelőgépeket igénylő szerkezet kerül oda. Gondoskodni kell továbbá az Aranyhegyi-árok és a Barát-patak védelméről, és meg kell építeni azok torkolati műtárgyait. Ezenkívül újabb és újabb engedményeket teszünk a környezetvédőknek. Az a lényeg, hogyan néz majd ki a táj. Mennyire lesz használható az odalátogatók és az ott élők számára. A látványterveket ezen a nyáron tesszük majd ki több helyszínre. Továbbá úgy döntöttünk, az örökös vita, az ellenséges megnyilvánulások miatt is – hogy a hullámtéren élők telkei felértékelődtek – újabb intézkedéseket hozunk. A 20-as, 30-as években jogszerűen épített negyven lakóház kivételével a hullámtéren a többire helyi adót vetünk ki, éppen az értéknövekedés miatt. További fákat megmentünk a limányban annak érdekében, hogy ne panaszkodjanak a limánybéli csenevészfák miatt. Veszünk egy átültető gépet is, ami 38 centiméter faátmérőig 93%-os hatékonysággal lehetővé teszi a fák átültetését.

Azt kérem mindenkitől, hogy a nyáron látható látványtervekből induljon ki. Ne az aggodalmaskodó vagy hisztérikus pletykákból.

Mikor kezdődnek a munkák?

Az biztos, hogy ez a munka befejeződhet ebben a ciklusban. Terveink szerint még az idén év végén elkezdődik a munka, és 2017 végén, 2018 elején be is fejeződik.

Másik téma: most mintha kevésbé zúgolódnának a taxisok az Uber miatt. Valami történt?

Nem, egyelőre nem. A taxisok kezdeményezésére három éve meghoztuk az új taxirendeletet. Azt akkor nagyon sokan véleményezték. A fix tarifát maguk a taxisok kérték, sőt követelték. Amikor ez elkészült, előtte 15 évig feszültség volt. Mégsem nyúltak hozzá. Kaotikus állapotok voltak. Akkor még senki sem számított az Uberre. Az Uber a mai taxirendeletnek sem felel meg, ennek alapján uberes nem taxizhatna. Ez az Uber-ügy nem önkormányzati kategória. Állami kompetencia. Az államnak áll módjában törvényalkotási, jogalkotási módszerekkel befolyásolni az Uber működését. Már polgármester voltam a '90-es taxissztrájk idején is, és van a taxisokról ilyen és olyan tapasztalatom egyaránt. De ebben az ügyben azért van valami igazságuk. Igyekeznek betartani a taxirendeletet, adót fizetnek. Az Uber egyiket sem teszi meg, vagy nagyon esetlegesen. Itt valami olyan radikálisabb szabályozás kell, ami igazságosabb megoldás irányába mutat. Ez az egyik.

Viszont ha az idők változását nézem, nehezen kezelhető hosszú távon ez az Uber-ügy. Attól félek, hogy a klasszikus taxizás ebben a formában nagyon hosszú ideig már nem maradhat fenn.

Nem azért, mert a város ezt akarja. Erről szó sincs. Szeretem a hagyományos dolgokat. De az Uber világszerte terjed, nem tudom, hogy ennek meddig lehet ellenállni.

Ismer olyan várost, ahol be tudták tiltani?

Úgy tudom, hogy valahol Franciaországban be tudták tiltani. Nem tudni, mekkora sikerrel.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Tavaly nagy vihart kavart a HÉV működtetésének kérdése. Most ki üzemelteti az agglomerációs közlekedést?

Az állam vette vissza az agglomerációs közlekedést. Nem átvette, hanem visszavette. A hatályos törvények szerint ez mindig is állami feladat volt. A főváros ugyan egy megállapodással átvette az államtól, de 2015-ben – akármit is mond a nemzetgazdasági miniszter – az állam a fővárosnak egyetlen fillért sem fizetett ki ezért a szolgáltatásért. Az állam Budapest fővárosnak a 2015 évi agglomerációs költségekkel a mai napig tartozik. Kérjük is, hogy egyenlítsék ki.

Mennyivel tartozik ön szerint az állam a fővárosnak ezért?

12 és fél milliárd forinttal. Az állam – újra kijelentem – ezzel a pénzzel tartozik a fővárosnak. Január 1-jétől az állam visszavette az agglomerációs közlekedést.

Június 30-ig kellett volna a technikai megállapodást megkötni. Most viszont azt kérték, hogy az november 30-a legyen.

Nekünk ebben az a rossz, hogy addig a tényleges bekerülési költség felét fizeti csak az állam. Úgynevezett előlegként. Szerintem mi adunk előleget, nem az állam. A másik felét majdnem egész évben mi előfinanszírozzuk.

Mikorra várható, hogy az állam kifizeti, amivel ön szerint tartozik?

Erről vitázunk a nemzetgazdasági miniszterrel. A miniszterelnök úr erről nem nyilvánított még véleményt. Mivel a költségvetési törvényben az van, hogy csak és kizárólag helyi közlekedésre fordíthattuk azt a pénzt, amit 2015-ben kaptunk, többet pedig nem kaptunk, így fogalmilag kizárt, hogy az állam agglomerációs közlekedésre egyetlen fillért is adott volna. Bármit mond a miniszter úr, ezt a véleményemet a leghatározottabban fenntartom.

Kritizálták a kerékpárosok korábban. Ez a vita lezárult?

Az arányosságot hiányolom a mai kerékpárosoknál, pontosabban egy részüknél. A napokban kíváncsiságból megálltam egy helyszínen. Elég fontos kerékpáros helyszín a Károly körút és a Gerlóczy utca sarka. Ott van külön kerékpáros lámpa is.

Megszámoltam: 10 kerékpáros közül 8 átment a piroson. Úgy, hogy se jobbra, se balra nem nézett. Az a kettő, aki nem ment át, nő volt.

Igen, látok problémákat a kerékpáros kultúra körül. Tudom, hogy ők ezért nagyon haragszanak, mindenféle jelzőket aggatnak rám, de nagyon sajnálom. Jönnek itt a holland példákkal, de ott más a szokásjog, kialakult egy másfajta kerékpáros kultúra, és az infrastruktúra is fejlettebb. Nem lehet összehasonlítani. Teljesen értelmetlen. Egyébként folytatjuk a kerékpáros fejlesztéseket – ebben a ciklusban 29 újabb kerékpáros projektet valósítunk meg. Egyáltalán nem arról van szó, hogy háttérbe akarnánk szorítani a kerékpáros közlekedést, hanem észszerű, biztonságos és arányos megoldásokra törekszünk. Egy közel kétmilliós városban nem lehet teljesen megszüntetni az autós közlekedést.

Arányosabb megoldásra törekszünk, és próbáljuk a kerékpáros kultúra fejlesztését legalább olyan fontos szempontnak tartani, mint a kerékpáros infrastruktúra fejlesztését.

Egy meghatározott kör tudományos köntösbe öltöztetett kritikái inkább agresszív akaratérvényesítő törekvések, aránytalan támadások. Mondták már bölcsen: „a kerékpár nem bocsát ki kipufogógázt”. Csak néztem, nahát, mindig tanul újat az ember.

Milyen konkrét kifogásaik voltak a kerékpárosoknak? Az például, hogy nem mehetnek át a piroson?

Beletrafált. Ahogy a mai nyelvezetben szokták a fiatalok mondani: nálam pont ez „verte ki a biztosítékot”, és akkor kezdtem el megszólalni. Ezután jöttek mindenféle bárokból a mesterkélt üzenetek, miután egyesek azzal kerestek meg, hogy át akarnak menni a piros lámpán. Egy autó 40 km-es sebességgel 12 métert tesz meg egy másodperc alatt.

Nagyon sok kerékpáros se jobbra, se balra nem néz, úgy tép át a piroson. 50 km/h-s a megengedett sebesség a városban. Ha a zöld hullámban jön egy autós, nyugodt szívvel, szabályosan 50-nel, és egy ilyen kerékpáros az autós elé száguld a piros lámpánál, az fizikailag ki van zárva, hogy ne üsse el.

Hülyeségeket nem lehet kérni. Tudunk további engedményeket tenni. Sokszor felmerül az, hogy miért vagyok ellene annak, hogy az egyirányú utcákba visszafelé behajthassanak. Vannak olyan utak, ahol ez megengedhető, mert elképzelhető a geometriai viszonyok és a forgalom nagysága alapján. Akár tudunk újabb utakon megengedni hasonlókat, de olyan is lehetséges, hogy eddig megengedett utakon ezt visszavonjuk. Hiába emelgetik nekem fenyegetően a biciklijüket. Látom, hogy kiépült a bicikliút sok helyen, és van olyan utca, ahol alig mennek rajta biciklisek. Ellenben rengetegen a buszsávban karikáznak. Némelyek komplett munkavédelmi felszerelésben. A buszsávot eredetileg a tömegközlekedést lebonyolító autóbuszok segítésére találták ki, de bemehetnek oda a kisbuszok is, a taxi és a megkülönböztetett járművek. Ha okkal-ok nélkül ott közlekednek a biciklisek is, akkor minden lesz, csak nem buszsáv. Ez is például a kerékpáros kultúra hiányát jelzi.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Azt mondta, hogy 29 új kerékpáros fejlesztés várható. Tudna mondani néhányat?

Folytatjuk az oktató programot is, amit elindítottunk az előző ciklusban. Folytatjuk a kerékpárutak kiépítését is, a Bubi-fejlesztés következő üteme is tervben van – csak hogy néhányat soroljak. De lesznek olyan helyek, ahol további engedményeket kapnak a kerékpárosok.

A Lánchíd, az Alagút és a Blaha Lujza tér felújítása még ebben a ciklusban megvalósul?

Igen, a pénz megvan rá. El is kezdjük. Az Alagút és a Blaha Lujza tér be is fejeződik 2019-ig. Azt még nem tudjuk, hogy a Lánchíd felújítása is befejeződhet-e a ciklus végéig. A legrégebbi Duna-hídról van szó, és egyre rosszabb állapotban van.

Ami még nagyon megosztja a városban élőket, az a városi futóverseny. Ön szerint elég ennyi verseny, amennyi van egy évben, vagy több kellene, esetleg még ennyi sem?

Úgy döntöttünk, hogy három kiemelt futóversenyt támogatunk. Valóban nagyon megosztottak az emberek. Vannak, akik nagyon pártolják, és vannak, akik attól is fel vannak háborodva, hogy egyáltalán ezt a három versenyt támogatja a főváros. Engem különösebben nem zavarna, ha észszerűen korlátozzuk a futóversenyek számát. Azt nem lehet, hogy minden második vasárnap óriási területeket lezárnak. Más kérdés az, hogy menyire egészséges dolog aszfalton futni. Az én egykori testneveléstanárom – aki a magyar atlétaválogatott futóedzője volt – minden második tornaórán elmondta a gimnáziumban, hogy miért rossz aszfalton futni.

Gondolom, vannak liberális szakértők, akik azt mondják, hogy ez az edző tiszta hülye volt, én arra hajlok, hogy egyáltalán nem.

De mondom: felőlem mindenki ott fut, ahol akar, inkább csak arra gondolunk, hogy valamilyen korlátot kell szabni. Ezt a három kiemelt futóversenyt támogatja a város – bármikor, bárkinek, bárhol nem lehet más hasonló versenyt megszervezni.

Majd biztosan kapok megint olyan jelzőket egyes sajtótermékekben ezért is, hogy a gyengébb idegzetű segédművezetők távoli ősei is elsüllyednének szégyenükben tőle, de ez a foglalkozásommal jár.

Sokszor mondja, hogy bizonyos álláspontjaiért megkapja a jelzőket. Bántja, vagy megszokta már?

Nézze, inkább azt mondom, hogy vagy valakinek van kellő lelki kapacitása, hogy ezt feldolgozza, vagy nincs. Őszintén szólva, úgy tapasztaltam, hogy drótkötélből vannak az idegeim, de sokszor azért van elegem belőle, mert egy idő után unalmas. Nem arról van szó, hogy az ember túléli-e, vagy nem tud aludni. Hanem arról, hogy ezt is meg lehet unni egy idő után. Az értelmetlenséget, a halandzsát, a hátak mögötti sunyi szervezkedéseket. Egyesek intellektuális teljesítménynek gondolják, és büszkék rá, akár a „júdáspénzen” vett írásokra.