Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mintegy 560 ezerre tehető a nem lakott lakások száma Magyarországon, ez a 4,4 milliós hazai lakásállomány 12,7 százaléka. Az üres otthonok aránya az 1980-as évekig az 5 százalékot sem érte el, a rendszerváltás óta viszont folyamatosan nő: 2001-ben 9,2, 2011-ben pedig 10,9 százalék volt – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal 2015-ös felméréséből. Bár a lakáspiac normális működése mellett is van több-kevesebb üres lakás, a nagyobb arány azonban szerkezeti problémákat jelez:
a lakások nem ott vannak, ahol szükség lenne rájuk, vagy nem olyanok, amilyenekre igény van.
Budapesten és a közép-magyarországi régióban a legkevesebb az üres lakás, nem éri el a 7 százalékot. A Dél-Dunántúlon azonban megközelíti a 17 százalékot, Észak-Magyarországon pedig 18 százaléknál is magasabb az arány. A település mérete is nagyban befolyásolja a nem lakott ingatlanok számát, a nagyobb városoktól a kistelepülések felé haladva emelkedik a kihasználatlanság aránya, az ezerfősnél kisebb településeken már a lakások 23 százaléka áll üresen. Az ötezresnél kisebb településeken van a nem lakott lakások 44 százaléka.
Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese szerint nehéz egyetlen okkal magyarázni az üresen álló lakások nagy arányát. Az nyilvánvaló, hogy csökken a népesség, fiatalok pedig elköltöznek – a faluból a városba, kisvárosból a megyeszékhelyre. Az albérleti piacról azonban nincsenek pontos adatok, a feketén kiadott lakások miatt azonban
sok olyan ingatlan lehet, amelyik csak papíron üres,
mert a bérlők és a tulajdonosok is eltitkolják a bérletet.
– Vidéken nemcsak az elköltözés miatt állnak nagy számban üresen a lakások, hanem azért, mert az idősek meghalnak – mondta Kapitány Balázs. Ezek az üres ingatlanok nemcsak elhelyezkedésük, hanem felszereltségük-kialakításuk miatt sem alkalmasak a fiataloknak, a felújítás pedig aránytalanul sokba kerülne. Viszont akár egy járáson belül is elfordulhatnak szélsőségek, tette hozzá a demográfus, egy elnéptelenedő falu szomszédja egy gyarapodó ingázóközség is lehet.
– Rengeteg olyan lakatlan ingatlan van, amely nem kerül a közvetítők látótérébe, mert szinte értéktelenek, eladhatatlanok – mondta az Otthon Centrum elemzési vezetője. Soóki-Tóth Gábor szerint a kistelepüléseket érintő elvándorlás miatt a községekben szinte nincsenek is tranzakciók. Ez annak is gondot jelent, aki elköltözne, mert nem tudja pénzzé tenni az ingatlanját.
Az üresen álló lakások akár az albérletek iránti óriási kereslet enyhítésében is segíthetnek.
A KSH tanulmánya alapján az országban nagyjából 400 ezer háztartásnak van második lakása, ám ezek 40 százalékát nem hasznosítják. Ebből nagyjából 80 ezer olyan lakás lehet, amelyet a tulajdonos meg akar tartani, a bérbeadástól viszont elzárkózik. Soóki-Tóth Gábor úgy véli, ha ennek az állománynak csak egy része kikerülne az albérletpiacra – akár szociális támogatás vagy a szabályozás megváltozása révén –, az a regionális központokban és Budapesten sokat javítana a mostani helyzeten.
Tavaly egyébként a magyarországi lakások átlagos alapterülete 80 négyzetméter volt, ez két négyzetméterrel több, mint 2003-ban. Az épülettípusok szerinti bontásban viszont csak a házak mérete nőtt, az átlagos társasházi lakások kisebbek lettek.
Az otthon méretét persze leginkább a szobák és a lakók száma alapján lehet megítélni. Tavaly 7 százalék volt a túlzsúfolt lakások aránya (ez több mint 300 ezer otthont jelent), ami csak egy százalékkal jobb a tíz évvel korábbi adatnál. Az elfogadható kategóriába tartozó otthonok aránya 29-ről 24-re csökkent, míg a megfelelő méretű lakások továbbra is 41 százalékot tettek ki.
Legnagyobb mértékben a tágas lakások aránya nőtt, 21-ről 28 százalékra.
Az elfogadható szint alatti, úgynevezett szubstandard lakások aránya a 2003-as 15 százalékról 8 százalékra csökkent 2015-re, ám még ez is 320 ezer olyan otthont jelent, amelyekre valamelyik jellemző igaz:
Nem megfelelő az a lakás sem, amelyben nincs konyha, és a teljes alapterület 50 négyzetméternél kevesebb, illetve a lakás csak egy 12 négyzetméteresnél kisebb szobával rendelkezik. A rossz minőségű lakások csaknem fele a községekben található, több mint háromnegyedükben alacsony társadalmi státuszú családok élnek.
A 19 évesnél fiatalabbak 12 százaléka, mintegy 190 ezer gyerek az elfogadható szintűnél rosszabb lakásban él.
A minőségi skála másik végén található, két fürdőszobával rendelkező (duplakomfortos) háztartások száma 300 ezerről 440 ezerre, aránya 8-ról 12 százalékra emelkedett 12 év alatt. A többszintes családi házak és a nagy alapterületű, 120 négyzetméteresnél nagyobb lakások több mint fele idetartozik, a duplakomfortos otthonok 60 százalékában pedig a két legfelső jövedelmi tizedbe tartozók élnek.
Országos átlagban egyre kevesebben elégedettek lakóépületük állapotával, 61 százalék szerint legalább egy felújítási-karbantartási munkát el kellene végezni. 2003-ban csak 44 százaléknak volt minőségi kifogása. A legjobb műszaki állapotban a többszintes családi házak és a zöldövezeti társasházak vannak, a legtöbb javítani való a városi bérházakban és a hagyományos építésű parasztházakban lenne.
A legtöbb ember szerint külső hőszigetelésre vagy tatarozásra lenne szükség (38 százalék). Nagyjából minden harmadik ember a nyílászárók cseréjét vagy a tető szigetelését, javítását tartja a legfontosabbnak (32, illetve 29 százalék), a fűtési rendszert 11 százalék korszerűsítené.
